Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-188
CLXXXVHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) 81 banquerottot, melyet e t. házban többször emlegetni hallék, s melyről az eszmék tisztázása végett magam is kívánok egy pár szót szólani. Tudom, hogy vannak, kik banquerottnak tartják az állampapírok utáni jövedelem vagyis a kamatszelvények és a sorsok nyereményeinek megadóztatását, vagy legalább az azok utáni adónak felemelését; de én ezt nem egészen helyes felfogásnak, sőt az eszmék összezavarásának tartom már azért is, mert különben meg kellene engednünk, hugy az osztrák birodalom már régen banquerottban szenved, melytől tehát tartani már nem kell, nem lehet. Köztudomásra van ugyanis, hogy az állampapírok utáni jövedelem eddigelé sem volt kizárva a megadóztatástól, s hogy jelesül a szelvények adója, mely eredetileg a szokásos jövedelmi bevallások alapján, később közvetlenül a beváltásnál 5 % -ben szedetett, már pár év előtt alkotmányos utón 7 % -re emeltetett, hogy továbbá ezen adónak ujabb felemeltetése már az 1865. évi birodalmi tanácsban inditványoztatott a nélkül, hogy e tények az állambanquerottal kapcsolatba hozattak vagy hozathattak volna. És ez igen természetes: mert komolyan banquerottal vádolni csakugyan nem lehet államot, mely megadóztatván minden egyebet a meg nem birhatásig, illetékes megadóztatás jogával él azok irányában is, kik nem csak a földmivelőtől, hanem az iparostól és kereskedőtől is elvonják, s ez által drágítják a szükséges befektetési tőkét, s rendszerint leginkább élvezik a rendezett állam minden jótékonyságait, de vajmi kevéssel járulnak aránylag, legalább eddigelé, ennek szükségletei fedezéséhez. Meggyőződésem szerint minden állam jogosítva nem csak, de kötelezve is van kellő arányba hozni a papírok jövedelme utáni adót más könyriyen ellenőrizhető adónemekkel, s jelesül a földes házbér-adóval; ha tehát nálunk a földmivelők s nagyobb városok polgárai azon kívül, hogy a katonaságot élelmezéssel s szállással ellátni, előfogatokat kiállítani, a közmunkát végezni vagy megváltani, sőt ha nem róm. katholikusok, még egyházukat s iskolájokat is fentartani kötelesek, mégis a földeik, illetőleg házaik után remélhető jövedelem 30—40%-kát fizetik adó spótlékok fejében : akkor, uraim! méltán fel kell az állampapírok utáni jövedelem adóját legalább 50%-ra emelni. S ez, uraim ! megfelelne az e papírokba fektetett tőkének is, ha tekintetbe vétetik, hogy e papírok tulajdonosai évek óta veszik a 105 frtnyi névértékű államkötvényeket az úgynevezett metalliquesokat 50, 52, 54 írton, tehát épen fele árán, s így az 50%-nyi megadóztatás mellett is EÉPV. H. NAPLÓ. 186V 7 . VI. azon 5 7,-nyi kamatban részesülnének, mely a lajtántuli országokban a legközelebbi időkig egyedül törvényes, vagyis telekkönyvileg biztositható volt, holott a föld-vagy háztulajdonos rendszerint megelégszik befektetett tőkéjének 3 —4%-nyi jövedelmével, mind a mellett, hogy fekvőségeinek még bérbeadása esetére is, sokat kell bajlódnia a felügyelettel, mig a szelvényeket nyíró egész idejét bármely üzletnek szabadon szentelheti. Igen jól tudják az ügy ezen állását nem csak a pénzvilág emberei, kik épen azért nem is hiteleznek ujabb időben az államnak, ha csak előre ki nem kötik kötvényeik adómentességét, hanem a birodalmi tanácsban is, hol már megfordult, mint említem, több ízben ez ügy : fel kell tehát tennem az említett törvényhozó testület méltányosságától s igazságs2eretetétó'l, hogy az ottani pénzügyi miniszter urnák, a szóban forgó törvényjavaslat4. §-ban is kifejezést nyert szándékához képest, a szelvények utáni adót legalább 50%-ra emelendi; s itt t. ház ! egy concret eset előtt állunk, melynek valószínűségét vagy legalább lehetőségét tagadni nem fogja senki. Hogy fognának ily concret esetben állani hazánk, mint nem adós félnek pénzügyi viszonyai, összehasonlítva a birodalom másik felének, mint törvényünk értelmében egyedüli adós félnek pénzügyi viszonyaival, ha az előttünk fekvő törvényjavaslat hamarjában, mint az kivántatik, elfogadtatnék s törvény erejére emeltetnék? arra igen könynyü felelni; s e felelet nem is csalhat, mivel nagyrészt számok kifolyása. A lajtántuli országok évi bevétele ez által nőne, ha áll a 145 milliónyi szükséglet, kerek számban 62 millió forinttal; s igy nem csak a 40 milliónyi deficit lenne fedezve, hanem megmaradja még évi 22 milliónyi felesleg, mely részint a személyes kereseti adó, esetleg a vagyonadó életbe léptetése által könnyen 40 millióra fokozható; s ez eredményezné azután az állampapírok tőzsdei értékének, nem mint Kautz Gyula képviselő társunk állítja, csökkenését, hanem, mint teljes biztossággal állithatom, emelkedését, s következőleg magok a papírtulajdonosok jelenlegi tőkéjének nem apasztását, hanem szaporítását : mert e tekintetben tapasztalás szerint nem annyira az évi jövedelem, minta bizalom határoz, ez pedig meglenne nagyban oly állam irányában, mely örökre véget vetve deficitjének, nagy feleslegekkel rendelkezhetnék, sez által kevés idő múlva adóssági terhétől menekülhetne, egyszersmind a terhes adóknak, s ezek között a papírok jövedelme utáni adóknak is jelentékeny leszállítását közel jövőben kilátásba helyezhetné. Ez, megvallom, igen kívánatos, mert akkor hatalmas barátra számithatnánk szomszédunkban, kivált, ha ez szakítva a legújabb időben követett 11
