Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.
Ülésnapok - 1865-192
CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 199 De nyíltan kijelentem, hogy rettenetesen csalatkozik, ki azt hiszi, hogy mind az, mi ezen kényszerűség korszakában és annak stílya alatt történt, maga legyen a czél. Lehet hidazat, előkészítés a szabadság és államiság kivívásához, de nem maga a szabadság. (Felkiáltások : Ezt ne<n mondja senki!) És épen azért, nehogy bárhol azthigyék, hogy ezen transactio a végezel, és hogy ezzel be van végezve a felszabadítás müve, felkérem a majoritást, hogy legalább ezen tárgyban szavazzon velünk, (Átalános derültség) járuljon így nemzetünk megnyugtatásához. Kövessük azon nagy népek példáját, melyek bár teljesen szabadok, hatalmas hadsereggel rendelkeznek, iparuk, kereskedelmük a legpompásb virágzásban, mégis még csak azt is komolyan megfontolják és hosszas vizsgálódás Után határozzák el, ha egyes iparczikkek beviteli vámját pár fillérrel leszállítják. Pártolom Várady Gábor barátom és bajtársam indítványát. Besze János: T.ház! Igaza van Perczel Mór képviselőnek, hogy én is egy valék az öt közül, kik közt ő egy vala , (Nagy dei illtség) kiket a halhatlan Dessewffy commis voyageur politikusoknak nevezett, kik szétmentünk az országban, hogy mindig többet hirdessünk, többet akarjunk, előre menjünk és mindig tovább,' mint akkor a közvélemény volt; és mi teljesítettük kötelességünket, és mert a józanabbakra, Széchenyire, a környülállással megalkudni akarókra, nem hallgattunk, bele vezettük a nemzetet a forradalomba. (Nagy zaj. Derültség.) A magyar harezok alatt, generáliskodtunk egy kissé .. . (Zajos tetszés a középen. Nagy zaj a bal oldalon.) Elnök (csönget) l A kereskedelmi és vámszövetségről van szó. Besze János: ... és belezavartuk Ausztriát egy pár ezer millió adósságba. (Hosszan tartó nagy zaj a bal oldalon. Fdkiáltások balról: Mi zavartuk be ? !) Nem következik ebből, hogy Ausztria összes államadósságának ez lett volna oka; de ha mi akkor 200 millió ft. elvállalásába beleegyezünk, valóban most ilyen teherrel nem kellene megküzdenünk. (Zaj. Egy hang; Akkor nem volt bátorsága ezt kimondani !) Uraim, ez csak bevezetés. Igazán, nagy múltjának kell lennie egy embernek . . . Keglevich Béla gr.: Őneki nincs? (Zaj. Derültség.) Besze JánOS: . . . . hogy bátorságot vehessen magának az itteni szónokokat petardaszerü tüzességgel kritizálni. Kritizálja, taglalja azt, a mit mondottak; de személyiségével senkinek, ha kétszer Perczel Mór volna is, semmi köze. (Zajos te'szés a középen. Hosszasan tartó nyugtalanság « bal oldalon) O, midőn az 1844-iki epochára | hivatkozott, azt monda, hogy nagy hazánkfiát Deák Ferenczet akkor bölcsnek nevezték. Nem csak akkor volt ő bölcse, bölcse ó' most is a hazának. Mert az ő esze vezérletének és belátásának és a nemzet kiábrándulásának köszönhetni, hogy ujabb experimentatiókat mellőzve, a kardra nem hivatkozva, eszélyességgel igyekszünk megmenteni a hazát. (Tetszés a középen. Zaj) Most, midőn lejárt a forradalom ideje, itt nem kardra, nem királyokra, de higgadt megfontolásra van szükség, (Nagy zaj a bal oldalon) hogy a nemzetet megmentsük és az európai civilizált nemzetek sorába emeljük. Ha az ember az olvasottságot rögtönözve. elő akarná hozni, (Felkiáltások a bal oldalon: Sliakespere!) én is hivatkozhatnám e tárgyban Chevalier Michelre, (Nagy derültség) a ki kimutatta, hogy csak a szabad kereskedelem utján juthat egy nemzet a polgárosodáshoz és vagyonossághoz. A szabad kereskedésnek első nyoma van letéve ezen törvényjavaslatban. Először kiegyezünk Ausztriával, hogy aztán az ausztriai és a magyar lobogó egyetemben ismerje meg a nagy tengereket, hogy együtt kössünk szövetséget és kereskedelmi viszonyt, és vívjuk ki a szabad kereskedést. Azért üdvözlöm én ezen törvényjavaslatot, mert megnyitja a józan haladás utait, boldogulásunknak és a szabad kereskedés útját is. A mi az enquétet illeti, uraim, Francziaországban, tudjuk, XIII. Lajos idejében volt egy miniszter, a kinél nagyobb financier soha sem volt : neve Colbert, Mazarin mestere. O azon időben egy nagy enquetet hivott össze tanácsot kérni, mikép lehetne a kereskedést világszerte nagygyá tenni, és az enquéte-bizottság csak ezt felelte neki: ,,Laissez nous fairé." (Felkiáltásod a bal ol-talon: Mi is azt akarjuk!) Majd elvégezzük mi, csak ne avatkozzék bele a kormány. Egyes kereskedők, bármily becsületesek, bármily szakértők legyenek is, mindig fő czéljok meggazdagodni; kereskedő pedig ugy gazdagszik meg, ha az egyik a másikat túlszárnyalhatja. Egyes gazdasági ágak kifejtésénél az enquetek czélra vezetnek; de ha nemzeti intézményeket kell életbe léptetni, ott el kell némulnia az egyes szakemberek képességének és ott a törvényhozó testület fogja megtalálni a czélhoz vezető Ariadne-fonalat. Ezért én a szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosan elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Olgyay Lajos: T. ház! Engedelmet kérek, (Zaj) hogy az előttem szólott képviselő ur egyik kifejezése ellenében véleményemet nyilváníthassam. Azon kifejezést, azt tartom, el nem fogadhatja a ház, és egy képviselőtől jó nevén nem veheti, (Mozgás) ha ez azt mondja, hogy a nemzet forradalomba zavartatott, (Zajos helyeslés a bal oldalon)
