Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. {Decz. 17. 1867.) 195 hogy a trieszti Lloyd gőzhajózási társulatnak az osztrák állam részéről engedélyezett több milliónyi dotatiójához mi magyarok is adózzunk? és átalában mi szükségünk van nekünk a Lloyd-társulatra ? (Élénk tetszés a bal oldalon.) Tisztelt képviselőház! Ne higyék, hogy én csupán jelenleg foglalkozom ezen, az ország anyagi jóllétét érdeklő tárgyakkal, sőt megvallom, ép e napokban se idó'm, se módom nem vala azt kellőleg tanulmányozni. Inkább csak a régi múlt üti föl magát emlékemben; és a mit ma mondok, az csak gyenge ismétlése annak, mit sok év óta sokkal^avatottabban és pontosabban hirdetek az országban. Többen ülnek itt e teremben azok közöl, kik az 1843—44-i országgyűlés tagjai voltak: itt van Ghyczy Kálmán, Lónyay Menyhért, itt maga Tre- I fórt Ágoston. Más jelesekkel való találkozásnak is j örvendek én; de csak ezeket említem fel, mert ők azon országgyűlés alatt velem ugyanegy téren működtek és a fenforgó kérdéssel foglalkoztak. Ugyanis ugyanazon bizottság tagjai voltunk, mely az ipar, a kereskedelem, a vámszabályzat, a közlekedés és átalában minden, a közgazdaságra vonatkozó tárgyakra nézve előleges véleményezés és törvényjavaslati előterjesztés végett az ország• gyűlés által kiküldetek. Sokat kellé ott nékünk tanulni, fáradni, adatokat gyűjteni, felvilágosításokat szerezni, hogy megbízásunknak illőn megfelelhessünk és hogy aztán másokat is taníthassunk. Véghetlen sok beadványok, értekezések küldettek be hozzánk felszólításainkra iparosoktól, szakértőktől, kereskedelmi, gazdasági egyletektől. És csak ezután és ezek köteles figyelembe vételével dolgoztuk ki azon operatumot, melyet én még ma is bátor lennék a t. kereskedelmi miniszter ur figyelmébe ajánlani, ha nem tudnám előre, hogy ő azt maga is birtokolja és meleg érdekkel fogja átolvasni. Itt szomszédságomban ülő Szitányi barátom emlékeztet egy ide vágó eseményre. Az ő édes atyjának a dohánytermelés és kereskedelmi üzlet előmozdításában tagadhatlan érdemei vannak és az ő ügyes operatiói következtében az ország több vidékei, többek közt Tolna, Baranya dohánytermelő községei roppant nyereséget értek el, és 1848 előtt ritka felvirágzásra jutottak ; holott most, midőn száműzetésemből visszatértem; azokat nem csak degradatióban és hanyatlásban, sőt szinte romokban és pusztulásban találtam. Mint mondám : az én tisztelt szomszédom édes apja nálam és a bizottság tagjai előtt többször megfordult, és nem csak a balparti vasutépités elsőségének szükségéről meggyőze bennünket, a melynek kivitele körül ismét őt illeti a főérdem, de nem egy fontos értesítést, szakavatott felvilágosítást is nyújtott a hazai kereskedelem érdekében. Számos ily eseteket tudnék még elősorolni. De csak még egyet, a legkülönösebbet. Ki ne ismerné LisztFriedrichnek a nemzeti közgazdaságról irtmunkáját, mely 1841-ben egész Európában nagy hatást tőn, és hazánkban is nem csekély lendületet okoza ? Még ő hozzá is intézénk felszólítást. Felelt is. De felelt mint német ember, mint német patrióta, ki Ausztriát és a szőke Dunát is német tulajdonnak tartja. Az ő örök igazságú tanai nem Írattak a magyarok, a colonia, hanem a németek, a colonia gazdái számára. Nem export, hanem csak import. Ez vala a válasznak sommás értelme, G német patrióta volt! Engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy visszatérjek az 1848-ki országgyűlést'előző időszakra , miután már Liszt Friedrichnél vagyunk. 1841-ben a „Pesti Hirlap" megindula, az által Magyarország egy uj korszakba, vagyis az 1823—1848 közti regenerationalis aranykorszakának egy uj stádiumába lépett. A nemzet jelesbjei nem csak a bel administratio' javítására, a cardinalis jogok rehabilitatiójára és a bérreformra, de még az ipar- és kereskedelmi érdekekre is kiterjesztek gondoskodásukat. Oly activitas fejtetek ki akkor, milyenhez hasonlót alig lelünk más népek történelmében; de a mely elnyeré méltó jutalmát, s megtermé üdvös gyümölcsét az 1848. márcziusi vívmányokban. Szabad lett a nép a nemzetben, és a nemzet a fejedelem birodalmában. Én és radicalreform társaim, mi is tanulmányoztuk Liszt Frigyes munkáját. Es nagyhamar megleltük benne és kiértettük belőle azon axiómát, mi a nemzeti közgazdaság teremtésében és kifejlesztésében döntőleg működik. Megértettük és rögtön fel is ismertük, hogy azon ország, mely csak termeszt, de nem gyárt, vagyis a csupán föklmivelő és belipart nélkülöző ország mindig szegény, szomszédjai koldusa; nem szabad nemzet, hanem kizsákmányolt colonia: mert belipar, kézműzet és gyárak nélkül lehetlen maga az élénk belforgalom és teljesen ki van zárva a külfölddel való kereskedelem. A minő bölcs és igazolt, oly egyszerű tanítás. Őseink is, bár nem tudományos államgazdák, ismerek azt, midőn yallák, hogy saját zsírjában ful meg a magyar. És nem is az axióma felállitása, mint inkább annak gyakorlati és természetesen remek fejtegetése által győződtünk mi meg Liszt'Frigyes munkájából, hogy minő „injusta noverca" irányunkban ez az Ausztria. Ausztria, melynek kül- és belpolitikáját két főeszme vezérlé, az absolutismus és depauperatio, mindent elkövetett, csakhogy gyárosai és kézmiveséi minél olcsóbban vehessék meg a magyar népek nyers termékeit; mig viszont Magyarország kényszerítve volt kézmíízeti és gyári szükségeit egyedül Ausztriától vásárolni. Épen ugy Ausztria 25*