Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
CCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Május 6. 1868.) 163 Eötvös József b. közoktatási minisztert T.ház! Röviden csak azon indokokat akarom előadni, melyek a minisztériumot arra bírták, hogy habár számtalan nagy fontoságu és sürgős kérdésekkel van elfoglalva, mégis ezen ügyben már most kivánt törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni. Az 1848-ikiXX-ik t. ez. minden, az országban felvett vallás tökéletes egyenlőségét és a köztök létező viszonyosságot állította fel elvül. A 8-ik szakaszban biztosította a hon görög-keleti polgárainak jogát egyházi és iskolai ügyeiknek autonóm rendezésére nézve, egyszersmind e czélból egy egyházi congressus összehivását rendelte el, meghatározván az összehívásnak módját és a tartandó egyházi congressus alakját. A nem sokára azután közbejött események következtében a törvénynek ezen rendelete nem volt teljesithető, és igy történt, hogy azon nagyfontosságú változások, melyek a görög-keleti egyház körében hiveinek megegyezésével történtek, jelesen a görög-keleti egyház román és szerb nemzetü hiveinek egymástól való elválása és egy külön román metropoliának felállítása, oly egyházi gyülekezetben határoztatott el, mely formájára nézve az 1848 iki törvény rendeleteinek meg nem felel, és hogy a görög-keleti metropoliának kettőre való tettleges elválasztásának törvénykönyvünkben semmi nyomát nem találjuk. Ezen hiányt pótolnunk kell, és azért a minisztérium szükségesnek tartotta egy oly törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni, melyben azon egvházi gyülekezet, melyben a két metropoliának elválasztása elhatároztatott, a mennyiben a formára nézve az 1848-iki törvénynek nem felel meg, utólag törvényesíttessék, hogy az ujabban felállított román metropolia törvénybe igtattassék, hogy miután 1848-ban a törvényhozás csak egy görög-keleti metropoliát ismer s csak ezen egy részére biztosította az autonómiát, mostan, miután a metropolia ketté vált, a két metropolia mindegyikének autonómiája és egymás iránti coordináltsága külön biztosíttassák és egyszersmind meghatároztassanak azon módok, melyek szerint ezen külön metropoliák egyházi gyülekezetei első esetben össze lesznek hivandók. Végre, hogy azon jogi kérdések elhatározására, melyek a két metropoliának elválasztása következtében támadtak, a törvényes bíróság a törvényhozás által határoztassék meg, magától értetődvén az, hogy alkotmányos országban jogi kérdéseket elhatározni közigazgatási utón nem lehet, s hogy ennélfogva a törvényhozásnak gondoskodni kell egy rendes bíróról, ki e kérdések felett határoz. A czél, a melyet a kormány e tekintetben e törvény indítványozásánál szem előtt tartott, és a melyre nézve teljes meggyőződésem szerint a ház vele megegyezik, először az volt, hogy miután a görög-keleti egyházhoz tartozó polgártársaink ezélszerünek tartották egymástól elválni, mindazon viták és súrlódások, melyek a görög-keleti metropolia eljárásának következtében előadhatnák magokat, a lehetőségig kikerültessenek és mentül gyorsabban intéztethessenek el: mert kétségtelenül az ország érdekében fekszik, hogy minden oly kérdések, melyek nagyszámú polgárok közt izgatásnak és egyenetlenségnek anyagai lehetnek, elmozdittassanak. (Helyeslés.) Második czélja és feladata a kormánynak, és kétségen kivül a háznak is, e törvénynek alkotásánál az, hogy, miután az 1848-ki törvény, mely e hon görög-keleti egyházú polgárainak egyházi és iskolai ügyekben teljes autonómiáját biztosította, csak egy keleti egyházról szólt, e^en autonómia az egymástól különvált metropoliák mindegyikének biztosíttassák, s igy az, mi az 1848-iki törvényhozásnak szándéka volt, világosan kifejeztessék, annyival inkább, mert alig ismerek valamit, mi inkább az ország érdekében fekszik, mint az, hogy az országban létező minden vallásfelekezetek teljes autonómiája biztosíttassák. Először azért, mert alkotmányos országban a dolgok természetekivánja, hogy valamint más viszonyok, ugy azok is, melyek minden polgár kedélyét igen közelről érdeklik, azaz vallási viszonyai épen ugy a szabadság alapján rendeztessenek. (Tetszés.) Másodszor azért, mert az 1848-ki törvény minden vallásfelekezetek teljes egyenlőségét és viszonyosságát állította fel alapelvül, az egyenlőséget és viszonyosságot pedig practice máskép életbe léptetni nem lehet, mint minden vallásfelekezetek teljes vallásszabadsága által. (Ménktetszás.) Harmadszor, mert, a mennyiben az államnak szintén biztosítékokra van szüksége arra nézve, hogy az egyházi autonómiának szine alatt az államnak jogköre ne szoríttassák meg, az állam ezen biztosítást feltalálja először legfőbb felügyeleti jogában, másodszor — meggyőződésem szerint — még inkább abban, hogy az autonóm egyházak mindegyikének körében az egyes polgárok befolyást gyakorolnak s ez által önmagok gondoskodhatnak arról, hogy az ország alkotmányos jogai egyes egyházak érdekeinek tulterjesztése által ne szoríttassanak meg. (Helyeslés.) Fölöslegesnek tartom jelenleg a törvényjavaslat egyes pontjainak bővebb indokolásába ereszkedni ; a mennyiben ellenök észrevételek fognának tétetni, föntartom magamnak, hogy azokra az egyes pontok tárgyalásánál válaszoljak. BranováCSky István: T. ház! A napirenden levő törvényjavaslat első sorban a magyarországi szerbeket, románokat és görögöket illetvén, legyen szabad nekem e tekintetben néhány rövid, de reánk nézve fontos észrevételt megtennem. 21*
