Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-197
CXCVII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 21. 1867.) 265 nyernek ezen egyezkedés által. Épen azért, mondom, reám nagyon kellemetlenül hatott ezen módositvány. De kellemetlenül hatott más részről azért is, mert nem tudom feltételezni, hogy a magyar kormány ne tudta volna a bécsi kormány ezen törekvését; vagy ha tudta, megvártam volna, hogy mondja ki határozottan, hogy nem lehet itt ezen 300 milliót meghatározni, mert itt már 400 milliót jelent. A mi már azt illeti, t. képviselők, hogy az nem teher: hát mért követelik tőlünk, ha nem teher? [Helyeslés a bal oldalon) vagy talán hogy holnap nem kell fizetnünk? Hiszen az nekünk a legnagyobb baj, hogy még azt sem tudjuk, mikor kell fizetnünk. Századokig is lehet váltókötelezettség. Már ki az, a ki a legjobb hitelű embernek is örök időkig girákat csinálna ? Hiszen itt nincs meghatározva,meddig tart a kötelezettség. Ki biztosit minket, mikor lesz letörlesztendö? Már most, kérdem, oly jó hitelű felekért, mint a bécsiek, oly bizonytalan obligót oly könnyen lehet vállalni? Csodálkozom, t. ház! hogy mi ezen dolgokról oly könnyen kimondjuk, hogy ez nem teher: hiszen ha semmi egyéb teher nem volna is, már az is teher, hogy bizonytalan hosszú időig tart. A mi hitelünket pedig ez mindenesetre nagy részben lenyomja, s ezen obligó már maga nagy teher ránk nézve, a kiknek hitelre nagy szükségünk van minden tekintetben; épen azért én, megvallom, olyannak látom ezt, mint mikor akár barátságból, akár más valamiből valaki adósságának legnagyobb részét kifizeti valaki, és még ezen kivül azt kívánja, hogy még neki giráljon egy uj váltót, hogy uj kölcsönt vehessen föl. Már, megvallom, t. ház! hogy e kivánatot igen túlságosnak tartom egyezkedő társaink részéről; a magyar kormány részéről pedig, megvallom, megvártam volna, hogy ilyen uj kivánat ellenében határozottan fejezte volna ki, hogy ezen kívánattal nem léphet az országgyűlés elé. (Helyedés a bal oldalon.) Mindezeknél fogva én az országgyűlés részéről azt kivánom kifejeztetni, hogy az országgyűlés elment azon határig, melyen túl tovább menni többé nem érzi magát a felelősség súlya alatt jogosítottnak. Azt kivánom, t. ház! kimondatni, hogy ha szükség van ezen sójegyek törlesztésére, időnkint egyszer többet, máskor .kevesebb összeget tartson készen ő felsége többi országainak kormánya arra, saját áldozatával is, azért, hogy mindig képes legyen fedezni azon sójegyek beváltását. És illetőleg, midőn azon sójegyek ismét több mennyiségben adatnak ki, akkor lássa el hasonlóképi n papirofckal a meglevő 300 millóból magát ugy, hogy zavarba ne jőjön a sójegyek beváltásánál. Azért mégis meglehet, hogy kölcsönre szorul. Ám KÉPV. H. NAPLÓ 186 5 /,. VJ. szoruljon! de gondoskodjék arról, hogy legyen készen ennyi és ennyi ezen sójegyek beváltására. De azt, hogy mi segítsünk neki ismét, hogy ne szoruljon kölcsönre, hanem mi adjuk oda hitelünket, hogy neki legyen 100 millió tetszés szerint forgatható készpénze: oly nagy tehernek tartom, mely igen rósz hatást fog előidézni az országban. (Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon.) Mert az nagyon valószínűvé teszi azon aggodalmat, melyet én részemről elejétől fogva éreztem : hogy nem az itt a teher, a mi eddig már meg van irva, hanem Isten tudja mi azon teher, a mi ezután még következni fog: mert íme látjuk, hogy mi nem egyezkedünk; akaratunktól semmi sem függ. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Megírják Bécsben, a mit akarnak, a magyar miniszter felmegy; és ennek következése az, hogy ha a magyar országgyűlés^ azt el nem fogadja, a mit ott megírtak: mindennek vége. (Igaz ! a szélső bal oldalon.) Ha ez, uraim! minden kérdésnél igy megy, akkor, bocsánat! ez nem egyezkedés. És még itt aztán szabadságot emlegetnek! Hát mi itt a szabadság , hol kerül az elő , ha minden ily bécsi gondolatra elő kell állania a magyar országgyűlésnek és meg kell szavaznia azt, a mit oda fön kívánnak ? Én, t. képviselők! nagyon aggódom, hogy ezen aggodalom, a melyet már kifejeztem, t.i. hogy itt nem lesz határa az ily terheknek, nagyon rósz véleményt fog az ország lakosaiban kelteni. De különben is itt látom már azon határt, hol ideje volna a magyar kormánynak és országgyűlésnek kijelenteni, hogy a mi sok, az sok, azon túl nem megyünk, nem mehetünk, mert szemben állunk az ország lakosaival. Ezért ellene szavazok a módositványnak. (Éljenzés a szélső hal oldalon.) BÓnis Sámuel: T. ház! A IX-dik osztály véleményének indokolásául elfogadóin a miniszter urnák azon mondatát, hogy a törvényeknek minden tekintetben tisztáknak, szabatosaknak kell lenniök; és midőn ezen mondatot, mint oly igazságot fogadom el, melyet a törvényhozásnak mindig szem előtt kell tartani — mondom — ezt a IX-dik osztály véleményének indokolásául fogadhatom el. Engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen törvényjavaslat múltjára egy pár pillantást vessek. (Haíljuk!) Ismétlem, a törvényeknek tisztáknak kell lenni. Ha ez örök igazság nem volna, már ezen törvényjavaslat lefolyása megtanitott volna bennünket rá. Az országgyűlés elé terjesztetett egy redactio, melyben az ország méltányosság szempontjából bizonyos kötelezettséget vállalt magára 34
