Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-186
CLXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 11. 1867.) 29 Tudom, hogy az ország jelenlegi anyagi helyzete 1 nem olyan, "hogy ezen kérvény, bár mily jogos és j méltányos volna is, rögtön teljesithető lenne. Azt j hiszem azonban és remény lem, el fog jönni az idő, midőn kedvezőbb anyagi körülmények között a nemzet becsületbeli dolognak fogja tartani ezen jogos és méltányos igények kielégítését. Akkorra van szerencsém ezen kérvényt a t. ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Áttétetik a kérvényi bizottsághoz. Manojlovics képviselő' ur kivánja a belügyminisztert interpellálni. Manojlovics Emil: Belügyminiszter ur, kihez interpellatiomat intézni kívánom, nincs jelen. (Bálijuk!) Folyó évi október 23-án interpelláltam a belügyminiszter urat az iránt, szándékozik-e az 184 7 / 8-évi 20. i ez. 2. szakaszát érvényre emelni. Most pedig a belügyminiszter urat az iránt bátorkodom interpellálni, mikor méltóztatik azon előbbi interpellátiomra engem felelettel megtisztelni ? Elnök: Átfog adatni a belügyminiszternek. Most folytatjuk az államadóssági törvényjavaslat átalános tárgyalását. Simonyi Lajos b.: T. képviselőház! Azt hiszem, a t. képviselők igen nagy többsége megegyez abban, hogy a nagyrészt érdekeink, alkotmányunk, szabadságunk elnyomására kötött államadósságok könnyebb elviselhetése tekintetéből és ennek eszközlésére nem kötelességből, de politikai indokokból Magyarország részéről elvállalandó évi járulék által az osztrák örökös tartományoknak segédkéz nyujtassék; de továbbá remélem azt is, hogy ezen ház minden tagja a kormánynyal együttesen megegyez abban is. hogy az e tárgyban hozandó törvényjavaslat minden solidaritast elutasitván, ennek még szinét se viselje magán. Én részemről hajlandó vagyok ezen solidaritast mellőzve, annyi évi járulékot elvállalni, a mennyit a haza jelen körülményei közt az adózók tulterheltetése és ennek következtében az eddigi adóknak, melyek már úgyis igen súlyosak, fölemelése nélkül elbírni képes. Madarász József tisztelt képviselőtársam indítványát nem pártolom; de a központi bizottság által előadott törvényjavaslatot sem vélem elfogadhatónak: és pedig azért, mert mindaz 1861-ki fölirattal, mind az 1867. 12. t. ez. 54. szakaszával ellentétben áll, és pedig azért, mert mindkettőben kimondottuk, hogy készek vagyunk ezen terhekből elvállalni annyit, a mennyit elbírunk. Miután az eddigi számításokból, de különösen az igen t. pénzügyminiszter ur bevallása szerint is, ha ezen törvényjavaslatban kitett összeget elvállaljuk, évenkmt deficitünk lesz, ez vrágos tanusága annak, hogy annyit vállaltunk el, a menynyit elbírni képesek nem vagyunk. De nem felel meg ez az illető törvényjavaslat és felirat czéljának sem: mert ezen terhek elvállalásának egyik czélja az, hogy mind az örökös tartományokról, mind pedig mirólunk elhárittassék azon veszély, hogy a nagy + erkek alatt Összeroskadjunk; ha pedig a több milliárdra menő államadósságok egész terhét egész nagyságában elfogadjuk, akkor okvetlenül ezen összeroskadás be fog következni; ugy fogunk járni, mint az, ki a hullámokkal küzdőnek segítségére ugorva, ezzel együtt maga is elveszett. Ez minden esetre igen szép és nemes tett, mert mindenkinek saját életét koczkáztatni lehet; de a ránk bízott vagyont, hazánk jóllétét bizton bekövetkezendő nagy veszélynek kitenni nem szabad. E törvényjavaslat pártolói részéről azt mondatik : elvállalhatjuk ezen terhet, mert hazánkra nézve legalább anyagi tekintetben boldog jövő vár. De hát ha ez nem következik be ? Mert az anyagi jóllét nem olyan, mint ama bizonyos alvilági lény, melynek százával is Kemény Gábor b. oly bátran szembe szá.l, és melyet nem jó a falra festeni, mert könnyen megjelen. Híjába festik a jóllétet legszebb szinben a jövőbe: ritkán jelenik meg az; és akkor mi marad ? Keserű csalódás. Figyelemmel kisértem mindazon érveket, a melyek ezen törvényjavaslat pártolói részéről fölhozattak ; és ezek között első helyen az igen tisztelt vallás- és közoktatás miniszterének üdvözlöm azon nyilatkozatát, mely a szabadság zászlóját magasan lobogtatja fön. Tökéletesen egyet értek vele abban, hogy a szabadság megtermékenyíti a kopár sziklákat, virágos kertekké alakitja át a puszta elhagyatott szigeteket; de ez nem rögtön történik: századokra volt szükség, hogy azon helyeken ezen kedvező változás előidéztessék ; és azért azt hiszem, alig számolna az helyesen, ki ezen serdülő szabadságra rögtön nagy adósságot akarna betáblázni. Hunfalvy tisztelt képviselő ur nem helyesli azon nézetünket, a mely szerint azt óhajtjuk, hogy mindenekelőtt az államadósságok, és ezek után történendő évi járadék egy pénzügyi intézkedés által szerveztetnék akkép, hogy mindjárt államgazdaságunk kezdetén rendes pénzügyi kezeléssel birjunk. és egyik főindokul hozza fel azt, hogy ha 1865-ben Ausztria reducált volna, akkor mi most nem ülnénk itt. Nézetem szerint ezen érv egészen mimellettünk szól : épen azért óhajtjuk mi azt, hogy rendezett pénzügyi kezeléssel birjunk, hogy ne jöjjünk í*zon helyzetbe, mint Ausztria, mely annak idejében azt tenni elmulasztotta, és ne legyünk kénytelenek oly műnek megtételére, a melytől különben óvakodnánk. Továbbá t. képviselő úr felhoz egy érvet, mely már igen sokszor felhozatott elenünkben, s mely most is több oldalról helyeslésre talált, és pedig ellenünkben, kik hazánknak jelenlegi pénz-
