Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

48 CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) Megengedem, hogy az általain emiitett öszszegben foglaltatnak talán oly adósságok is, melyek kezdetben tartományi adósságok lévén, utóbb államadósságokká lehettek ; de az e rovatba tartozó adósságoknak egész összege az általam emiitett sorshúzások és börzebeváltás utján évről évre részenkint beváltatott és uj államkötelezvényekkel cseréltetett fel, ugy. hogy az ezen sorba tartozó államadósságok valóságos összege csak eredetüknek felderítésével határozható meg. Emiitettem, hogy József császár trónra léptekor már 283 millió államadósság volt; ezen öszszeg egy része, mint nekem legalább látszik, viszszavezethető még azon időszakra, midőn az örökös tartományok több osztrák fejedelmek között fel voltak osztva; nagy része annak a pragmatica sanctio keletkeztet megelőzi; mindenesetre pedig ezen adósságoknak eredete azon időre esik vissza, midőn a római császárság még teljes fényében fenállott és hatalmát minden alatta álló tartományokra kiterjesztette, a magyar pénzügy pedig a monarhia központi pénzügyeivel azon összeköttetésben sem állott, mely később keletkezett. Én azt hiszem, hogy midőn ezen adósságok köttettek, alig jutott valakinek eszébe, hogy még megtörténhetik, miszerint Magyarország ezekben még valaha részt is vehessen. Én megvallom, részemről kétségesnek tartom, vajon ezen adósságok azok közé számithatók-e, melyekben a részvételt ő felsége többi országai Magyarországtól a méltányosság alapján követelhetik. Vasutakra, t. ház, az 1840-es évek óta a monarchiában 268 millió költetett, a mint ezt szám szerint ki lehet mutatni. Lehúzván ezen összegből a lombard-velenczei vasutakra eső 41 milliót és a pozsony-szegedi vasútra eső 36 milliót, mert ezek annyiba kerültek, 191 millió frt marad, mi a birodalmi tanácsban képviselt országok vasutaira fordíttatott. Ezen összegnek egy része, az igaz, visszakerült ismét az által, hogy az állam által épitett vagy megvett vasutak utóbb eladattak. De én részemről tudva azt, hogy mily nyomott áron történtek ezen eladások, azt hiszem, hogy legalább 100 millióra tehető azon összeg, melylyel a birodalmi tanácsban képviselt országok vaspályáira több adatott ki, mint a magyar korona országai részére. Ezen ö:szeg — mint kölcsön vett pénzből került — a létező államadósságok lajstromában most is szerepel, és miután alpári kölcsön nem volt kapható, bizonyosan nagyobb összegben szerepel, mint a mennyi azon összegnek név szerinti értéke lesz. A birodalmi tanácsban képviselt országok, jelesül az osztrák örökös tartományok, tagjai voltak a német szövetségnek. Mint ilyenek, oda bizonyos fizetéseket tartoztak évenkint tenni. Ezen fizetések az 1860, 61, 64. esztendők átlaga szerint évenkint mintegy 500 ezer ftot tettek, a sehleswigholsteini, húsz milliónál többe került expeditio költségeit nem emlitve: ezen 500 ezer frt évenkint számitva, addig mig a német szövetség fenállott, 25 millió ftot tesz. Az állandó kataster, mely a földadó biztos felosztását tárgyazza, és ha jól eszközöltetik, nagy beruházás, az örökös tartományokban 1817-től fogva 1850-ig 20 millió forintnál többe került. Nagyban mozdította elő az örökös tartományoknak anyagi jóllétét közlekedési eszközeik tökéletes állapota. Ezekre évenkint és igen helyesen a biroaalmi tanácsban képviselt országokban nagy összegek költettek. Velenczét és Lombardiát nem számitva, de leszámítva azon összegeket, a melyek az uti és vizi vámokból évenkint nevezetesen bevétettek, az 1845—46, 47, 48. esztendők átlaga szerint a központi pénztárból évenkint mintegy 4,600,000 frt költetett, mi több évekkel sokszorozva szintén nevezetes összeget ad ki. Magyarországban ezen idő alatt 1850-ig hasonló czélokra a monarchia központi pénztárából semmi sem fordíttatott, és Magyarország saját állami pénztárából is csak azon csekély összeg fordíttatott, mely a só felemelt árában mintegy 200,000 forintot tett tán évenkint. Hasonlókép igen nagy javításnak tekintem, s ugy nézem, mint a nemzetek szellemi élete fejlődésének egyik fő eszközét, mely az országok anyagi állapotának javulását is eredményezi, a vallás- és közoktatás ügyét: erre, a vallási, közoktatási és jótékony intézetekre ő felsége többi országaiban azoknak nevezetes alapjain kivül évenkint, s igen helyesen, nagy kiadások tétettek. Tehát az általam már emiitett 1845 — 1848. években az emiitett alapok jövedelmén felül évenkint a központi pénztárból 1.400,000 adatott ki, 1850 óta pedig a mint az 1860 — 1865-ig készített és mindent, képviselő ur kezénél levő zár számlából kiszámítható, a birodalmi tanácsban képviselt országokban évenkint 4.029.000 ft költetett e czélra. 1850 óta történtek e czélra kiadások Magyarországban is, de az emiitett összeghez mérve parányi mértékben. A közigazgatási költségek, a monarchiában régóta divatozó bureaukratikus rendszernek évről évre növekvő kiél égith étlen igényei szerint évenkint nagy sommákat nyeltek el, és valóban tanulságos tanulmányozni azt, hogy a monarchia polgári közigazgatásának költségei évről évre mily csodás mértékben növekedtek. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy. félre ne értessem, hogy a polgári közigazgatási költségek alatt e helyen annak minden ágait, az igazságszolgáltatás és pénzügyi kezelés költségeit, valamint mindazon javítások és be-