Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

190 CXCII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) voltunk, nekünk semmink se volt; ha tehát most positiv valamihez jutunk, hozzájutunk egy oly alaphoz, melyen tovább küzdve, fejlődhetünk, ha- ; lad hatunk e téren, s s ezt helyzetünkben már jónak j kell elismerni. Hogy pedig mi viszonyainkból egy- j szerre rögtön, egy varázsütésre , kibontakozni j nem tudunk, hogy egyszerre mindent el nem ér- : hetünk : ebből nem akarom azt következtetni, hogy a mit markunkba adnak, azt meg ne ragadjuk, ''• azt el ne fogadjuk. Ez értelemben, mondom, én a ke- ; reskedelmi és vámszövetségi szerződést reánk nézve ; relatíve jónak tartom. Ezen állításomat mégbőveb- ! ben is fogom indokolni. Ugyanis ez a szerződés először a törvénynek megfelelő, törvényes for­mák k özött köttetett; 2-or alkotmányosan kötte­tett; 3-or a szabadság jellegét viseli magán, a mennyiben egyenes és biztos lépésekkel halad a szabad kereskedés felé, melyre mindnyájan egy értelemben törekszünk; 4-szer tekintettel van ezen szerződés a múltra, tekintettel a jelenre, és gon­doskodással a jövőre, melytől mi várjuk a legjob­bat és legszebbet. Ily értelemben, mondom, én jó­nak és helyesnek tartom e szerződést, és örülök neki, hogy módunk van felette tanácskozni, és meg is érdemli, hogy felette komolyan tanácskoz­zunk. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hanem még 'is szabad legyen egy észrevételt figyelmez­tetve'tennem, t. i. azt, hogy átalában nem lehet mondani, mikép olyan igen nagyon gyengén ál­lanánk eme szerződés kötésénél : mert ha vesz­szük azt, hogy még alig kötötte meg az illető két minisztérium eme szerződést, alig tárgyaltuk e házban, már is a túlsó oldalon levő szerződő fél a szerződés tartamát, mint épen tegnap értesülénk, nem 10, de csak 5, illetőleg hat és fél évre kíván­ja reducálni. Továbbá 5-ször e szerződés a paritás alapján szabadon, függetlenül, a kölcsönös érdekek számí­tásba vételével köttetett,s ez az oka, hogy nem lehetett se magunknak nagyon kedvezni, se azoknak nagy kárt tenni. Az ily két oldalú szerződések megkötésé­nél mindegyik fél óvakodó, mindegyik fél igyekszik a maga részére a lehető legnagyobb hasznot, előnyt meriteni. Nem csekély érdeme az ezen szerződés­nek, hogy az a paritás alapján áll, mely paritást annyiszor gúnyolt Böszörményi, Madarász képvi­selőtársam. Ismétlem, nem oly gyenge, nem oly csekély alap e dolognál a paritás. A paritás itt jogegyenlőséget jelent, a paritás itt annyi mint a jogosság, méltányosság és becsületesség. A pari­tás, uraim, itt szabadság is: mert a hol a paritás a szerződő felek közt megszűnnék, ott kezdődnék a zsarnokság egyfelől, az engedelmesség másfelől; a hol megszűnnék a paritás, ott kezdődnék egy­felől a szabadosság, másfelől az elnyomás; egy­felől a zsarnokság, másfelől a szolgaság. (Elénk he­lyeslés.') De ez, uraim, közöttünk nem történt meg; méltányoltattak kölcsönösen az érdekek, és a pari­tás a két szerződő fél között Jeljes épségében fen­tartatott, keresztülvitetett. (Élénk helyeslés.) Fölemlittetett itt, hogy némely régi szerződések meghagyattak. (Halljiűc!) Uraim, ott, hol százados együttélés, társadalmi, kereskedelmi és politikai viszonyok összeszőtték, fonták a dolgok, érdekek szálait, ezeket az életszálakat ahalábosztó párkák ollójával egyszerre ketté vágni nem lehet; de ha lehetne, sem volna tanácsos. Mindenben a vilá­gon kell hogy átmenet legyen : itt is kell lenni oly átmenetnek, mely előkészítse az eszméket, mely átidomítsa, még pedig kíméletesen idomítsa át a lé­tező körülményeket: különben rázkódtatás nélkül meg nem történhetik a nagy változás; (Helyeslés) különben szellemi és anyagi károk fognának fel­merülni, melyeknek kikerülhetése a törvényhozás bölcseségétől méltán váratik. Átmegyek már most a másik kérdésre. Kell-e enquéte ? Én azt mondom: nem kell. Ha végig nézek a képviselőház névsorán, ha végig nézek a miniszteri padokon, ugy a miniszteri bureauk­ban levők névsorán, ha a magyar törvényhozás másik kiegészítő részét, a felsőházat nem mellőzöm figyelmemmel: akkor nem kell kétségbe esnem, hogy törvényhozásunk nemzetgazdasági ügyek­hez ne tudna alaposan és tüzetesen hozzá szó­lani , ne tudna épen azok alapelveihez átalá­nosságban szólani. Mert hiszen csak is az áta­lánosságok tartoznak most a dolgok ezen kere­tébe ; a részletek, melyek aztán sok oldalú és tüzetes szakképzettséget kivannak, s nem annyira ide, mint inkább a végrehajtás köréhez tartoz­nak. És ezt a törvény is megkülönböztette : nem azt mondotta, hogy az országgyűlés maga kösse a szerződést; hanem azt mondta, hogy a miniszté­rium kösse meg, és ha megkötötte, tegyen jelentést a felelősség el vénél fogva a törvényhozásnak. Nem feledkezett meg a törvény arról sem, hogy ha vál­tozások fognának időközben szükségesek lenni, azok mily utón módon hozzassanak létre. Ott van. ugyanis a XXI. czikkben, hogy akár mikor kell, lehet a kereskedelmi értekezletet összehívni, még pedig enquéte-alakban ; és igy lehet és kell a szak­értőket is kihallgatni, de a maga helyén, uraim. De mindez a részletekhez, mindez a végrehajtás köré­be tartozik. De tovább megyek, s kérdem : hogy ha csakugyan, feltéve, de meg nem engedve, csak­ugyan kellene enquéte, oly nagyon könnyü-e és oly kis dolog-e azt összehívni? A hány §-us, majdnem annyi szaktudomány van ama fontos szerződésben; ehhez valóban sok idő kívántatik. Ha felveszszük, hogy a mostani ülésszakra a jóko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom