Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-187
68 CLXXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 12. 1867.) gyarországot, bevon bennünket az európai czivilizált népek koszorújába. Hogy mind ezt elérhessük, adjon az Isten munkájukban erős és tartós jó egészséget minisztereinknek- (Éljenzés, derültség.) Csengery Imre jegyző: NyáryPál! (Fölkiáltások: Beteg!) Csauády Sándor! Csanády Sándor: T. képviselőház! Ha a nemzet alkotmányos jogait, önállását, függetlenségét biztosító 1848-iki törvények a magok eredeti valóságukban léptettettek volna életbe; ha Magyarországnak az örökös osztrák tartományokkal personalis uniója nem alakíttatott volna által reálunióvá : hajlandó lettem volna én is, nem jogi kötelezettségből, hanem az osztrák örökös tartományok népei iránti rokonszenvből, az absolut hatalom által törvénytelenül felvett kölesönök fedezéséhez bizonyos összeg megajánlásával járulni, azon reményben, hogy az önálló független Magyarország, az állandó hadsereg létszámának nagy mérvben leszállítása által meggazdálkodott összegből, továbbá a nemzet szabad rendelkezése alatt álló államjövedelmi forrásokból, képesítve leend az elvállalt öszszeg kamatainak fizetésére, sőt a tőkék törlesztésére is anélkül, hogy a nemzetnek a jelenlegi adó alatt már is roskadozó vállaira ujabb terhek rovassanak. Miután azonban a közösügyi törvények e nemzetet még a saját vére és vagyona fölötti rendelkezhetési jogától is megfosztották; miután a közösügyi törvények az eddig önálló független Magyarországot gyarmati állásra sülyesztették; miután a 18 évi önkényuralom a különféle nemű súlyos adók behajtása által a hazát a végelszegényesedés, végpusztulás szélére juttatta: az önfentartási kötelesség gátol az osztrák államadósságokban nagyobb mérvű részvételben, mint azon összegek elfogadása által, melyekről bebizonyítható, hogy azok Magyarország javára fektettettek be, megtörténvén mindenekelőtt Magyarországnak 18 49-ik évtől való jövedelmeinek, kiadásainak összeszámítása, s a jövedék, i maradvány fordíttatván mindenek előtt az elvállalandó összegek törlesztésére. Én csak is ily mérvben vagyok hajlandó járulni az államadósságok elfogadásához. Ennek oka a fentemiitetteken kívül az is, mert meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi súlyos adók elviselésére is képtelen nemzetet egy ujabbnak, nagyobbnak elvállalása az anyagi megsemmisülés örvényébe merítené okvetetlenül. Ha emlékezetem nem csal, Török Sándor képviselőtársam körvonalozta a nemzet óhajait, kívánalmait, legyen szabad nekem is elmondanom; nézetem szerint mit vár tőlünk a nemzet. T. képviselőház, erős hitemen alapuló meggyőződésem, miszerint minket képviselőket, kik képviselői elválasztatásunk alkalmával nagyobb részben, mondhatnám majdnem mindnyájan az 1861-ik évi országgyűlés második feliratában lefektetett elveknek ígértünk életet szerezni, bennünket, mondom, nem azért küldöttek a jelen országgyűlésre választóink, hogy küldetésünk idejének, a 3 év lefolyása után ezredéves alkotmányunk foszlányaival számoljunk a nemzetnek: (Heljeslés a szélső bal oldalon) nem azért küldöttek, hogy a már eddig is elviselhetlenekké vált súlyos adókat ujabbak elfogadásával szaporítsuk; hanem igen is küldöttek azért, hogy az absolut hatalom által tőlünk jogtalanul elrabolt 1848-diki alkotmányt visszaköveteljük; (Felkiáltások a szélső balol lalon: Igaz! ügy van!) küldöttek azért, hogy a nép terhein könnyitsünk, nehogy összeroskadjon annak súlya alatt; küldöttek azért, hogy vagyonosodásának ujabb forrásokat nyissunk, nehogy tönkre menjen az ország; küldöttek azért, hogy az egyedáruságok és miuden, a nemzet jellemével összeférhetlen közvetett adónemek megszüntetését eszközöljük ; küldöttek azért, hogy az évenkinti katonaujonezozás által türhetlenné vált véradóján könynyitsünk; küldöttek szóval azért, hogy a nemzet mind szellemi, mind anyagi jóllétét előmozdító törvényeket alkossunk. Kérdem, t. képviselőház, eddigi működésünk eredménye megfelelt-e az 1861. évi országgyűlés második feliratában lefektetett elveknek ? kérdem, kielégitette-e eddigi működésünk eredménye a nemzet jogos követelését'? kérdem, a tárgyalás alatti miniszteri törvényjavaslat elfogadása által lesz-e könnyítve a nép terhein ? Azt mondom, nem. Sőt ennek elfogadása ólom súlyként fog nehezülni a nemzet vállaira. Igen is, t. képviselőház, mert a tárgyalás alatti miniszteri javaslat, daczára annak, hogy a jelen országgyűléstől több száz millió államadósság elvállalását kivánja, még több millióra menő deficitről is tesz említést; sőt a javaslat öt, hat, hetedik §§-iban, egy ujabb államkölcsön felvételének szükségességét helyezi kilátásba, mely deficitek és kölcsönök terhe alatt okvetlenül összeroskad a nemzet, tönkre jut a haza. Én tehát, miután a miniszteri törvényjavaslat a nemzet vállaira az eddiginél nagyobb terhet kivan róni, a nemzet pedig a jelenlegieknek elviselésére is képtelen: a törvényjavaslat elfogadása ellen nyilatkozom, mert nem akarom koldusbotra juttatni nemzetemet. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Fest Imre: T. képviselőház! Két viszontagságos évtized után a magyar nemzet újra szemközt áll az államadósságok kérdésével, e kényes és komor kérdéssel, melytől az 1848-ik év örömzajában visszariadt, de a mely azóta háromszoros súlyra nőtt, és most, hivatkozva a nemzet törvény szentesitette Ígéreteire, sürgősen követeli a vég megoldást.