Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

CXOII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) 189 badságot, melyet egy nemzetnek birnia kell, hogy ne csak bel-, hanem kül-kereskedése is virágzó lehessen. Feltéve, hogy e jelen törvény, ugy a mint szerkesztve van, végre fog hajtatni, azonnal átfogjuk látni a különbséget, mely anyagi, só't szellemi tekintetben is a kereskedés által előidéztetett eddig, és fog lenni ezentúl. Kereskedelmünket Ausztriával illetőleg meg sem említem; azt kiki ismeri, jól emlékezik a volt gyakorlatra, mely egy rendszeresített intézkedés volt hazánk elszegényitésére. E törvény által látom én azt, hogy a régi viszony nagy mérvben meg fog változni. E törvény -adja vissza a nemzetnek a lelketj mely lélek ez előtt törvény szerint megvolt ugyan; de a haza boldogitására, se az ipar, se a kereskedelem terén soha sem működhetett. Habár, a mint ezt képviselőtársam Gkyczy Kálmán mondotta, e törvényben a vasutakra és némely adónemekre nézve a törvényhozás egyet értő működése köttetik is ki, ez által az ország intézkedése meg nem szüntetik; szabad befolyást gyakorol. Szerintem e törvény által van valósulva azon -óhajtás, melyet a magyar országgyűlés már több -századok óta folytonosan nyilvánított: hogy iparos kereskedését szabadon fejleszthesse ki. E törvény mutatja elő valóságos képét az örökös tartományokkal kötött kiegyezésnek. Ezelőtt hogy állottunk? Magyarországnak és országgyűlésének megvolt ugyan teste, de lelke nem volt, vagy legalább nem működhetett a haza javára: mert, ha volt is a magyar országgyűlésnek kezdeményezési joga , minden intézkedés Bécsben határoztatott el; csak a történt, a mit ott akartak. Most, a mint az örökös tartományoknak egy iülön testben külön lelkök van, ugy Magyarországnak is külön testében saját külön álló lelke van, mely az országgyűlésen hazánk sorsa felett intézkedik. Vannak ugyan több tárgyak kijelölve, melyek felett mind a két országgyűlés együtt tartozik intézkedni: igen, de e közös intézkedést mind a két fél saját érdeke egyformán teszi szükségessé, s ez által szabadságunk nincs megszüntetve. Ez okoknál fogva én óhajtom, hogy a hazára, s annak lakóira minden esetben szükséges és jótékony törvény mielőbb életbe lépjen: azért a törvényjavaslatot átalánosságban pártolom. (Helyeslés jobb felöl) ManojloviCS Emil*. T. ház! A napi renden lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául -el nem fogadom: el nem fogadom pedig azért, mivel különben a ház azon helyzetbe jönne, hogy vagy oly törvényjavaslatokat előleg szentesítene, melyekről tudomással nem bir; (Nem áll!) vagy pedig a lefolyt 18 év alatt, hazánkra nehezedett azon rendeleteket további 10 évre szentesítené, melyek az országnak azon anyagi sinlődését okozták, melyben jelenleg van. De szükségesnek találom azon kivül is, hogy a törvényjavaslat 11-dik szakaszának 7-dik alineájában emiitett törvényjavaslatokkal közelebbről megismerkedjünk, mert a bécsi financzminiszter ur nem látszik épen osztozui azon nézetben, mintha a szóban forgó törvényjavaslat által Magyarország független állása megerősíttetnék, sőt ugy látszik, ezen törvényjavaslat, ezen vámszövetségi javaslat oda czéloz, hogy az úgynevezett „Reichseinheit" fentartassék. (Halljuk !) Én részemről, ha a t. ház megengedi, a bécsi financzminiszter exposejából csak két sort fogok felolvasni annak bebizonyítására, mit emiitettem. Ugyanis a bécsi financzminiszter ur a szombati ülésben következőket mondott: „ Der Standpunkt derRegierung indieser Frage ist klar gégében, und besteht darin. wenigstens in den wichtigsten materiellen Beziehungen, die Einheit des Reiches zu sichern." Ezen szavak félre nem magyarázhatók, és bizonyítják, hogy ellenkezőleg fogják fel a dolgot Bécsben, mint nálunk. Azért ismétlem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Szakái Lajos: Elfogadjuk-e a központi bizottsági javaslat fonalán a kereskedelmi és vámszövetségi törvényjavaslatot, vagy enquete-bizottságot hívjunk előbb össze ? ez a kérdés ; e kettő közt kell választanunk. Röviden, a legnagyobb átalánosságban fogok szólani mindkettőhöz. (Halljuk!) En ugy vagyok meggyőződve, hogy anyagi nyomoraink egyik fő kútforrása mindig az volt elejétől fogva, hogy külpolitikánk s külkereskedelmünk egyátalában nem létezett; örülnöm kell tehát ezen alkalmon, midőn az illető szak-miniszter és az összes minisztérium elénk egy vám- és kereskedelmi szövetségi szerződést nyújtott. Örvendetes jelenség is ez valóban, melyet nem jelezni nem lehet. Elismeri ezt az ellenzék is igen szívesen velünk együtt. Most vizsgáljuk meg, milyen ezen szerződés. Atalában azt mondani valamiről, hogy jó, az igen nehéz, mert a jó igen relatív , először az egyéni felfogás , 2-or a helyzet és körülményekhez képest. Ha valakinek semmije sem volt és jut valamihez, ez, természetes, erre nézve már az jó; ha addig is volt valami jó birtokában, de többhöz juthat, már ez jobb neki; ha pedig valaki azt, a mit szive óhajt, kivan, mind teljesen megnyeri, ez már reá nézve a legjobb. így akarom én bírálni e szerződést először is : mert, uraim, e részben mi szegények