Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-224

174 CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) Branovacsky István: T. ház! A görög el­nevezés nincs maga helyén, mert az nemzetiséget jelent. Helyes volt Székács tagtársunk azon észre­vétele, hogy ezen kérdéses vallásnak, a melyről most törvényt hozunk, igazi neve csakugyan ca­tholica apostolica; de miután, mint elébb mon­dám, a római kath. vallás ezen nevezetet elsajátí­totta, mégis kell valami nevet adni ezen vallásnak, mely által az a kath. vallástól, t. i. azon vallástól, melyet alatta értünk, megkülönböztethető lesz. Én nem ragaszkodom az orthodox elnevezéshez azért, mintha tagadni akarnám, hogy a többi nem ortho­dox, mert, a mint én fogom fel ezen szót, az nem annyit jelent, hogy igaz bit, hanem igazán hivő; (Zaj. Fölkiáltások: Hiszen az mindegy!) de ez nem zárja ki, hogy a többi keresztyének mint igaz hi­tűek dicsőüljenek. Én csak azt akarom, hogy ezen vallásnak adjunk egy positiv nevet, melylyel azt megkülönböztethessük ; midőn tehát az orthodox elnevezést hozom javaslatba, azt azért teszem, hogy ez által megkülönböztethessék a többi keleti val­lásoktól, mint például az ariánusok és nestoria­noktól, kik az anyaegyháztól elváltak, és hogy az egész világ tudja, kik értetnek ezen nevezet alatt. A római katholikus vallás jellemezve van ezen név által. Miért ne lehetne ezen vallásfelekezetüe­ket oly néven nevezni, mely őket megkülönböz­teti? s ha ezen vallás magát igy nevezi, s egész Európában igy neveztetik : miért legyen csupán csak Magyarországban más neve ? Azért ismételve kérem a t. házat, méltóztassék az orthodox nevet elfogadni. Egyébként, ha jobb nevet tudnak adni, én azt igen szívesen elfogadom ; de olyant méltóz­tassanak mondani, mely megkülönböztesse vallá­sunkat a többitől. (Zaj. Szavazzunk!) Simonyi LajOS b.: T. ház! Nem fogadha­tom el.. . (Közbeszólások: Vucsetics következik!) Én azt hiszem, a jegyzőket illeti a felhívás; a jegyző úr engem hivott fel, tehát engem illet a szó. (Helyeslés a bal oldalon.) Nem fogadhatom el a szóban levő vallásokra nézve az orthodox elnevezést, mert egyik vallást sem nevezhetjük törvényben ortho­doxnak, azaz igazhitűnek; de továbbá a törvényja­vaslatban kitett czimet sem tartom czélszerünek, minthogy ezen vallást bizonyos nemzetiségi foga­lommal köti össze, görög-keleti vallásnak nevezvén azt : azért részemről legczélszerübbnek tartanám, ha ezen vallás egyszerűen keleti vallásnak nevez­tetnék. Ez által leginkább jellemezve volna. Tadnay LajOS: A mahomedán, nestoi •ián es árián vallás is keleti: tehát melyik ez a többek közül ? (Zaj.) Vucsetics István: T. ház! Azon különféle véleményeket, melyek e házban felmerültek, te­kintetbe sem akarom venni; csak bátor vagyok egy históriai tekintetet vetni a multakra, és pedig azon múltra, mely bennünket legjobban megtanít az egyházak keletkezéseire és azoknak elnevezé­sére. Egyház-alapitások történtek legelőször Gö­rögországban, azután általmentek Rómába. Miután az egész birodalom ugy szólván, ugy a keleti, mint a római, Rómának lőn alávetve, az egyház római­nak neveztetett. A főpap, ki azon hitet képviselte, Rómában lakott, és igy történt, hogy a római fő­paptól a vallás, melyet ő képviselt, rómainak ne­veztetett. Csak a pogány idők után, midőn a ke­resztyén egyház előbbi homályából kibontakozott és önállóságra vergődött, látjuk legelőször a ni­ceai közzsinaton megállapittatni azon symbolumot, melyben ezen szavak fordulnak elő: „Credo in ca­tholicam et apostolicam fidem in ecclesia," s igy történt, hogy valamint a görög, ugy a római egy­ház folytonosan csak katholika egyházaknak ne­vezték magokat. De miután későbben a görög egy­ház elvált a latin egyháztól, vagyis a rómaitól, természetesen az történt, hogy a megnevezések ál­landósittattak, és pedig ugy, hogy azok, kik a la­tin szertartást tartották, rómaiaknak, kik ellenben a görög-keleti szertartást követték, görögöknek neveztettek. Kitűnik ebből, hogy nem csak épen a nyelv határozta meg ezen elnevezést, hanem meg­határozták még hozzá magok azok, kik ezen val­lást követték. Igy például hozom fel, hogy Hor­vátország- és Dalmátiában, és pedig ezek nagy részében az úgynevezett cathoiicalithurgia, vagyis oly lithurgia van használatban, mely az ő nyelvö­kön, t. i. a horvát nyelven tartatik: és mégis azt látjuk, hogy őket római katholikusoknak nevezik, mindamellett, mondom, hogy a magok nyelvét használják az egyházban. A görögöknél ellenben látunk különféle nyelveket, igy látjuk a kopt, ör­mény, szerb és római nyelveket : és ezek mégis mindnyájan görögöknek neveztetnek, és pedig gö­rög hitüeknek, mert ők épen ugy követik a görög szertartást, pl. a Szent Vazulét Konstantinápoly­ban, mint a rómaiak Sz. Ambrusét Milanóban vagy Rómában. A szerbekre nézve tehát az én vélemé­nyem szerint a görög-keleti elnevezés egyátalában semmi sérelmet és praejudiciumot nem képez, mert az én véleményem szerint csak a szertartás maga neveztetik meg ez által, és e szerint ezen orthodox elnevezés legkevésbbé fejezné ki azt, mit talán ma­gok óhajtanának : és azért véleményem oda járul, méltóztassék a tisztelt ház azon határozatot hozni, hogy a szövegben használt elnevezés, mint a leg­praegnánsabb és mint históriai kifejezés, tar­tassák meg. Dimitrievics Milos jegyző: Stojacskovics! (Fölkiáltások: Eláll!) Stojacskovics Sándor: Elállók a szótól. ManojlOViCS Emil: Nekem, tisztelt ház, ugy látszik, hogy itt nem forog fen elvi különb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom