Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-194
244 CXCIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 19. 1867.) mennyiséget kivannak termelni bizonyos hold számban, de a minőségre nem sok gondot fordítanak . hogy a külföldi piaczokon versenyképes legyen. A tapasztalás azt mutatja, hogy a dohánytermelés, mint jelenleg gyakorolják, nem képes oly árut előállítani, mely a világpiaczokon jól eladható legyen. Mit bizonyít az, hogy, ha nem is 600,000, de néhány ezer mázsa fekszik a pesti raktárakban, mig az átalános dohánytermelés, a külföld tehát szabad verseny számai a, nem ér többet körülbelül 4—5 frtnál : addig az átalános bevétel, melyet a termelő a kincstártól kap, 8, 9, ] 0 frt. közt áll ? Bizonyára nem mást, mint hogy az egyedáruság folytán a birodalom másik fele körülbelül 50, 60, 100 % -tel drágábban fizeti a magyar dohányt, mint annak valódi piaezi értéke tesz. Ezt csak azért említem, mert Magyarországban több százezer olyan család van, kiknek életfentartása a dohánytermelés mostani rendszeréhez van kötve, s ezért a behozandó reformoknál bizonyos óvatossággal és lépcsőzetesen kell eljárni. {Helyeslés.) A t. képviselő ur roszalja, ugy látom, hogy egy évi átmeneti korszakot a minisztérium magának fentartott a czélból, hogy a dohányjövedék végleges szabályozása iránt különös törvényhozási megállapodás létrejöhessen. Mi lenne következése, ha gondos előrelátással ez évet fen nem tartanok? Először a rögtöni megszüntetés által több százezer családból álló dohánytermelők és kertészek sorsa lenne bizonytalan, számos érdek sújtatnék más részt; ha a dohánymonopolium megszüntését kimondjuk, előállana azon szükség, hogy az ennek folytán nélkülözendő jövedelmeket más jövedelmi forrásokból rögtön fedezzük, mi bizonyára nagy nehézséggel járna. Es végre, mivel föl nem tehető, hogy a birodalom másik fele már must minden előleges megfontolás és e jövedelem pótlása nélkül egy reá nézve legalább 22 millióra menő jövedelemről azonnal lemondjon: a következés az volna, hogy a törvény értelme szerint kénytelenek volnánk Ma gyarország és a birodalom másik fele közt zárvonalat állítani, a mit pedig, ugy hiszem, senki sem kivan. {Helyeslés.) A mi illeti a többi jövedelmi ágakat, melyekről ezen egyesség szól, t. i. a pálinka-, ser- és czukoradót: ezekre nézve is szükséges volt gondoskodni, hogy olyan egyezményt hozzunk létre, mely a" fejlődő ipar kellő kíméletével egyszersmind az államnak ebből eredő nevezetes jövedelmeit biztosítsa. El fog jönni ideje, midőn az ez iránt hozandó törvények végelhatározás végett a t. ház elé fognak terjesztetni. Egyébiránt méltóztassanak megengedni, hogy a módositványra is tegyek egy pár megjegyzést. Tagadni nem fogja senki, sőt elismeri maga a XII. czikk, hogy ha azt akarjuk, hogy a birodalom két fele közt zárvonal fel ne állíttassák, nem csak a birodalom más felének, de nekünk is épen ugy érdekünkben van. hogy a közvetett adók kezelésére és az arányra nézve, mely szerint a megadóztatás történik, tökéletesen egyenlő elvek állapíttassanak meg, különben igen könnyen bekövetkezhetnék az, hogy azon jövedelmek, melyeket a magyar kincstár magának biztosíttatni kivan a birodalom másik felében is, talán nem egyenlő alapokon való eljárás folytán végre nem a mi, hanem az ő pénztárukba folynának. Azt tartom, t. ház, hogy ezen két szó közt: „egyenlő" és „egyetértőleg" nagy különbség nincs. Mit jelent ez: „egyetértőleg?" Nézetem szerint azt, hogy a két félnek bizonyos tárgyak iránt egyetértőleg kell hozni egyenlő határozatot, tehát az, mit egyetértőleg kell eldönteni, csak egyenlő lehet. És — feltéve, a mit fel is kell tenni — hogy mindkét félnek érdekében áll a közjövedelmek iránt hozandó törvényeknél teljes méltányossággal eljárni, tehát egyiknek a másikon nincs szándoka nyerészkedni: ebből következik, hogy mind az ő érdekökben, mind a mi érdekünkben van, hogy a kezelési rendszabályok tökéletesen egyenlő alapra legyenek fektetve. Ez azonban ki nem zárja azt, a mit a sónál bátor voltam említeni, hogy némi eltérések lehetnek a részletekben, és nem szükséges a czél elérésére, hogy a két törvény minden betűje egyenlő legyen; hanem magoknak a rendszabályoknak és díjszabályoknak megegyezőknek kell lenni Magyarországban és a birodalom másik felében. Mindkét félnek vannak egyes különös viszonyai, melyeknélfogva a czél megsértése nélkül a javaslatba hozandó törvények egyes rendelkezései eltérők lehetnek. Ez történt például a sónál, hol főirányul kimondatik, hogy a só árának egyenlőnek kell lenni a két fél érintkező határpontjain, a követendő intézkedések iránt az eladási árakra nézve és bizonyos vidékeknek | nyújtandó kedvezmények tekintetében a magyar törvényhozás rendelkezik; és mégis senki se fogja mondhatni, hogy ezek nem egyenlő rendszabályok. Az a fő, hogy a czélnak megfelelő egyenlő rendszabályok és egyenlő kezelésök hozassák be törvényes utón. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezen általunk javasolt 11-ik czikk az ország érdekeivel nem ellenkezik, sőt a tapasztalás fogja mutatni, hogy mind a magyar kormány, mind a törvényo zás a közjövedelmek szaporítását az ország érdekeinek kellő kímélete mellett fogja eszközölhetni, még pedig épen ezen 11-ik czikk rendelkezése alapján. {Elénk éljenzés.)