Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-197
266 CXCVH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 21. 1867.) azért, hogy ő felsége többi tartományain segítsen. Az első redactióról mindenki azt hitte, hogy abban az ország által vállalandó terhek praecise benfoglaltatnak; azonban némelyek már akkor aggódtak, és kívánták, hogy az erre vonatkozó törvényben az államjegyek száma határozottan tétessék ki, midőn a törvényjavaslatot a ház többsége elfogadta. Mi következett ebből ? Az, hogy vagy a két minisztérium, t. i. a magyar minisztérium és az osztrák minisztérium nem jött tisztába ezen kérdés fölött; vagy pedig, hogy mind a kettő egy véleményen volt ugyan, de mindkettő ily taktikával akarta keresztülvinni azt, a mit az ország rendéi az előtt nem értettek. Ezen szerkezet által lett világos, hogy azon 100 millió Salinenscheint, legalább a lajtántúli minisztérium — hogy e kifejezéssel éljek — beleértette az előbbi szerkezetbe. Hogy a mi minisztériumunk beleértette-e vagy nem? azt nem tudom; de hinnem kell, hogy bele nem értette: mert ha beleértette, akkor bátorkodom kimondani, hogy a mennyiben a törvénynek tisztának és szabatosnak kell lennie, elvárhatta volna az ország, hogy, főleg akkor, midőn az ország oly kötelezettséget válla] magára, melyet csak méltányosság szempontjából vállal el, és mely kötelezettség elvállalásánál más indoka nincs, mint a szükségesség, mondom, akkor elvárhatta volna az ország, hogy nyíltan tárják ki mindazon terhet, a melyet a szerkezet alatt értenek. Véleményem, ennélfogva az, hogy minden félreértés kikerülése végett a IX-dik osztály észrevétele igtattassék a törvénybe. Mert habár némi részt megnyugtat a t. miniszter urnák azon kijelentése, hogy a lajtántúliak se vélekednek másként e törvény értelme iránt: mégis én e tekintetben csak akkor leszek megnyugtatva, ha a törvény erről nyíltan szól: mert a mi megtörténhetett egyszer, megtörténhetik másodszor is. (Helyeslés a bal oldalon.) HaláZS Boldizsár: T. ház! A hitregéből tanultam, hogy bizonyos Sibylla könyveit, melyeknek meghatározott száma volt, (Halljuk! Halljuk!) midőn az először megszabott árot nem akarták megvenni, akkor elégettek belőle egyet; de az ár ugyanaz maradt; elégettek kettőt; égették apródonkint; de a megmaradtak ára mindig ugyanaz maradt. Én ugy látom, t. ház ! hogy a mi alkotmányunkat rs agy részt szintén elégették, meg is vették érte azon árt, melyet kívántak: most mind nem elég. Itt van a baj, t.ház! Pedig a jobb oldal t. vezérszónoka akkor, midőn az államadósságot megszavaztuk, illetőleg megszavazták, azt mondotta, hogy itt van a legszélső határ, ne tovább! És ime, t. ház, midőn a t. kultuszminiszter ur maga mondja, hogy ebből semmi teher sem háramlik az országra: miért követelik hát tőlünk, a mi rajok nézve nem haszon, reánk nézve nem teher ? Ha tehát nekünk megnyugtatásunkra szolgál az, hogy a mi meg van szavazva — keserves bizony, hogy meg van — de maradjon; de az által, t. ház! nem tartom magamat megnyugtatva, hogy a IX dik osztály módosítása a törvénybe igtattassék, hanem azt kívánom, hogy átalában semmi se menjen már be. Sok tekintetben azzal vigasztalnak bennünket, t. ház! hogy mi paritásban vagyunk. Méltóztassanak megbocsátani, olyan formán hangzik ez, a mint én hiszem, hogy biz ez parirozás. Azt mondják, hogy mi egyezkedtünk, és hogy ezen egyezkedés egész legyen, vagy is hogy az eredmény reánk nézve hasznos legyen: paríroznunk kell mindannak, mi Bécsből meghagyatik. Én ugy látom, hogy mivel az országgyűlés 812 millió államjegyért jót áll, aztmondják, most álljon jót 400 ért. Mi itt a különbség ? 88 millió. Ha hypothekára vannak kibocsátva e sójegyek, hisz elég biztositéka van azoknak, kiket illet: mi szükségök tehát a mi jótállásunkra? Tisztelt képviselőház ! lesz nekünk alkalmunk rá, ha Bécsben megengedik, hogy saját investitiónkra, magunk fogunk majd államjegyeket kibocsátani; elégedjünk mi meg azzal, és ne álljunk jót olyan államjegyekért, a melyek nem javunkra, hanem csak kárunkra lehetnek. Én tehát a módositvány ellen szavazok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminszter : T. ház! Ha a vitát berekesztettetek méltóztatnak tekinteni, akkor bátor leszek a szavazás előtt még szólani. (Halljuk!) Elnök: Nincs senki felirva, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azon észé vételek folytán, melyeket t. barátom Bónis Sámuel adott elő, kötelességemnek tartom emlékeztetni a t. házat, hogy azon eredeti szerkezet, a melyet a minisztérium a t háznak benyújtott, mit tartalmaz. (Halljuk!) Azon eredeti törvényjavaslatban, melyet a minisztérium a t. ház elé terjesztett, fen volt tartva egy leszámolási vegyes bizottságnak kiküldése a két törvényhozás részéről, mely az összes hitelállapotot, ennélfogva az államjegyek és zálogjegyek állapotát is, a jelen év utolsó napjaiban kiszámította volna s annak alapján lett volna Magyarország hozzájárulási évjáradéka meghatározandó .; idő közben azonban mindkét részről nyilvánult kívánat folytán a két minisztérium részéről kiküldött vegyes bizottság teljesité a leszámolást, melynek eredményéről a kimutatás a t. ház tagjainak kezei közt van; s ezen kimutatásban meg van nevezve mind az államjegyek, mind a zálogjegyek összege. Ezen leszámolás megtörténte után a tanácskozások folyama alatt maradt ki az eredeti szerkezet 1. 2.. 5. pontja; de érintetlenül maradt a
