Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

18 CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLEF. (pecr. 10. ISGT.) zitése, összebonyolitása mint könnyítése? Azon kifejezés : „a mi rendes költségeinken tul megmarad" oly relatív és oly nehezen meghatározható fogalom, a melyre nem hiszem, hogy komolyan valaki egy egészen uj államháztartási költségvetést akarna állapítani. A mi tiszteli képviselőtársaink közül néhány által felemlittetett, hogy budget terjesztessék a ház elé: erre azon alázatos megjegyzésem van, hogy épen azért és addig nem eszközöltethetik ezen előterjesztés, mig ezen kérdésen keresztül nem estünk, azt meg nem oldottuk. Es ha az megtörténnék, t. ház, mi volna következése? Egy ideális egyezményi budget, a melyre bizonyosan egy oly éles szemű statusférfiui, mint a minő az, a ki ezen indítványt tette, Itgkevésbbé akarna valamit alapítani. A mi pedig az adatoknak előterjesztését illeti, a melyekre igen t. barátom V/irady Gábor különösen súlyt látszik fektetni, arra alázatos megjegyzésem az, hogy nagyon csodálom, hogy ezen kívánságot ép azon oldal t. tagjai részéről hallom a ház elé terjesztetni, a mely a solidaritásnak még látszatát is kerülni óhajtja. Tisztelt ház, azon pillanattól fogva, hogy én a törvényjavaslatot láttam s az egyezménynek körvonalaival megismerkedtem, megvallom, megszűntem szerelmes lenni ezen adatokba, mert látám, hogy minél többet keresünk azon adatokban, annál kedvezőtlenebbek az ott kideríthető eredmények. De hozzáteszem még azt is, hogy azt sem lehet kihozni ezen adatokból, a mit némelyek az ellenoldal t. tagjai közül belőlök kihozhatni vélnek, t. i. azt, hogy mennyi investiáltatott tőkékés kölcsönökből országos és beligazgatási s egyéb szükség-letek fedezésére s előmozdítására. A menvnyire én, t. ház, a rendelkezésemre levő számadásokat ismerem, azok oly tökéletességgel sehol sincsenek az egész világon meg. hogy bizton lehessen azokra ily kérdésekben Ítéletet alapítani. De végre, a mi a budget előterjesztését illeti, azon észrevételt is kell tennem, hogy az ügynek jelen stádiumában még egynél több eszélyességi ok is létezik, melyeknek elsorolásától azonban igen kérem t. házat, méltóztassék engem itt e helyen felmenteni. — Ezt felelem az első ellenvetésre. Áttérek a másodikra. Az mondatott, t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat által indítványba hozott sommá szerfelett nagy, erőnket s tehetségünket messze túlhaladó. Hiu törekvés volna, t. uraim, kimutatni akarni, hogy a teher oly kicsiny, hogy az részünkről erőfeszitést; nem feltételezend. Nem is akarom ezt megkísérteni, hanem egy más oldalát akarom a dolognak megvilágítani, s ez az : vegyük a kérdést a törvényesség szempontjából. Mit mond az 1867-ik 12-ik törvénycziknek ismeretes és sokszor idézett passusa e tekintetben ? Azt „hogy a magyar országgyüléskész annyit, a mennyit szabad, méltányosság alapján és politikai tekintetekből megtenni, hogy ő felsége országainak s vele együtt Magyarországnak jólléte össze ne roskadjon, s azon súlyos terhek, bajok stb, melyek a lefolyt időszak alatt a monarchiában összehalmozódtak, rólunk is, rólok is elhárittassanak." Kérdem már most, oly szerfelett nagy-e. terhes-e az indítványba hozott sommá, tekintve a törvény ezen szavainak czélzását és értelmét, mint némelyek hinni látszanak? Kérdem, t. ház, meg felelne-e ezen összegnél lényegileg kevesebb azon czélnak. a melyet közösen elérni akarunk? Beváltanók-e, t. ház, ünnejaélyesen tett Ígéretünket a monarchia többi népei irányában, ha a törvényjavaslatban foglalt összeget tetemesen alább szállitanók vagy megtagadnék? Méltóztassanak figyelembevenni, t. ház,hogy itt nem alamizsnáról, nem könyöradományról, nem szerelmi ajándékról van szó. {Halljuk!) Ke felejtsük, hogy nagy nyomatékú reális factorok azok, a melyekkel számolnunk kell; ne felejtsük, hogy Ausztria népei sem voltak azok, a kik ez adósságokat csinálták. . Ne feledjük különösen azt, hogy annyiban, a mennyiben az utóbbi 80 év folyamában, midőn annyi álladalom consistentiajában és területi épségében megrontatott és megingattaték, Magyarország területi épsége és integritása szentül és sértetlenül megmaradt; (Helyeslés a középen) tehát ránk is háramlottak némi jótékony hatásai azon áldozatok- és adósságoknak, melyek a monarchia hadereje és európai súlyának fentartására tettetek. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisztelt képviselőház ! Kérdem : vajon csak a másik fél, az osztrák örökös tartományok érdekében hozzuk-e mi ezen áldozatot ? csak azok javára fog-e szolgálni a teher, mit elvállalunk ? Nem! A mi javunk, a mi érdekünknek is megfelelő lesz az! Nem akarok hivatkozni a törvény azon szép szavaira, hol köztünk e keserves tény tekintetében a sorsközösség eszméje oly határozott kifejezésre jut; hanem csak arra bátorkodom figyelmeztetni, miszerint az ílykép megújult Ausztriából Magyarország is kettőzött mérvben fog hasznot vonni; figyelmeztetni arra, hogy Magyarország ezen általa hozandó áldozat által dúsan kamatozó investitiot csinál; figyelmeztetni arra, hogy a visszanyert közgazdaság önállóság, a fajunkban rejlő gazdag erők és tehetségek minden billincseikből fölszabadulva, igen rövid idő múlva azon szerencsés karba fogják helyezni Magyarországot, hogy ezen nagy terhet is el fogja viselhetni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Még egyszer, mélyen t. képviseló'ház ! hangsúlyozva fejezem ki, hogy ezen összeget