Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

78 CLXXXVTH. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1667.) tői mi várható V— saját tapasztalásunkon kivül — intő például láthatjuk elnyomott szomszédoknak majd egy század óta hijába hulló könyeit. A második utat nem dicsőség, de kedvező gyakorlati eredmény nélkíü, 1849-ben megkísérté nemzetünk. Nem veheti tehát rósz néven senki, ha az ország érdekében ma a hazai törvényhozás a harmadik utat választja. Midőn a veszély elmúlt, az ember könnyen feledi annak benyomásait és igen hamar kész átadni magát a reménynek s csalódásnak; a ki tegnap még kétségbe esett, holnap kész elbizakodni : igy van ez államéletünkben is. Sokan közülünk Magyarországot ma már egy kis első rangú hatalomnak álmodják, s azoknak, kiknek önkénye ellen csak az imént panaszkodtak, ma már feltételeket vélnek szabhatni; azonban, a kik az életet nem a képzelet csillogó káprázatánál, hanem a komoly valónak rideg világításánál szemlélik, azok a mi mostani tényleges körülményeinket nem hagyhatják figyelem nélkül, s eljárásukban nem választhatják kiindulási pontul az alkotmányos joggyakorlatnak abstract theoriáját, sem irányadókul kizárólag csupán saját érdekeinket és saját akaratunkat, sem követendő ut gyanánt az egyoldalú igazságot és az egyoldalú méltányosságot. És ez szolgáltatja kulcsát a mi eljárásunk megérthetésének. A mint fentebb emlitém, törvényhozásunk az egyezkedésnek útját választá: ennélfogva most itt egyezkedésről lévén szó — nézetünk szerint — nem lehet csupán arról kérdés, hogy mi igazságos ellenünkben*? mi méltányos irányunkban? mi kivánatos a mi érdekünkben ? és mit követel a mi akaratunk ? — sőt az ily egyoldalú igazságosság és méltányosság az igazságnak méltányosságnak valódi fogalmával össze sem egyeztethető ; a kölcsönös fogalom pedig nem csupán a mi számunkra, hanem azok részére is szolgáltat előnyöket, a kikkel egyezkedni óhajtunk, midőn a mi érdekeinkkel az ő érdekeiket, a mi akaratunkkal az ő akaratukat állítja szemközt. Mindezek kellő figyelembe vétele mellett tehát fő tekintetűnek kell lenni előttünk leginkább azon kérdésntk, hogy tulajdonkép az általunk czélba vett egyesség mily áron leszen elérhető? A szőnyegen forgó törvényjavaslat nem a lajtán-tuli követelést, hanem a mi kormány férfiaink közbejöttével folytatott hosszas alkuk végeredményét foglalja magában, és igy azt — mint mindkét rész között kölcsönös engedések után létrejött megállapodást — ugy szólván egyedül elérhető eredménynek majdnem egész valószínűséggel állithatjuk. Érezzük mi a nyomást, melyet e megállapodás elfogadásánál bizonyára mindegyikünk lelkére egyaránt gyakorol azon öntudat, hogy ily nagy évi járulékok fizetése által súlyosan maradunk továbbra is megterhelve; de ha vau mód e nyomasztó helyzettől menekülni, ugy bizonyára csak azon utón képzelhető, ha a legnagyobb áldozat árán bár, de sikerülni fog saját ügyeink vezetését állandóan kezünkre keríteni : és e szempontból én ez áldozatot saját hazánk érdekében hozott áldozatnak tekintem; s midőn hallom — szegénységünket elbeszélve — a panasznak szivmetsző hangjait, midőn hallom ezzel szemközt a hivatkozást azok jóllétére, kikkel a meglevő terhek viselése iránt egyezkedni szándékunk, akkor a bennem ébredő fájdalom és irigység érzetét annak meggondolásával küzdöm le, hogy mig az önkényura lomtól elrablott jogokért a lajtántuliak a kincs szeretettel a jóllétet kárpótlásul nyerek, addig m szegénységünk mellett megvédtük lelkünknek erejét, s ezzel keblünkben a hazaszeretet, a mig a jóllét — mint minden anyagi előny — a szerencsétől függ és könnyen változik, addig a lélekerő, melyet szenvedések szültek és edzettek, megbecsülhetlen értékű tulajdona egy nemzetnek, s a mig a jóllét óletkényelmet igen, de lélekerőt nem teremt, addig a lélekerő jóllétet s ezzel életkényelmet is szerezhet. És ily felfogással, t. ház, én az ajánlott tehernek elvállalásában a kiegyezés befejezését, ezzel pedig egy jobb jövendőnek legalább lehetőségét látom feltételezve; mig az ellenkező indítvány elfogadása által az elvállalandó összeg bizonytalanná tétetvén, legkevesebb kétségünk sem lehet az iránt, hogy a lajtántuliak abban semmi gyakorlati értéket sem találva, a bizonytalan alku megkötésétől visszavonulnának, és igy ezen indítvány elfogadásának eredménye legalább is a békés egyezkedés megszakítása lenne. Ezen eredménynek következései sokfélék lehetnek ; és ki állhat jót arról, hogy lesz-e mégelegendő idő, avagy lesz-e akarat ujabb alkudozások megkezdésére és folytatására? ki állhat jót érte, hogy ezen ujabb alkuk az egyezkedés kedvező megkötéséhez avagy annak meghiúsulásához fognak-e vezetni? Azonban a következtetéseket a végletekig kivonni nincs okom : eleven emlékezetünkben él legifjabb multunk, melynek bizonyára feltámadási ünnepévé válnék a békés kiegj'ezés meghiúsulása. S ez esetben ismét nincs okom rá mutatni azon vég erőlködésekre, melyekre a felbomlásnak induló iatalmat elhagyatottságában a kényszerűség és a kétségbeesés vezetnék : nem szűk láthatáru körben, egy ország törvényhozói között szólottam, s e ház tagjainak éleslátása, figyelmeztetésem nél-