Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

CLXXXVIÍT. OESZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 13. 1P67.) 79 kül is, bizonyára felismeri a kétségbeesés vég határánál minden oldalra egyiránt leskó'dó' rémet •— az enyészetet! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, az osztályokból alakult központi bizottság ajánlata értelmében, a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Dobrzanszky Adolf: Tisztelt ház ! Megval- , lom bűnömet, melyet, tekintettel multamra, el sem S tagadhatnék, s mely abban áll. hogy soha a duális- ! mus eszméjének nem hódoltam. Minthogy azonban a dualismus ma egy ö felsége által szentesitett törvény által már tényleg i életbe van léptetve ; az e részbeli törvény pedig addig, mig fönáll, mindnyájunkat egyaránt kötelez : igen természetes, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megítélésénél is csak ezen törvényből lehet kiindulnom. E törvény pedig igen világos, s alig enged meg az államadóssági ügyben más megnyugtató gyakorlati alkalmazást, mint azt, melyet Tisza Kálmán képviselőtársunk jeles beszédében kifejtett: miért is nevezett képviselőtársunknak egyrészt egyenesen az érintett törvényből, másrészt pedig képviselői kötelességéből folyó indítványát egészben elfogadom. Ennélfogva további beszédemnek tulaj donképen tárgya sem lenne, ha nem kellene constatálnom azon tényt, miszerint az ezen indítvány ellen szóló képviselő urak többnyire oly érvekkel éltek, melyek igénytelen nézetem szerint inkább helyökön voltak s részben föl is hozattak a közösügyi törvény megvitatásakor, mint most, midőn már csak annak alkalmazásáról, vagyis egyedül arról van szó, hogy a teher szám szerinti megállapításához, tehát a törvény ezélszerü alkalmazásához biztosabb alap nyújtassák, az amúgy is napirendre kitűzendő évi költség előirányzat megvitatása által, mi legfölebb egy pár heti halasztást föltételez. Ily csekély halasztás pedig a szóban forgó nagy n}

r

omatéku ügyben tekintetet sem érdemel, ha az által elérethetik a közmegnyugvás, vagy legalább az országban elterjedt nyugtalanság- némi lecsillapítása• : mely szerintem el nem érhető Anglia és a többi külföld példájára való hivatkozással, minthogy a nép között azon természetszerű fölfogás uralkodik, hogy ezen államok gyarapodtak, nem azért, mivel, hanem daczára annak, hogy adósságokkal voltak terhelve; s még kevésbbé elérhető egyszerű hivatkozással arra. hogy megbírjuk a terhet, mert előre látható gyarapodásunk folytán többet fizethetünk. Megnyugtatásra tehát kivált azon irányban, hogy az országgyűlés el nem hamarkodott semmit, elkerülhetlenül szükség van, és pedig annál is inkább, minthogy az aggályok fokoztattak a jelen vitatkozás alkalmával az által, hogy minden oldalról elismertetett, hogy a szükséges investitiokat nem fogjuk megtehetni, ezek nélkül pedig a nép józan fölfogása szerint anyagi gyarapodásra okszerűen számítani alig lehet; hogy továbbá némely szónokok az államadósságot, mások az adók fölemelését kívánatos valódi nyereményként tüntették föl; egyik igen jeles szónok pedig egyrészt kicsinyletté eddig viselt terheinknek szerinte csak 3 4 millió forinttal leendő évi szaporodását, másrészt pedig mégis az által kívánta megingatni Tisza Kálmán képviselő úr indítványát, hogy valószínűségét vagy legalább lehetőségét vitatta annak, miszerint saját szükséges költségeink fedezése után nem igen marad fölösleg, melyet a lajtántuli országok fölsegélésére fölajánlhatnánk. Tehát valóban ugy áll-e ezen ügy, hogy az abba kellőleg beavatott Kautz Gyula képviselő urnák attól kell tartania, hogy a t. ház többsége, mely a költség-előirányzat megvitatása előtt hajlandónak látszik a kérdéses törvényjavaslatot elfogadni, nyerendő kellő tájékozás után csakugyan teljesen megvonhatna szomszédjától minden segélyt, mit fönálló e részbeli törvényünk ellenére alig kíván valaki, ugy lévén meggyőződve Tisza Kálmán képviselő úr is, hogy igenis kell áldozatot, igen nagy áldozatot hoznunk, hogy a lajtántuli országokon segitsünk, de tájékoznunk kell magunkat, hogy az alatt, mig mást segítünk, a netán túlságosan vállalt segélyezési összeg terhe alatt magunk össze ne roskadjunk. És kérdem, fekszik-e ezen kötelességszerű kivánalombanméltatlanság, vagy teljesítési lehetetlenség, vagy csak tekintetet érdemlő halasztás föltétele is? vagyalapos-e Kautz Gyula képviselőtársunk azon ellenvetése, miszerint az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásáig nem is lehetne más, mint ; ideális évi költség-előirányzatot a ház elé terjeszi teni ? Épen nem, s ez utóbbi tekintetben bátor vagyok ! a tiszteit ház figyelmét oda irányozni, hogy nem| csak az államadóssági járulék, hanem a költség! előirányzat minden más tételei is a törvényhozás j által megváltoztathatók, hogy tehát a költségelőirányzat ily tervezetének előterjesztése jogosan kivántathatik a kormánytól, a megállapítás majd a törvényhozást illetvén minden egyes, s így az államadóssági tételre nézve Is. T. ház ! Hazánk, mint törvényeink értelmében nem adós, tehát fizetésre nem kötelezett fél, szomszédját, mint egyedüli adós felet, méltányossági s politikai tekintetekből kívánja segíteni, hogy a netalán meg nem bírható nagy teher alatt össze ne roskadjon; s ha ennek ellenében Kautz Gyula képviselő úr azt állítja, miszerint a megszavazandó segélyezési összeg nem könyöradomány, hanem ille-