Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 199 De nyíltan kijelentem, hogy rettenetesen csa­latkozik, ki azt hiszi, hogy mind az, mi ezen kény­szerűség korszakában és annak stílya alatt történt, maga legyen a czél. Lehet hidazat, előkészítés a szabadság és államiság kivívásához, de nem maga a szabadság. (Felkiáltások : Ezt ne<n mondja senki!) És épen azért, nehogy bárhol azthigyék, hogy ezen transactio a végezel, és hogy ezzel be van végezve a felszabadítás müve, felkérem a majori­tást, hogy legalább ezen tárgyban szavazzon ve­lünk, (Átalános derültség) járuljon így nemzetünk megnyugtatásához. Kövessük azon nagy népek példáját, melyek bár teljesen szabadok, hatalmas hadsereggel rendelkeznek, iparuk, kereskedelmük a legpompásb virágzásban, mégis még csak azt is komolyan megfontolják és hosszas vizsgálódás Után határozzák el, ha egyes iparczikkek bevi­teli vámját pár fillérrel leszállítják. Pártolom Várady Gábor barátom és bajtár­sam indítványát. Besze János: T.ház! Igaza van Perczel Mór képviselőnek, hogy én is egy valék az öt közül, kik közt ő egy vala , (Nagy dei illtség) kiket a hal­hatlan Dessewffy commis voyageur politikusok­nak nevezett, kik szétmentünk az országban, hogy mindig többet hirdessünk, többet akarjunk, előre menjünk és mindig tovább,' mint akkor a közvéle­mény volt; és mi teljesítettük kötelességünket, és mert a józanabbakra, Széchenyire, a környülállás­sal megalkudni akarókra, nem hallgattunk, bele ve­zettük a nemzetet a forradalomba. (Nagy zaj. Derült­ség.) A magyar harezok alatt, generáliskodtunk egy kissé .. . (Zajos tetszés a középen. Nagy zaj a bal ol­dalon.) Elnök (csönget) l A kereskedelmi és vámszö­vetségről van szó. Besze János: ... és belezavartuk Ausztriát egy pár ezer millió adósságba. (Hosszan tartó nagy zaj a bal oldalon. Fdkiáltások balról: Mi zavartuk be ? !) Nem következik ebből, hogy Ausztria összes államadósságának ez lett volna oka; de ha mi ak­kor 200 millió ft. elvállalásába beleegyezünk, va­lóban most ilyen teherrel nem kellene megküzde­nünk. (Zaj. Egy hang; Akkor nem volt bátorsága ezt kimondani !) Uraim, ez csak bevezetés. Igazán, nagy múlt­jának kell lennie egy embernek . . . Keglevich Béla gr.: Őneki nincs? (Zaj. Derültség.) Besze JánOS: . . . . hogy bátorságot vehes­sen magának az itteni szónokokat petardaszerü tüzességgel kritizálni. Kritizálja, taglalja azt, a mit mondottak; de személyiségével senkinek, ha kétszer Perczel Mór volna is, semmi köze. (Zajos te'szés a középen. Hosszasan tartó nyugtalanság « bal oldalon) O, midőn az 1844-iki epochára | hivatkozott, azt monda, hogy nagy hazánkfiát Deák Ferenczet akkor bölcsnek nevezték. Nem csak akkor volt ő bölcse, bölcse ó' most is a hazának. Mert az ő esze vezérletének és belátásának és a nemzet kiábrándulásának köszönhetni, hogy ujabb experimentatiókat mellőzve, a kardra nem hivat­kozva, eszélyességgel igyekszünk megmenteni a hazát. (Tetszés a középen. Zaj) Most, midőn lejárt a forradalom ideje, itt nem kardra, nem királyokra, de higgadt megfontolásra van szükség, (Nagy zaj a bal oldalon) hogy a nemzetet megmentsük és az euró­pai civilizált nemzetek sorába emeljük. Ha az ember az olvasottságot rögtönözve. elő akarná hozni, (Felkiáltások a bal oldalon: Sliakespere!) én is hivatkozhatnám e tárgyban Chevalier Michelre, (Nagy derültség) a ki kimutatta, hogy csak a szabad kereskedelem utján juthat egy nemzet a polgárosodáshoz és vagyonossághoz. A szabad kereskedésnek első nyoma van letéve ezen törvényjavaslatban. Először kiegyezünk Ausztriá­val, hogy aztán az ausztriai és a magyar lobogó egyetemben ismerje meg a nagy tengereket, hogy együtt kössünk szövetséget és kereskedelmi vi­szonyt, és vívjuk ki a szabad kereskedést. Azért üdvözlöm én ezen törvényjavaslatot, mert meg­nyitja a józan haladás utait, boldogulásunknak és a szabad kereskedés útját is. A mi az enquétet illeti, uraim, Francziaor­szágban, tudjuk, XIII. Lajos idejében volt egy mi­niszter, a kinél nagyobb financier soha sem volt : neve Colbert, Mazarin mestere. O azon időben egy nagy enquetet hivott össze tanácsot kérni, mikép lehetne a kereskedést világszerte nagygyá tenni, és az enquéte-bizottság csak ezt felelte neki: ,,Lais­sez nous fairé." (Felkiáltásod a bal ol-talon: Mi is azt akarjuk!) Majd elvégezzük mi, csak ne avat­kozzék bele a kormány. Egyes kereskedők, bármily becsületesek, bár­mily szakértők legyenek is, mindig fő czéljok meggazdagodni; kereskedő pedig ugy gazdag­szik meg, ha az egyik a másikat túlszárnyalhatja. Egyes gazdasági ágak kifejtésénél az enquetek czél­ra vezetnek; de ha nemzeti intézményeket kell életbe léptetni, ott el kell némulnia az egyes szak­emberek képességének és ott a törvényhozó testület fogja megtalálni a czélhoz vezető Ariadne-fonalat. Ezért én a szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosan elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb ol­dalon.) Olgyay Lajos: T. ház! Engedelmet kérek, (Zaj) hogy az előttem szólott képviselő ur egyik kifejezése ellenében véleményemet nyilváníthas­sam. Azon kifejezést, azt tartom, el nem fogadhatja a ház, és egy képviselőtől jó nevén nem veheti, (Mozgás) ha ez azt mondja, hogy a nemzet forra­dalomba zavartatott, (Zajos helyeslés a bal oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom