Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-186

30 CLXXXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 11. 1867.) ügyi helyzetét súlyosnak találjuk. Azt mondja, | hogy azon esetre is, ha fegyveres kézzel vivtuk volna ki szabadságunkat, még akkor is ez tetemes pénzáldozatokba került volna. En azt hiszem, hogy most, miután az egyesség békés utón megtörtént, az erre utalás nem ildomos j de miután ezen kérdés intéztetett hozzám, határozottan azt felelem, hogy én ezen kérdés helyességét át nem látom: mert vagy győztes lett volna a magyar fegyver, és akkor a legyőzött viselte volna a hadi költséget, mint tapasztaltuk és láttuk ezt különösen a múlt nyáron lefolyt osztrák-porosz háborúban; vagy | pedig Magyarország legyőzetvén, e győztes ellen- : seggel állott volna szemben. Már pedig csak nem hasonlítja össze a győző' ellenséggel jelenlegi al- ! kotmányos kormányunkat: mert az egyiktől csak j jót, a másiktól pedig csak roszat várhatunk. j Továbbá t. képviselő ur kimondja azon tör- j téneti igazságot, hogy a fejedelmek bűneiért a j népek kénytelenek szenvedni: és pedig ugy van ez a müveit népeknél, ugy, hogy saját szavaival i éljek, a vadaknál. En azt hiszem, a t. képviselő' i ur szemei előtt lebeghetett Tódor király szeren­csétlen népének sorsa, kinek kegyetlenségeért most a szegény abyssiniaiaknak az angolok meg­támadását kell eltűrni : mert, hogy más esemé­nyekkel akarta volna összeköttetésbe hozni ezen jelenlegi államadósság történetét, azt róla fel nem tételezhetem. Bánó igen t. képviselőtársam elismeri, hogy ha mi ezen törvényjavaslatban megállapított nagy összeget elvállaljuk, akkor igen nagy teher fog reánk sulyosodni; ezen terhek igen nagyok , su­hyosak, alig el viselhetők j de megvigasztal ben­nünket azzal, hogy t. i. az örökös tartományoknak terhei még nagyobbak, még súlyosabbak lesznek. Ha nekünk lesz 5 — 6 millió deficitünk, lesz ne­kik 40 — 50 millió, vagy még több is. Ez igen szomorú vigasz, és hasonlit azon tanulóéhoz, a ki midőn megfenyíttetett, egyedül azzal vigasztalta j magát, hogy iskolatársa még nagyobb büntetésben ! részesült. Elbeszélte továbbá a képviselő ur azt is, hogy választása alkalmával, melyen az, mint tudom, a mi nézetünktől nem eltérő nyilatkozatokat tőn, őt egy ősz választó megáldá, és hogy ennek folytán tiszta lelkiismerettel szavaz a törvényjavaslatra. Ez mind igen szép dolog; de engem mégsem kapacitál arra néz-ve, hogy én ezen törvényjavaslatra szavazzak. Kautz Gyula t. képviselőtársam mindenek előtt megemlíti azt, hogy a budget kidolgozásánál szükséges mindenekelőtt, hogy az évi kiadások vétessenek szemügyre. Ezt én helyesnek találom, akkor t. i., midőn a pénzügyminiszter végzi ezen igen terhes feladatot : mert a kiadások már meg levén szavazva, azokat figyelembe kell venni, és azok változhatatlan számát; de midőn arról van szó, hogy a képviselőház szavazzon meg egy ki­adást, épen akkor szükségesnek tartóm azt, hogy mindenekelőtt ismerje az államnak bevételeit, ne­hogy több kiadást szavazzon meg, mint a mennyit az ország teljesíteni képes. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a legszebb politikai alkotmány sem elegendő az or­szág jóllétének emelésére. Az én nézetem szerint a t. képviselő urnák ezen állítása vallás- és közokta­tási miniszter urnák szép nyilatkozatával egészen ellentétben áll, mert a t. miniszter ur azt monda, hogy a szabadság egyedül elegendő arra, hogy az ország anyagi téren is felvirágozzék. És én tö­kéletesen hiszek at. miniszter ur szavainak, és azt mondom, hogy az ő nézete e tekintetben a helyes. Továbbá azt mondja t. képviselő ur, hogy ha mindig önálló lett volna Magyarország, akkor is volnának adósságai. Megengedem; hanem en­gedje meg viszont ő is, hogy ha Magyarország, az önálló Magyarország államadósságokat csinál, akkor mindenesetre az azokból nyert pénzösszeget czélszerübben saját hasznára fordította volna, nem pazarolta volna azt el könnyelműen szerencsétlen experimentumokra. Nem fizette volna meg ezzel sokszor a haza ellenségeit is. S mivel a t. kép­viselő ur az államgazdaságban szakértő, meg va­gyok győződve, hogy tudja azt is, miszerint axióma az, hogy még soha senki sem jutott attól tönkre, hogy sokat adott ki, hanem hogy kevesebbet vett be ; s miután Magyarország azon államadósságai után oly nagy jövedelemnek örvendett volna, hogy ez által a magára vállalt terheket s az illető ka­matokat könnyen kifizethette volna : meg fogja engedni, hogy ez esetben az önálló Magyarország még nagy államadósságaival is kedvezőbb hely­zetben lett volna, mint mi jelenleg. Végre a t. képviselő ur a magyar nemzet lo­vagiasságára utal; s miután e térre lép, én is kö­vetem s e szempontból akarok a tárgyhoz szólani. A lovagiasságnak első feltétele az, hogy az illető adott szavát szentül megtartsa ; s épen azért óhaj­tom, hogy tudjuk meg az állam jövedelmét, hogy azon időben tett igéretünket beválthassuk: mert szükséges az állam jövedelmeinek ismerete, hogy annak idejében, midőn tett ajánlatunkat bevál­tanunk kell, többet ne Ígérjünk, mert ezt beváltani az adózok tulterheltetése nélkül, mit egyikünk sem akarhat, képesek nem leszünk, se kevesebbet, mert akkor ismét nem teljesítjük az 186l-ki felira­tokban és az 1867. 12. t. czikkben tett nyilatko­zatainkat, mert ez esetben kevesebbet adunk, mint Ígértünk. Ezek voltak azon észrevételek, melyeketa tör­vényjavaslat pártolói irányában kiemelni akartam. Gömöri Szontagh Pál képviselőtársam Ham­letféle töprenkedéseit megzavarni nem akarván, egyszerűen csak azon meggyőződésemet jelentem

Next

/
Oldalképek
Tartalom