Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-194

CXCIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 19. 1867.) 245 Nyáry Pál: Tisztelt képviselőház! A sóés dohány-egyedáruság mind a tudomány, mind a tapasztalás által kérlelhetetlenül el van ítélve. Minden, a mi érvül mellette fölhozathatik, csak abból áll, hogy a zilált pénzügyi körülmények közt levő államokban az állampénztárnak nagy jövedelmet hoz be. De ha meggondoljuk, t. háa, miből áll ezen jövedelem, ha közelebbről vizsgáljuk forásait: meg fogunk győződni, hogy ezen jövedelem nagysága csak látszatos. Tudjuk különösen a dohány-egyedáruságról, hogy föntartása, kezelése oly nagy költségbe kerül, hogy mindent összevéve, csak akkor mondunk igazat, ha azt mondjuk, hogy ebből a tiszta jövedelem a bruttó jövedelemnek felénél alig tesz többet. így példának okáért Ausztriában az 1863-ik esztendőben a dohány-egyedáruság 37 milliót hozott be, de ha ebből levonjuk a 17 millió költséget, nem marad több 20 milliónál. Ezen 20 millió kétségtelenül igen csinos szép kerek summának mutatkozik; de ha figyelmezünk arra, t. ház, hogy ezen jövedelmet az állam majdnem 12 ezer mérföldnyi területen állítja elő; ha figyelmezünk arra, hogy az állam, mint iparos, a nyers terményeknek árát maga szabja meg, gyártmányainak árát is tetszése szerint 'ismét önönmaga határozza el: megszűnik ezen 20 millió oly nagy összegnek lenni; kivált ha tekintetbe veszszük, hogy ugyanezen évben egy szomszéd államban, a német vám-területen, és igy Ausztriánál sokkal kisebb területen, a szabad munka a tőkék szabad forgalma a nemzeti vagyonosodást 51 millió tallérral szaporitotta. És ez igen természetes, tisztelt ház. Nem lehet vita tárgya se köztünk, se mások között, hogy az állam rósz gazda és rósz iparos; és az állam, mint iparos, mely alig képes a belső szükségletet ig fedezni , a külkereskedésnek , gyártmányaiból vagy semmit, vagy igen keveset adhat át. A magán ipar pedig akadályozva lévén működésében, a munka és az azzal együtt működő tőkék uj tőkéket nem teremthetnek elő ; holott amott, a hol az ipar szabad, ezen ágban is a beltermények, és a külföldről behozott nyers termények értéke a munka bérével s a tőkenyereménynyel szaporodhatik. Közelebb, midőn oly nagy terhek elvállalásáról beszéltünk e házban, sokak által a nemzetnek e nagy terhek elviselhetésére képesitése tekintetéből fennen hangoztatott e szó : dolgozzunk! Én akkor is helyeseltem és helyeslem most is e tanácsot; hanem bátor vagyok e tanácsot megtoldani, és e megtoldás ránk vonatkozik, s igy hangzik: nyissunk szabad tért a munkának! {Helyeslés a bal oldalon.) Itt van az alkalom, t. ház! és alig tehetnénk egyebet, mint kimondani azt, hogy mind a dohány, mind az ennél következményeiben még" károsabb só-egyedáruság szüntettessék meg. En azt hiszem, hogy nem csalódom, midőn azt állítom, hogy nem csak a tudomány követelményeinek, hanem a nemzet óhajának és jogos kívánalmainak is eleget kell tennünk. (Helyeslés.) Ismerem én az akadályokat, t. ház, és belátom, hogy az egyedáruság megszüntetése nem lehet egy napnak műve; de azért mégis ezen elveket e házban hangoztatni kívánom mindannyiszor, habár nem egyébért is, mint azért, hogy a képviselőház a kormányra a nemzet nevében hatást gyakoroljon, hogy az minden e czélra, e tárgyra vonatkozólag elénk terjesztendő javaslataiban azt tanúsítsa, hogy ezen főczél felé közeledik. Nincs kétség, t. ház, hogy nekünk jogunk van megszabni azon terhek mennyiségét, melyeket az állam s a nemzet viselni tartozik; de azt gondolom, szintúgy kötelességünk gondoskodni arról is, hogy a nemzet és annak minden polgára ezen terheket elviselhesse és vagyonosodáshoz jusson s ne jöjjön az állam azon kényszerűségbe, hogy ezután is, valahányszor szüksége lesz, mindig a nemzet és polgárok tőkevagy onához kénytelenittessék nyúlni. Mert, t. ház! mig ezen kényszer megmarad — bár mily fenén hangoztassuk a szabadságot, bár mily szép színekben fessük a jövőt — kétségtelen az, hogy e kényszer a nemzetet nem a civilisatio utján előre a szabadság felé fogja vezetni, hanem okvetlenül vissza fogja vetni a szolgaságnak nyomorai közé. Én a czélt, melynek elérésére törökednünk kell, kitűztem, és kívánom, hogy a t. ház minden tagja hangoztassa azt, a mi meggyőződése e részben : mert azt hiszem, hogy e házban alig van valaki, ki ne igy legyen meggyőződve. Minthogy azonban jelen alkalommal ez nem épen ily alakban lett előterjesztve, kénytelen vagyok csatlakozni a t. barátom Várady Grábor által előterjesztett módositványhoz, és azt pártolom. BÓnis Sámuel: Megvallom, nagyon szépen indokolta pénzügyminiszter ura törvényjavaslatot; de kettő iránt engem meg nem nyugtatott. Először ugyanis — ámbár abban tökéletesen egyet értek vele, hogy ily átmeneti korszakban, ijynagy jövödelmi forrást, milyen a dohányjövedelem, egyszerre megszüntetni nem lehet, ámbár ő reményt nyújtott, hogy a hazának ezen jövedelme más utón is helyre lesz pótolható — az iránt meg nem nyugtatott, hogy azon egyességben, habár csak egy évre is köttetett, oly elvet mondott ki a minisztérium a nélkül, hogy az országgyűlés véleményét meghallgatta volna, mely elv e hazában ellenszenves: ez az egyedáruság. Ez az egyik. A másik pedig ez. Azt mondja pénzügyminiszter ur, hogy e tárgyban részletesen intézkedni