Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-193
GXCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 18. 1867.) 231 A mely országnak rendszerezett konzulságát nincsenek, ott a kereskedelmi forgalom csak sporadikus szokott lenni; ama rendes, életerős forgalmi összeköttetés pedig, mely az országok bármelyikének is évről évre folytonos kereskedelmi forgalmat adhat, semmi esetre se létesülhet, a mint ez, fájdalom, saját hazánk forgalmában eléggé tapasztalható. Nem érdektelen dolog tehát bármely országra nézve is, minő' intézkedések tétetnek a konzulságokra nézve ; s épen ezért nem lészen fölösleges a törvényjavaslatnak erre vonatkozó szerkezetét szorosabb figyelemre venni. A törvényjavaslat szerint az összes konzulsági ügyet a közös külügyminiszter vezérli. Bocsánatot kérek, de dualistikus helyzetünkben nem tndom belátni, miért kelljen a külügyminiszternek a konzulságokra nézve ép annyira terjedelmes teljhatalmat adni, mert e tekintetben igenis lehetnek Lajtán innen és tul olyan természetű saját követelmények, melyek horderejűknél fogva igenis megkívánják, hogy az illető kereskedelmi miniszternek azokra nézve döntő befolyás adassék. Ezen állitásom igazolására legyen szabad a konzulságok igen fontos kérdését hazánk érdeke szempontjából helyezetünkhöz alkalmazva taglalnom. Ha Magyarország kereskedelmi érdekeit kellőleg tájékozzuk, ugy fogjuk találni, hogy bel fejlettsége mostani fokozatán figyelmét három pontra kell főként irányoznia. Mint — még most — kiválólag nyers termelő országnak, figyelmét első sorban Angolországra kell fordítania azért: mert ezen gazdag gyáriparos országnak minden évben rendesen szüksége lévén nyers terményekre, ezekre nézve legjobb piacz. Második sorban figyelemre veendők azon tartományok, melyek hazánk kereskedelmében Levante névvel jelöltetnek. Nevezetesek Magyarországra e vidékek főként három okból, s pedig: 1-ször, mert ez egyedül még azon tér egész Európa területén, mely kereskedelmileg kiaknázva nincsen; 2-szor, mert ezen még ki nem aknázott tér közvetlen szomszédságunkban van; 3-szor, mert e tér mindennemű ipar tekintetében még a fejletlenség bölcsőjében lévén, mint ilyen, Magyarország lendületet vett iparának igen nevezetes és kedvező tért nyújt. Igaz, hogy e két téren lévő nevezetesebb forgalmi pontokon mindenütt vannak osztrák cs. kir. konzulok, kik ezentúl Magyarország kereskedelmének is ügynökei lesznek; de hogy mindnyája hasonló jó indulattal és igyekezettel fogja-e kezelni a lajtáninneni kereskedelmi érdekeket mint a lajtántuíiakat ? az már más kérdés. De van egy harmadik, Magyarországra nézve igen nevezetes kereskedelmi tér, mely különösen azért érdekes reánk nézve, mert jelenlegi iparunk készítményei az ottani szükségletekhez kitűnően alkalmasak. E tért ama tropikus vidékek képezik, melyek európai népfajokkal vannak benépesülve. Az pda települt európaiak európai szokásokat vittek oda magokkal, az európai életmódot megtartották s ma is folytatják. A tapasztalás által van már a teljes meggyőződésig bebizonyítva , hogy Magyarországban a malomipar —minden létezett nagy nehézségek dacaára — mégis sikerhez jutott, jeléül annak, hogy ezen iparág hazánkban a legkiválóbb életképességgel bír. Épen e tényállás következtében az előbb emiitett tér hazánk forgalmára nézve annál érdekesebb, mert — bárha azon vidékeknek európai életmódhoz szokott lakói élelmükre búza-kenyeret óhajtanak — épen ez azon czikk, melynek anyagja a tropikusok dús földjén nem terem. Ilyen tér különösen Amerika aequinoctialis vidékeinek egész kiterjedése, hol az európai népfaj számban naponkint növekszik s növekedni fog sok századra kiterjedő folytonosságban. Saját tapasztalásból mondhatom pedig, s név szerint elő tudnék sorolni számos közép- s dél-amerikai tengeri kikötőket, melyek a mellett, hogy már magokban is jelentékenyek, még azon fölül nagy kiterjedésű gazdag belvidékeknek forgalmi fő helyei. E nagy és ránk nézve igen fontos téren két osztrák konzulságon kivül több nem létezik, és ezek is nem az osztrák birodalom fiai, hanem merőben idegenek, kik uralkodónk összes birodalma területén soha sem tartózkodtak, forgalma természetével tehát ösmeretesek nem is lehetnek, s ennélfogva különösen hazánk forgalma érdekében avatottsággal épen nem működhetnek. Az eddig elmondottakból kifolyólag képzelni lehet, hogy a magyar minisztériumnak rövid időn eszébe juthatna, hogy ezen épen felemiitett érdekes helyeket saját küldöttjei által tanulmányoztassa, hogy e tanulmányozás következtében azután az illető országok és Magyarország közt rendes forgalmi összeköttetést eszközöljön, s e végett azon helyekre konzulokat jelöljön. Igen, de e tekintetben a törvényjavaslat szavainál fogva a külügyi miniszter teljhatalommal rendelkezik. Mondja ugyan a törvényjavaslat, hogy a külügyi miniszter a két kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg járjon el a dologban; igen, de hát ha e