Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. ll. 1867.) 35 thiák kérdése; de — engedjék még megjegyeznem — nem is egészen számok kérdése. E kérdés olyan, melynél biztosan az arithmetika utján nem ríatározhatunkegyrésztcsak azért, mert nem egészen oszthatom Bónis Sámuel t. barátom azon nézetét, hogy a számok kérlelhetlenek. A kik a politikával kissé foglalkoztak, azon meggyőződéshez jutottak, hogy napjainkban a számok igenis engedékenyek szoktak lenni. (Tetszés a középen. Nyugtalanság a bal oldalon. Halljuk!) A számok, miután azok az utolsó 25 év alatt a politikai számtan nevelésén keresztülmentek, sokkal engedékenyebbeké váltak, anynyira, hogy azokból most a legkülönbözőbb dolgokat lehet kimagyarázni. (Derültség.) De azt azért sem tekinthetjük tisztán számtani kérdésnek, mert felfogásom szei'int az, a mi számitásunk alapját képezheti, t. i. az előbbeni. költségvetések nem olyanok, hogy azokból bármit terjes biztossággal kiszámíthatnánk. Arra, hogy ezen számításokból biztos következtetéseket vonhassunk le arra, a mit épen tudnunk kell: az országnak adóképességére: arra szükséges lenne, hogy ezen számitások egy czélszerü és igazságos adó-elosztás eredményeit mutassák fel; és ha az előbbi időkre visszagondolunk, ugy hiszem, mindenki elismerheti, hogy az akkori adóztatási rendszer olyan, melyből se a lajtántuli részeknek, se Magyarországnak adóképességét biztossággal kiszámítani nem lehet. Ezenkívül, nézetem szerint, oly számitások, melyek tisztán a eentralisatio elvének alapján, azaz mint egységes számadások készíttettek, a birodalom dualisticus formája elrendezésénél kulcsul nem is szolgálhatnak. És ezért én, mint mondám, ezen kérdést számtani kérdésnek sem tekinthetem. En a kérdést, mely előttünk fekszik — ismétlem, mit minap is mondottam — mindenek előtt kiválólag politikai kérdésnek tartom ; és ezen politikai kérdés három más kérdést foglal magában. Az első az, fekszik-e érdekünkben, hogy a birodalom lajtántuli országait minden nagyobb pénzbeli zavartól és eonvulsiotól megőrizzük, habár áldozatok árán is ? A második kérdés, vajon az áldozatok, melyek tőlünk inditványoztatnak, nem nagyobbak-e, mint ezen ezél elérésére szükséges ? A harmadik, vajon képesek vagyunk-e ezen áldozatok elviselésére? (Felkiáltás a bal oldalon: Ez a fő kérdést) A mi az első kérdést illeti, erre nézve, ugy hiszem, véleménykülönbség közöttünk nem létezik. T. barátom Bónis Sámuel minap igen helyesen és alaposan előadta azon okokat, melyek miatt alkotmányos országban az ellenzéknek létezése nem csak természetes, de szükséges is. Én egész kiterjedésében osztom nézetét. Fölfogásom szarint az alkotmányosságnak előnye épen abban fek szik, hogy uralma alatt minden kérdés nem egyoldalulag, hanem minden oldalról világosittassék fel; mi csak ott történik, hol különböző pártok léteznek. Én az ellenzéknek nem létét, alkotmányos szempontból, a lehető legnagyobb szerencsétlenségnektartanám; és azt hiszem, ha e háznak nem volna bal oldala, ennek körülbelül csak az lenne következése, mint ha valamely ember egyik karját veszti el. Meglehet, ez által ereje csak egy karjában concentrálódván, ezen egy kar erősebb lenne ; de hogy az egész test nem lenne erősebb, hogy az egész egyén nem lenne életre képesebb^ az nem szenved semmi kétséget, (lilénk tetszés) Én tehát tökéletesen egyetértek Bónis Sámuel tisztelt képviselőtársammal arra nézve, hogy az ellenzéknek létezését nem csak károsnak nem tartom, sőt szükségesnek találom. De, hogy az ellenzék feladatának megfeleljen, szükséges, hogy valamint a vég czélokra nézve politikai ellenfeleivel egyetért, ugy egyetértsen bizonyos kiindulási pontokra nézve is, és legyenek bizonyos elvek, melyekre nézve pártkülönbség nem létezik. És mivel én ellenzékünket ilyennek tekintem, és meg vagyok győződve, hogy valamint czéljainkra nézve egyetértünk, ugy egyetértünk egyik fő kiindulási pontunkra nézve is, mely a közöttünk s a birodalom lajtántuli országai között a pragmatica sanctio által megállapított viszony: ugy tartom, nincs senki feljogosítva arra, hogy az ellenzékről föltegye, hogy az nem épen ugy óhajtaná, mint mi, hogy a birodalomnak lajtántuli országai mee'óvassanak minden olyan pénzbeli convulsioktól, melyek utoljára közvetve reánk is hatnának. A különbség köztünk nem is a vég czélban, hanem azon útban fekszik, melyen a czél felé törekszünk. T. barátom Debreczen városa képviselőjének inditványa szerint a czélszerüség azt kivarrja, hogy azon terhekre nézve, melyeket hazánk a birodalom lajtántuli országainak érdekében magára vállalni kész, ne most nyilatkozzunk, hanem később, miután a budget a ház elé terjesztetvén, bővebb felvilágosítást nyerünk azon eszközök iránt, melyek által e teher elviselhetése lehetővé válik. Én részemről igen örvendek azon, hogy tisztelt barátom, a pénzügyminiszter ?z ellenzéknél is a bizalom oly mértékével bir, hogy, mint Szontagh Pál képviselőtársunk mondotta, nem szükséges semmi, mint hogy azon adatokat terjeszsze elő, melyeket ő már úgyis tud, s akkor a kérdés igen könnyen elhatározható. Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársaink a ház másik oldalán ezenkívül valószínűleg még valamivel többet is kívánnának; azt hiszem, ha ezen indítvány elfogadtatnék, valószínűleg azt méltóztatnának kívánni, hogy az egész kérdésben ne 5*