Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-192
198 CXGII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) nyékért, melyeket egy keményen indokolt szavazásom idézhetett volna eló'. Ha mindazt feltárom a nemzet előtt, mi agyamban főtt, keblemben forrott, nyomban egy más nagy szót is kellett volna kikiáltanom, mely eddigi mondataimat túlszárnyalva, eddigi eljárásommal ellentétben lett volna. Csak addig mentem tehát, a meddig azt multam paranesolá és a jövő biztosítása elkerülhetlenné tévé. De, tisztelt ház, a jelen tárgyra nézve mái 1 nagy különbség áll elő. Itt többé nem lehet ellenünkben felhozni Európa sympathiáit, vagy a pénzvilág érdekeit, hatalmát, miként ez a státusadósságok elvállalására nézve felhozatott. Itt többé a kényszerűség nem jöhet tekintetbe. Itt vagyunk a próbánál: lássuk, vajon ha nem is teljesen, de mégis némileg szabadok vagyunk-e? szabadon intézkedhetünk-e legégetőbb szükségeinkről ? szabadon egyezkedünk-e? Vajon midőn a kényszerűség firmája alatt roppant terheket vállalunk el, hatalmunkban áll-e legalább az iránt gondoskodni és intézkedni, hogyan teremtjük elő a forrásokat és biztosithatjuk a szerzési eszközöket? Vajon szabadság és ildomosság uralkodik-e ott. a hol egy oly közgazdasági rendszer fogadtatik el vagy inkább erősittetik meg, melytől eddig gyűlölettel fordultunk el, és melyet eddig szünetlen jóllétünk, iparunk gyilkolójának czimeztünk és vádoltunk? de megvásárolni soha. Jaj azon nemzetnek, mely lételét aranynyal kénytelen megvásárolni. Pár napi tengődés után okvetlen elvesz. Pulszky Ferenez : Hát Görögország ? Perczel Mór : Görögország is vérén, hoszszas, kitartó küzdelem által vívta ki felszabadulását a török járom alól. Ismeri a t. képviselő ur Byron ama felséges versét, melyben megénekli Hellas hőseit, de egyúttal inti is, hogy ne Ingyenek Európa fejedelmei ígéreteinek, s egyedül őseiktől öröklött kardjok hatalmában bizzauak. Nem csak a t. képviselő urnák volt szerencséje Cobden Richárddal beszélgetni. Én is láttam őt néhányszor. Ritka tudós derék ember volt; roppant érdemei vannak. Nemzete el is ismeri; s mindenkép megjutalmazá, mint azt illik tenni egy igazságos népnek. De hát ő a béke apostola volt • míg én a harcz és háború embere. És így történt, hogy midőn ő nekem is oly értelemben nyilatkozott, mint a képviselő urnák, kivevék a zsebemből és feleletül előmutaték neki egy Cromwell-érmet, melyen az a körirat olvasható : „paxquaeriturbello." A népszabadság Bajzánk szerint ott tenyészt legszebb virágokat, hol legtöbb honfivér lépé a harczi sikokat. Örök és senki által nem tagadható igazságok ezek, minőket még oly zajos aplaususa bárminő majoritásnak sem lesz képes meghazudtolni. Midőn minap Jókai Mór igen t. barátom a „Hon"-ban fölemlité Brennust, nekem meg eszembe jutott Camillus dictator. A megvert rómaiak alkudoztak a győztes gallusokkal. Igaz, hogy ekkor Brennus kardját veté a mérlegbe, felkiáltva: „vae victis." De ott terme Camillus, és közbe dörögve: „nem aranynyal szokták őseink, de vassal a szabadságot megvédeni," szétüzi az alkudozókat, megveri a gallusokat és megmenti Rómát. (Tetszés a bal, zaj a jobb oldalon) Deák Ferencz mélyen tisztelt képviselőtársunk (Éljenzés a jobb oldjon) utolsó beszédét avval végzé, hogy elsorolá, kinek tartozik felelősséggel ; és miként számol Istennel, monda ő, nemzetének, és saját lelkiismerel ének. Én hálát adok Istennek a rendkívüli pálya miatt, melyet számomra rendelt, hogy annyi vész között fentarta, és hogy minden szavamat közcselekvőségem igazolta. Nemzetemnek nem kell számolnom ; én csak elismerést és jutalmat nyertem és fogadtam nemzetemtől, midőn visszatértem hazám szent földjére. A fenforgó ügyekben pedig én is öntudatosan és lelkismeretem szerint jártam el, midőn a quóta és az államadósságok iránti törvényjavaslatokra egyszerű nemmel szavaztam, bár nem tudám magamat elhatározni, hogy szavazatom indokoljam". Mindig szemem előtt lebegett a „kényszerűség," a jobb oldal egyedüli alapos érve. Nem merhetném magamra vállalni a felelősséget azon következméMár kérem, ha a lajtántuli országgyűlésnek e kérdésre nézve is annyira menne konoksága, ha a felséges uralkodó ugy gondolkoznék, hogy még azért is, mert a nemzet jólléte biztosítása és az elvállalt terhek leróhatása miatt óvakodik a projeetált vámszerződést vakon elfogadni és időt kér azt tanulmányozni, képesek lennének mindent újra visszavenni és az előbbi ostromállapotot visszahelyezni; ugy nyíltan kimondom: az 1867. június 8-kai szertartás csak legkisebb biztosítékot sem nyújthatna a kibékülésre és a kibékülés állandóságára. Akkor azt kell hinnünk, mindezen transactió, és maga a delegatiók intézete egyedül arra számitvák, hogy az, mit erőszak utján nem sikerült a zsarnokságnak keresztülvinni : hazánk végleges fölolvasztását: azt a delegatiók által lépcsőnkint és ezen vám- és kereskedelmi szerződés hatása mellett érendik el. Tisztelt ház! engedjen meg nekem egy komoly szót a többséghez. (Halljuk, halljuk!) Azt gondolom, hogy elközelge az idő, midőn az eddigi majoritás feladatát betölté és annak létoka megszűnt. (Ellenmondások jobbról, helyeslés balról.) Elfogadtam, elfogadtuk eddigi eljárását, melyet csak is a kényszerűség menthet, mint átmeneti eszközlődést, mint ideiglenes korszakot.