Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

i CLXXXVni. OESZÁGOS képviselője által beadott elleninditványban igen szép logikai rend van; de több oly állítás is foglaltatik benne, melyeket én más oldalról tekintve más világításban látok. De különösen találkozom előadásában egy eszmével, mely által ő a statusadósságok nagy terheit az által véli legsikeresebben és legrövidebb utón elhárithatóknak, ha azok bármely módon reductio alá vétetnek. Ezen eszme anynyira elterjedt és oly átalános meggyőződéssé lett, hogy pénzügyminiszter úr is ezt bizonyosan ismerte s bizonyosan ezen eszmét ki is vitte volna, hogy ha ezt vagy kivihetetlennek, vagy mellőzhetó'nek nem találta volna; s midőn valami politikai okoknál fogva kivihetetlen, akkor bizonyára szerencsének kell tartanunk, ha akármely más oknál fogva legalább mellőzhető. Távol legyen tőlem, hogy én az államadósságok kérdését a quota kérdésével bármiként is összezavarjam. El vannak azok különítve mind természetűknél fogva, mind törvényeink által. De mégis egy körülményt tekintetbe kell venni mindkettő elvállalása alkalmával: ezen körülmény az országképessége és ereje. Ha azon mérlegelést tekintem, mely a quota elvállalása alkalmával hazánk s ő felsége többi országainak képessége közt felállíttatott, akkor úgy találom, hogy az államadósságoknak kamatai s azoknak törlesztéséből mintegy 43 vagy több millió esnék Magyarországra. Ha most ezen sommát a törvény czikkben előterjesztett 29—30 millióval összehasonlítom s tekintetbe veszem az* itt más oldalról felemiitett deficit sommáját, e tárgyban Magyarország részéről a leszállítást mellőzhetőnek találom, ő felsége többi országairól csak annyiból szólalok fel, a mennyiben törvényeinkben azoknak fenállhatása, s össze nem roskadása czélul van kitűzve; de ezekről is meg vagyok győződve, hogy a részökről alkudozó miniszter és deputatio uj alkotmányos életökben jövőre annyi uj forrást és oly rendszabályok lehetőségét látta előre, hogy részükről is az előleges reductio mellőzhetővé vált. De valamint előttem többek által az ily reductioknak politikai nehézségei már bőven előadattak : úgy hiszem, hogy még a méltányosság is azt hozza magával, hogy inkább ők magok saját parlamentjükben tanácskozzanak oly módok, felől, melyeket követni akarnak, mint, hogy mi azokat eléjök szabtuk volna. Figyelemmel kisértem Komárom város érdemes képviselője előadásait, és ámbár én részemről is nagyon kivántam volna és igen szeretném, hogy ha az államadósságoknak hova lett fordítása előttünk ki volna mutatva; de minthogy ez mindeddig nem teljesíttetett, én annak ujabb teljesítése végett ezen sürgős tárgyat már továbbra halasztani nem kívánom : nem kívánom annál kevésbbé, mivel én KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VI. ÜLÉS. (Deez. 13. 1867.) 89 semmi előleges kötelezettséget sem érzek magamban Magyarországra nézve ezen államadósságok elvállalására, s ezt nem az investitiók kedveért, hanem csak egyedül eddigi felirataink ésazl867.12.t.czben kifejezett okoknál fogva fogadom el; és igy bár mire is fordíttattak azok, és bár mily jogtalanul terheltetünk azokkal, azt hiszem, ő felsége többi országainak annál nagyobb, ha nem mondom is háláját, de legalább elismerését vívjuk ki. E jeles előadás bennem továbbá mig egyrészt sajnálatot gerjesztett, más részben vigaszt idézett elő annyiban , hogy sajnálom, hogy azon jeles előadását, melyben képviselő ur kimutatta, miszerint ezen adósságnak egyik nagy része ő felsége többi országai javára fordittatott, egy másik nagy része pedig Magyarország elnyomására költetett el, sajnálom, mondom, hogy a képviselő ur ezen részletezését nem hallották és nem győzettek általa meg ő felsége többi országainak minden lakosai azon áldozatról, melyet mi politikai tekintetből a méltányosságnak hozunk. Vigasztalásul szolgál más részről azon előadás, mert abban 1845. évről már 21 milliót mutatott ki a t. képviselő ur mint azt, a mi a magyar koronaországok részéről a közös terhekre fordittatott, mely tétel igen megközeliti azon menynyiséget, a mely most részünkről a közös teherhez fog fizettetni, de még súlyosabbnak, s majdnem kiszámíthatatlannak mutatta azon terhet, melyet a hazánk iránt ellenséges vámpolitika által Magyarországra róttak, s ezekből azon vigasztaló kilátást meritem, hogy elvállalandó terheinket is — bár nehezen — de mégis elbirandjuk. Áttérek most hazánk azon szükségleteire, melyeket először is t. Várady Gábor képviselő ur említett. Én azon véleményét, hogy ezek iránt a budgetet előbb be kellene várni, azon oknál fogva nem pártolom, mert tudom, hogy a t. képviselő ur szintúgy meg van győződve mint én, hogy mind ezen szükségleteknek igen kívánatos fedezése még most egyelőre bizonyosan nem lesz hatalmunkban. De erre nézve vallás- és közoktatási miniszter ur igen bőven megfelelt, és én ahhoz csak azon egy kérdést vagyok bátor hozzátenni, hiszi-e képviselő ur, hogy mi, ha azon útra, melyen járunk, nem léptünk volna, akkor képesek lettünk volna-e mind azon czéloknak könnyebben és előbb megfelelni, a melyeket t. képviselő ur s mi mindnyájan elérni kívánunk ? Ennélfogva, nem akarván tovább fárasztani a t. ház türelmét, röviden kinyilatkoztatom, hogy én a törvényjavaslatot nem ugyan könnyelműen, hanem nagyon megfontolva s aggodalom-teljesen, de ugy, mint a beteg a keserű orvosságot, vagy az érvágáskor kiömlő vért tekinti, jobblétünk reményében elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) 12