Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-193

232 CXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) nagyon fontos természetű kérdésekben a lajtán túli kereskedelmi miniszter más véleményen talál lenni, mint a lajtáninneni — mi sokkal könnyebben és gyakrabban megtörténhető, mint sem kereskedelmi miniszterünk maga képzelné — a külügyi miniszter pedig a lajtántuli véleményét találná czélszerübbnek: hol akkor a biztosíték, mely érdekünket védhetné? Hasonló viszonyban állanak forgalmunk érdekei az Angol országban,a Levántéban és más helyeken létező konzul ságokra nézve is, s én merem megjövendölni, hogy mihelyt Magyarországnak külforgalma fog keletkezni, sürü és keserű panaszok fognak a képviselőház elé kerülni, és pedig épen a konzulok némelyike ellen. Ekkor ismét elő áll a már említett eset, tudniillik, hogy ha a külügyminiszter,a lajtántuli kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg, a keletkezett panaszokat alaptalanoknak találandja, a konzul eljárását helyeslendi, a magyar kereskedelmi miniszter kisebbségben marad a tanácskozásban, Magyarország kereskedelme pedig nagyon szenvedni fog mellette. De felettébb agg;;sztólaghat rám nézve főként az, hogy a belföldön elfogadandó külkonzulságokat a törvényjavaslat hallgatással mellőzi, és csakis átalánosságban a konzulságok ügyét egyenesen a külügyi miniszterre bízza. Múlhatatlanul szükséges lenne pedig a két külön természetű konzulságokról — a tárgy igényelte módon — külön intézkedni. Hogy ezen aggodalmam igenis alapos, ennek bebizonyítására legyen szabad felemlítenem , hogy hazánk fővárosában, mely Európa belföldi kereskedelmi főpontjai közt nagyon is jelentékeny helyet foglal el, saját hazánknak pedig forgalmi gyúpontját képezi — bárha önálló független minisztériumunk már több hónap óta ki van nevezve — külföldi konzulságok máig sincsenek még felállítva. Már pedig méltóztassék a t. ház elhinni, hogy épen a külföldi konzulok be nem bocsátása okozta nagy részben azt, hogy hazánk a világforgalomban mindeddig terra incognitának maradt ; és épen ennek egyenes következése az, hogy külforgalmunk oly annyira sporadikus természetű, a milyenhez hasonló a civilizált világ terén sehol se létezik; s valameddig e tekintetben határozott intézkedés nem történik, forgalmunk rendes, egészséges menetet nem is nyerhet. Vigyázzunk tehát, miként adjuk át a konzulságok feletti teljhatalmú rendelkezést a külügyi miniszternek, mert az exequatur-jog egyátalában kitilthatja fővárosunkból e nélkülözhetetlen kereskedelmi közegeket, melyek nélkül forgalmunk kellő fejlődése lehetetlen lévén, lett légyen mostanig bár miként, de ezentúl forgalmunk e közegeket többé nem nélkülözheti. Sajátságosak azon Bécsből származó ijesztgetések, melyekkel minket a külkonzulok elfogadásától elrettenteni törekszenek. Én kimondom egyenesen, hogy mind ezen czélzatos ijesztgetéseknek végczélja nem más, mint hogy Magyarország eddigi teljes gyarmati helyezetében ezentúl is — és pedig saját belenyugvásunkkal — megmaradjon. A bel-konzulságokra nézve elősorolt ezen nézeteimet sajátszerüleg igazolja a tegnapi s

Pester Lloyd"-nak egy épen e tárgyra egyenesen vonatkozó czikke, mely azon hirt említi fel, hogy fővárosunkban az éjszaki német Bund konzulátus felállítását követelné. A czikk ezen szavakkal végződik: „Aus diesen Grundén ist man in betkeiligten Regionén der Meinung, dass trotz der Protection, welche die Errichtung eines Bundeskonsulates in Pest, seitens der ungarischen Staatsmanner geniesst, Báron Werther in Wien aűf bedeutende Schwierigkeiten stossen wird. um das Esequatur zu erlangen." Mind ezen okokat szoros figyelembe véve, a röviden itt felemlített, s még több, itt elő nem sorolt káros következmények megelőzése tekintetéből, a 9-ik ezikket következőképen óhajtanám módosítani: „Az összes külföldi konzulátusi ügyeket a közös külügyi miniszter vezérli. Konzulátusok felállításánál az érdekeltebb fél kereskedelmi miniszterével , a konzulátusok számára kereskedelmi ügyekben adandó utasításoknál pedig, a külügyminiszter mind két kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg fog eljárni, fen tartván mindkét fél kormánya magának, hogy saját területén, ott, a hol szükségesnektartja, külföldi konzulságokat fogadhasson el.

Cí Ez után megmaradna a szerkezet szerinti második és harmadik pont; befejezésül pedig következő uj pont lenne hozzáadandó : „Ha valamelyik fél minisztériuma valamely konzul elmozditását szükségesnek látná, a külügyminiszterrel folytatott értekezés következtében el lesz mozdítandó." A csak közelebbről elfogadott törvényjavaslatokban letéve látom azon elvet, miszerint Magyarország beváltja azon ígéretét, hogy a lajtántuli tartományok terhei könnyítését kötelezettség nélkül is elvállalni kész. Akkor azok elfogadására szavaztam, és teljes lelki meggyőződéssel érzem most is, hogy helyesen cselekedtem. Igen jól tudom, hogy azon törvények elfogadásával Magyarországra nevezetes terhek haramiának, olyan terhek, melyeket —könnyen meglehet — hogy, eleintén kivált, deficit nélkül fedezni alig fogunk; de azt is jól tudom, hogy ha Magyarország kereskedelmi és ipari fejlődése elé akadályokat nem görditünk, hanem azt a lehetőleg elősegítjük, az elvállalt terhekkel könnyen megküzdhetünk. A jelenleg