Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

18 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLEF. (pecr. 10. ISGT.) zitése, összebonyolitása mint könnyítése? Azon kifejezés : „a mi rendes költségeinken tul megma­rad" oly relatív és oly nehezen meghatározható fogalom, a melyre nem hiszem, hogy komolyan valaki egy egészen uj államháztartási költségvetést akarna állapítani. A mi tiszteli képviselőtársaink közül néhány által felemlittetett, hogy budget terjesztessék a ház elé: erre azon alázatos megjegyzésem van, hogy épen azért és addig nem eszközöltethetik ezen előterjesztés, mig ezen kérdésen keresztül nem estünk, azt meg nem oldottuk. Es ha az megtör­ténnék, t. ház, mi volna következése? Egy ideális egyezményi budget, a melyre bizonyosan egy oly éles szemű statusférfiui, mint a minő az, a ki ezen indítványt tette, Itgkevésbbé akarna valamit ala­pítani. A mi pedig az adatoknak előterjesztését illeti, a melyekre igen t. barátom V/irady Gábor külö­nösen súlyt látszik fektetni, arra alázatos megjegy­zésem az, hogy nagyon csodálom, hogy ezen kí­vánságot ép azon oldal t. tagjai részéről hallom a ház elé terjesztetni, a mely a solidaritásnak még látszatát is kerülni óhajtja. Tisztelt ház, azon pillanattól fogva, hogy én a törvényjavaslatot láttam s az egyezménynek kör­vonalaival megismerkedtem, megvallom, megszűn­tem szerelmes lenni ezen adatokba, mert látám, hogy minél többet keresünk azon adatokban, annál kedvezőtlenebbek az ott kideríthető eredmé­nyek. De hozzáteszem még azt is, hogy azt sem lehet kihozni ezen adatokból, a mit némelyek az ellenoldal t. tagjai közül belőlök kihozhatni vél­nek, t. i. azt, hogy mennyi investiáltatott tőkék­és kölcsönökből országos és beligazgatási s egyéb szükség-letek fedezésére s előmozdítására. A menv­nyire én, t. ház, a rendelkezésemre levő számadá­sokat ismerem, azok oly tökéletességgel sehol sin­csenek az egész világon meg. hogy bizton lehessen azokra ily kérdésekben Ítéletet alapítani. De végre, a mi a budget előterjesztését illeti, azon észrevételt is kell tennem, hogy az ügynek jelen stádiumában még egynél több eszélyességi ok is létezik, melyek­nek elsorolásától azonban igen kérem t. házat, méltóztassék engem itt e helyen felmenteni. — Ezt felelem az első ellenvetésre. Áttérek a másodikra. Az mondatott, t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat által indítványba hozott sommá szerfelett nagy, erőnket s tehetségünket messze túlhaladó. Hiu törekvés volna, t. uraim, kimutatni akarni, hogy a teher oly kicsiny, hogy az részünkről erőfe­szitést; nem feltételezend. Nem is akarom ezt megkí­sérteni, hanem egy más oldalát akarom a dolog­nak megvilágítani, s ez az : vegyük a kérdést a tör­vényesség szempontjából. Mit mond az 1867-ik 12-ik törvénycziknek ismeretes és sokszor idézett passusa e tekintetben ? Azt „hogy a magyar ország­gyüléskész annyit, a mennyit szabad, méltányosság alapján és politikai tekintetekből megtenni, hogy ő felsége országainak s vele együtt Magyarország­nak jólléte össze ne roskadjon, s azon súlyos ter­hek, bajok stb, melyek a lefolyt időszak alatt a monarchiában összehalmozódtak, rólunk is, rólok is elhárittassanak." Kérdem már most, oly szerfelett nagy-e. ter­hes-e az indítványba hozott sommá, tekintve a törvény ezen szavainak czélzását és értelmét, mint némelyek hinni látszanak? Kérdem, t. ház, meg felelne-e ezen összegnél lényegileg kevesebb azon czélnak. a melyet közösen elérni akarunk? Bevál­tanók-e, t. ház, ünnejaélyesen tett Ígéretünket a monarchia többi népei irányában, ha a törvény­javaslatban foglalt összeget tetemesen alább szál­litanók vagy megtagadnék? Méltóztassanak figyelembevenni, t. ház,hogy itt nem alamizsnáról, nem könyöradományról, nem szerelmi ajándékról van szó. {Halljuk!) Ke felejtsük, hogy nagy nyomatékú reális factorok azok, a melyekkel számolnunk kell; ne felejtsük, hogy Ausztria népei sem voltak azok, a kik ez adósságokat csinálták. . Ne feledjük különösen azt, hogy annyiban, a mennyiben az utóbbi 80 év folyamában, midőn annyi álladalom consistenti­ajában és területi épségében megrontatott és meg­ingattaték, Magyarország területi épsége és integ­ritása szentül és sértetlenül megmaradt; (Helyes­lés a középen) tehát ránk is háramlottak némi jó­tékony hatásai azon áldozatok- és adósságoknak, melyek a monarchia hadereje és európai súlyának fentartására tettetek. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisztelt képviselőház ! Kérdem : vajon csak a másik fél, az osztrák örökös tartományok érdeké­ben hozzuk-e mi ezen áldozatot ? csak azok javára fog-e szolgálni a teher, mit elvállalunk ? Nem! A mi javunk, a mi érdekünknek is megfelelő lesz az! Nem akarok hivatkozni a törvény azon szép sza­vaira, hol köztünk e keserves tény tekintetében a sorsközösség eszméje oly határozott kifejezésre jut; hanem csak arra bátorkodom figyelmeztetni, miszerint az ílykép megújult Ausztriából Magyar­ország is kettőzött mérvben fog hasznot vonni; figyelmeztetni arra, hogy Magyarország ezen ál­tala hozandó áldozat által dúsan kamatozó inves­titiot csinál; figyelmeztetni arra, hogy a vissza­nyert közgazdaság önállóság, a fajunkban rejlő gazdag erők és tehetségek minden billincseikből fölszabadulva, igen rövid idő múlva azon szeren­csés karba fogják helyezni Magyarországot, hogy ezen nagy terhet is el fogja viselhetni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Még egyszer, mélyen t. képviseló'ház ! hangsúlyozva fejezem ki, hogy ezen összeget

Next

/
Oldalképek
Tartalom