Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-187

CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 12. 1867.) 71 seli, és az állam erejét is fentartja. Nyissuk meg a nép elölt a gyarapodhatás csatornáit, de tanítsuk meg ana is, hogy saját maga erejét, — melynek fel nem használása a legóriásabb pazarlás — a foglalkodások különfélesége által kellőleg értékesítse : s az ismeretben és vagyonban gyarapodó nép könnyen ós örömmel fogja leróvni az állam iránti kötelességeit. Mindezek után nem marad egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy én, tekintve a nemzet ünnepélyes igéretét, a kiegyezési mű befejezésének elkerülhetlen szükségét az összviszonyok kényszerítő hatalmát, összérdekeink parancsoló intését, a magyar nemzet ifjú erejét és kecsegtető jövőjét, a frigyesült testvérnépek iránti méltányosságot : szavazatommal a miniszteri törvény átalános elfogadásához járulok. (Hosszas helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Elnök: Gajzágó Salamon alelnök urat felkérem az elnöki szék elfoglalására. (Gajzágó Salamon elfoglalja az elnöki széket.) Csiky Sándor: T. ház! Engem saját meggyőződésem, a mint mondom, személyes meggyőződésem az úgynevezett szélső bal oldali elvek barátai sorába állit. Mikor ezt kijelentem a t. ház előtt, elvbarátaim gondolkozási modorát a magaméval azonosnak ismerve, kötelességemnek ismerem visszautasítani azon vádat, melyet egy-két izben már ezen ház képviselő tagjai által is kimondatni értettem itt, de különben a lapok utján is hirdetni némelyek jónak látják, jelesen hogy mi az osztrák dynastiával történendő kiegyezkedésnek nem vagyunk barátai, annak egyenesen ellenére munkálkodunk. Á minden áron kiegyezkedést igen is nem akarjuk: miért ? Azért, mert ez a nemzetnek elsülyedésével, nemzetünk önállása és függetlensége romba döntésével s az ezzel egy utón járó nyomornak előidézésével van kapcsolatban. Az olyan kiegyezkedésbetehát, amely ily eredményt von maga után, se én, se elvbarátaim beleegyezni hajlandók nem vagyunk; de az oly kiegyezésnek, a minő az 1861 és 1865-iki első és második feliratainkban letett s az 1848-ki törvények elveire építtetik, és a mely feliratoknak szerzője épen azon képviselőtársunk volt, a kiről egyik szónok előttem — Besze János képviselőtársam — azt mondotta, miként az úgynevezett húsvéti czikk, mely a „Debatte"-ban jelent meg, s a mely húsvéti czlkkben Magyarország elé az öszbirodalom nagyhatalmi állása kivitele tűzetik ki főczélul, ezen alapra mondotta tehát ő azt, hogy erre fektették a választók a választások alkalmával azon bizodalmat, a melynél fogva azokat, a kik ezen ezikk írójával egy értelemben voltak, megválasztották. Én nem így tudom. Én ugy tudom, hogy azon zászló az 1848-iki törvények helyreállítása volt, melyre a választások előtt hivatkoztak azok, kik a nép bizalmát és hajlamát megnyerni akarták ; és nem azt mondták, hogy Ausztria nagyhatalmi állásának minden áron való létrehozásáért fognak itt küzdeni; hanem azt mondák, hogy az 1861-iki feliratokban kimondott elvek alapján az 1848-ki törvények helyreállítására és ezek által a nemzetre háramló boldogság és szabadság visszaállítására és előidézésére fordítják gondjokat. Ez az, a mit mondtak a népnek, s a minek alapján adta bizalmát aziránt, kit képviselőjévé választani kiváut. És ezzel homlokegyenest ellentétben áll azon másik eszme, a melyet képviselőtársam emiitett, hogy tudniillik a népnek csak az öszbirodalom nagyhatalmi állásának helyreállítása volt volna czélja. Bocsánatot kérek, tisztelt ház, hogy e térre kiterjeszkedni voltam kénytelen, minekelőtte szorosan a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat irányában arra vonatkozó észrevételeimet elmondanám, mire nézve ezeket kívánom előterjeszteni. Azon kérdés merül itten fel, vajon helyreállíttatott-e tehát már alkotmányunk, és az ezt körvonalozó 1848-ki törvényeink egész terjedelmekben vagy nem? Ezen kérdésre, azt hiszem, mindenki tagadólag felel e házban; de havalaki igennel felelne, azt lehetne tőle kérdeni, hogy melyik alkotmányos törvénye tehát az hazánknak, a melyik a finanezok. stemplik, százalékok, dohányegyedáruság, fogyasztási adó fenállását, melyet az absolut idegen kormány tolt reánk, megengedi ? hol van azon nemzeti magyar hadsereg, a melyik felett hadügyérünk saját nemzeti érdekünk szerint szabadon rendelkezik? hát azon alkotmányos törvény melyik lapjáról olvasható törvénykönyvünknek, a melyik azt engedné, hogy arany- s ezüst bányáink értékes érczei a bécsi s londoni bankokba szivárogtassanak, országunkban pedig arany- és ezüstpénzek helyett úgyszólván semmi biztosítéki alappal nem bíró rongyokból gyúrt papírok állják belértéket bíró érezpénzeknek helyét, olyan papírok, melyek egyik vagy másik európai nagyhatalom komoly pillantására egyszerre elvesztik minden értéköket ? és mivel hazánkban egyéb pénznem forgandóságban nincs, ennélfogva ennek bekövetkezésével egyszerre teljesen pénzetlenekké válhassunk, mi, a kik 1848 előtt Összes állami szükségeink fedezésére csupán 4 millió 395 ezer forint adót fizettünk, ma pedig csupán a közös költségek pótlékára is közel 30 millió frtot vagyunk fizetni kényszeritettek, most pedig az idegen kormány által a mi romlásunkra felkölcsönzött államköltségek nevezete alatt, a másik 30 millió óvenkinti terhek viselésére erőszakoltatunk. Az ilyen alkot-