Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

80 CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) tékesen rovatik reánk, a mennyiben az államadóssági összeg területünk épségének fentartására is fordíttatott, adósság nélkül pedig nem lettünk volna teljes függetlenségünk megóvása mellett sem. Ennek ellenében csak azt mondhatom, hogy ez volt saját meggyőződésem is a közösügyi törvény szentesítése előtt; e törvényünk azonban azt tartalmazza, hogy nem vagyunk kötelesek fizetni. Ha e törvényhez ragaszkodunk, s ennek az államadósságra vonatkozó alkalmazását kivánjuk számokban is meghatározni: akkor, t. ház! alaposan tudnunk kell 1-ször, mire van szüksége annak, kit segiteni kívánunk ? s 2-szor, mennyivel járulhatunk azon szükséglethez a nélkül, hogy magunkat megrontsuk? Pedig a tisztelt házban alig fogja valaki állithatni, hogy mi egyik vagy másik irányban bírunk ily adatokkal: mert ha arról akarnánk meggyőződést szerezni, mire van tulajdonképen szüksége az általunk segélyezendő szomszédnak: meg kellene vizsgálni mindenek előtt annak évi költségelőirányzatát, s abban jelesül azt, vajon nem fordulnak-e oly kiadások elő, melyeket mellőzni, vagy másnemű illetékességükhöz lehet utasítani? s kellőleg értékesittettek-e a lehető bevételi források, s jelesül föl nem emelhető-e az adó egyik vagy másik neme a nélkül, hogy az adózási képesség vagyis a tőke megtámadtatnék ? Ha pedig meg akarunk győződni arról, vajon ezen szükségletből mennyit vállalhatunk el magunk megrontása nélkül: akkor csakugyan .komolyan számot kell vetnünk önmagunkkal; s erre, nem mint azt két képviselőtársunk alteruativaként fölhozta, évről évre, hanem egyszer mindenkorra leendő megállapodásunk végett elkerülhetlenül szükséges betekinteni első évi költségelőirányzatunkba, melylyel eddigelé bővebben megismerkedni alkalmunk nem volt. Nekem ugyan volt alkalmam tanulmányozni az összes birodalom költségelőirányzatait, s épen azért állithatom, hogy sok történt hazánk anyagi emelésére, kivált 1853-tól 1860-ig, de kevés, ugy szólván semmisem történt 1861 óta: miért is az azóta előirányzott összegek jövőre megtartása mellett, mint ezt Várady Gábor képviselő úr is kiemelte, alig lehetne valamit investialni, a kiadásokat tehát emelni fog kelleni, mig a bevételek nem emelése, hanem tekintettel az adónak jelenlegi megbirhatlanságára, inkább leszállítása szükséges. De állithatom másrészt azt is, hogy a birodalom másik felét, s az öszbirodalmat, tehát a közös költségeket érdeklő költségelőirányzat 1861 óta is, a birodalmi tanácsnak minden megkisérlett j megszorításai daczára, tartalmaz mellőzhető és nem [ oda tartozó, hanem csak egyes országokat, vagy i I morális személyeket érdeklő kiadásokat, s hogy másrészt a bevételi források sincsenek még kellőleg értékesítve e mai napig, mint ezt Becke pénzügyi miniszter úr legújabban elismerte, ebből merítvén reményét, miszerint rendbe hozható a lajtántuli országok pénzügye. Elég lesz itt példaként felhozni, hogy nem is tekintve a bizonyos városok, jelesül Bécs és Triest emelésére, teszem azt a Lloydra kiadatni szokott évi pár millió forintnyi összeget, csak vallási és közoktatási czélokra is fordittatik évenkint egy 4—5 millió forintnyi összeg, melynek pedig természetszerűleg az egyes országok terhére kellene esni, s nálunk sem fedeztetik az ország bevételeiből, hanem az illető vallásfelekezetek magánvagyonából. illetőleg a vallási, egyetemi és iskolai közalapokból. Megemlítendő itt továbbá, hogy az államkiadások közé, s 1861. év óta, miután t. i. a dualismus életbe léptetése valószinüvé lett, jelesül az államadóssági rovatba fölvétettek az egyes országokat érintő laudemialis és daz-megváltásokra, a fölhagyott fogyasztási harmad és úrbéri adók megmegváltására, szóval különféle kárpótlási járadékokra szánt összegek; s hogy nem is tekintve ezeket, magával az államadóssági összeggel, s az ez után járó évi kamatokkal sem vagyunk tisztában, mint ezt Grhyczy Kálmán képviselő úr megczáfolhatlanul bebizonyította. Ezeket azonban csak azért hoztam fel mellékesen, hogy méltóztassanak meggyőződni, hogy igen is méltányos Tisza Kálmán képviselőtársunk indítványa, mely legalább arra nézve, vajon mit birunk meg, kivan az előterjesztendő költségelőirányzat alapján biztos tájékozást nyerni, holott más tekintetben, t. i. még arra nézve sem vagyunk tisztában, vajon mennyire rug azon összeg, mely szomszédaink segélyzésére okvetlenül megkívántatik azon esetben, ha kerülvén minden felesleges kiadást, lakosságát megadóztatja legalább ugy, mint az megadóztatva van nálunk, ha jelesül életbe lépteti a nálunk már régen divatozó személyes kereseti adót, s ha a jövedelmi adót, kivált annak könnyen ellenőrizhető nemeit kellő arányba hozza a többi adókkal, s jelesül a föld- és házbéradóval. Ezen utóbbi tekintetben, mint fenébb érintem, már nyilatkozott a bécsi pénzügyminiszter, s az előttünk fekvő törvényjavaslat 4-dik §-a is nyilván mutatja, hogy a jövedelmi adó egy néniének jelentékeny felemelése czéloztatik, ha nem is mindjárt most, de bizonyosan a velünk kötendő alku után nem sokára életbe léptetni s ezen, a másnemű adókkal túlterhelt lakosság irányában méltányos, ^őt igazságos szándék létesítése feleslegessé fogja tenni azon kamatreductiot, vagy