Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.
Ülésnapok - 1865-224
164 CCXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS (Májns 6. 1868.) Azok után, miket most a t. cultusminiszter úr előadott, előbbi szándékom szerint nem akarok a kérdéses törvény tartalmának taglalásába bocsátkozni; hanem csak szives köszönetemet akarom nyilvánítani ezúttal mind a t. cultusminiszter urnák, mind pedig az összes minisztei'iurnnak azért, hogy bennünket ily közelről érdeklő tárgyakról gondoskodni és azokat tisztába hozni igyekezett. Nem akarok ezúttal egyebet felhozni, s csak a t. ház figyelmét kérem fel arra nézve, mily nagy óvatosággal kell nekünk mégis eljárni épen most, midőn a két nemzetiség közti viszonyokról és az azokat e részben illető jogokról szólnunk kell, nehogy oly valami jöjjön a törvénybe, mi egyik vagy másik résznek sérelmével volna összekötve, mi azután nem békés egyetértést, hanem talán szüntelen ellenszenvet és ódiumot idézne elő. Már pedig, t. ház, ha a kérdéses törvénynek némely egyes kifejezését veszszük szemügyre, ugy fogjuk látni, hogy annak némely pontjai oly kétes magyarázatuak, melyekből kiindulva, hogy ha ugy maradnának, a mint azok ezen kútfőből ajánlatba hozattak, azon biróság, mely hivatva leend ezen viszonyok hivatalos elintézésére és ezen jogoknak elhatározására, oly valamit követhetne el, a mi a íenálló jogokkal szemben legalább a szerbek részére igen káros lenne. Én ezen szempontból bátor leszek néhány elvtársaimmal néhány J módositványt annak idejében a t. ház asztalára | letenni. j Ezek után volna ugyan még néhány észre- i vételem az ajánlott törvény külalakjára nézve, j így a többek között azt hiszem, hogy a logikai I rendnek inkább felelt volna meg. hogy ha azon j czikkek. melyek kizárólag a szerbeket illetik, j egymás után következtek volna, és azután jöttek i volna azon czikkek. melyek román testvéreinkre ! és a görög-keleti egyházra vonatkoznak, legutóbb j pedig azon törvények, melyek a köztünk még j fenforgó követelések elintézésére vonatkoznak; de nem akarom ezzel magam részéről az időt vesztegetni, és igy ezen észrevételek megtételéről szivesen elállók, és kijelentem, hogy a miniszteri törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfoga- ] dom, fentartván magamnak a jogot annak ide- j jében módositványaim indokolására még egyszer j felszólalni. (Helyeslés.) Somossy IgnáCZ: T. ház! A napirendhez kivánok szólani, a mennyiben a mai eljárás eltér az eddigiektől. Ezelőtt az átalános szokás szerint a miniszteri törvényjavaslat felolvasása után a központi bizottság jelentése olvastatott fel. (Felkiáltások: Most is felolvastat olt !) Én ugy tudom, még nem olvastatott fel; a módosításokról pedig még szó sem volt. A vita megkezdődött, mellőzve az osztályok előadóiból alakult központi bizottságot : i I kérem tehát mindenek előtt a központi bizottságI jelentését felolvastatni. (Helyeslés.) j Kacskovics Ignácz előadó: Tisztelt ház! I A központi bizottság jelentésének az átalános tárj gyalásra vonatkozó indokolása fölolvastatott, a módosítások pedig a részletes tárgyalásnál fognának fölolvastatni; ha azonban a tisztelt ház ugy kivánja, azt, noha már a múlt ülések egyikében felolvastatott, ismét fel fogom olvasni. (Halljuk! Felolvassa a 207. sz. irományt.) Trifunácz Pál: T. képviselőház! A központi bizottság által épen most felolvasott jelentésben, vallás- és közoktatásüofvi miniszter úr által a ház asztalára letett törvényjavaslatra vonatkozólag, oly módosítások elfogadása hozatik ajánlatba, melyek — mint igen helyesen jegyzé meg a központi bizottság — ezen 100,000-nyi lélek megnyugtatására czélzó igen fontos törvénynek nézetem szerint elvi tekintetben nem helyes alapot kölcsönöznek. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ezen törvényjavaslatra nézve átalánosságban néhány észrevételemet előadhassam. A 17-dik század végével az akkor dühöngő török háború idejében az uralkodó politikának egyik főczélja az is volt: a török uralom alatti szerb lakosokat arra birni, hogy a közös ellenség ellen fegyvert ragadván, és hazájokat, vagyonukat elhagyván, Magyarországba átköltözzenek. Ez a maga következéseiben végzetteljes lépés volt ezen népre nézve: mert nem arról lehetett szó, hogy szétüzött szökevények, vagy hontalan vándorok befogadtassanak, és nekik némely elpusztult helységek lakásul átengedtessenek; hanem a feladat az volt, hogy állandó lakhelylyel biró vagyonos családok, a barezmező terén fegyverviselésben gyakorlott férfiak Magyarországba leendő átköltözésre birassanak. Ily körülmények és vezéreszmék uralma alatt kezdődött az ipeki patriarcha és I. Lipót magyar király meghatalmazottai közt az alkudozás; és a megállapított közfogadások alapján jött létre az 1690-dik évi ápr. 6-kán kelt diplomában foglalt ünnepélyes meghívás. Minthogy azonban ezen ünnepélyes meghívásban a vallásról különösen csak egész átalánosságban tétetett emlités, az ipeki patriarcha az átköltöző népnek az akkoron virágzó téritgetési törekvések ellenében, de egyátalában a vallás szabad gyakorlatában biztosítandó további határozottabb biztosítékokat kivánt, melyek az i 690-dik évi aug. 7-kén kelt kiváltságlevélben csakugyan határozottabb kifejezést is nyertek. Ezen okmányok, t. ház! és az ezek után I. Lipót magyar király által a magyar királyi kancellária utján kibocsátott három rendbeli királyi oklevelek képezik a szerb honpolgárok iskolai és vallásügyi jogainak és teljes autonómiájának
