Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-192

188 CXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 17. 1867.) zunk, ezt a legnagyobb óvatossággal tegyük. Nem elég arra törekednünk, hogy törvényeink, rendszabályaink legyenek, hanem vizsgálnunk kell azoknak minőségét is, és pedig annyival inkább, mert hozandó határozatainknak megváltoztatása 5 vagy 10 évig nem fog a mi akaratunktól függeni, hanem függeni fog másoknak hozzájárulásától is, — e hozzájárulás pedig akkor lesz ránk nézve leginkább kétséges, midőn a változás saját érdekünkben leginkább kívánatos, T. ház! Magyarország vagyis inkább Magyarországnak országgyűlése sokszor hozott törvényeket, de tudtomra nem hozott még törvényt olyant soha, melynek tartalmára nézve tökéletesen értesülve ne lett volna. Ha most ezen törvényjavaslat egyszerű elfogadásával az országgyűlés szentesíti és törvényesiti mindazon rendeleteket, a melyekre ezen vám- és kereskedelmi szövetség vonatkozik, akkor talán egynehány tuczat törvényt fogunk szentesíteni és megállapítani, a melyeknek tartalmát, legyünk őszinték, kellőleg legalább nem ismerjük, s nem is ismerhetjük. A magyar országgyűlés hozott törvényeket, de mindig olyanokat, a melyeket maga ismét, ha hibájokat tapasztalta, megváltoztathatott. Most oly törvények megállapításáról van szó, a melyeknek megváltoztatásához 5 vagy 10 évig legalább mások hozzájárulása lesz szükséges. Ily 5 vagy 10 évi időszak pedig elég arra, hogy hibás rendelkezések által a legvirágzóbb ipar is hosszú időre vagy talán örökre tönkre tétessék. Azon nézetben vagyok tehát, hogy minden módon igyekeznünk kell, miszerint törvényhozási működésünk a legezélszerübb legyen. Nem tagadhatjuk, t. ház, hogy épen azon tárgyakra nézve, a melyekre a vámszövetség vonatkozik, e ház a kellő szakavatottsággal legkevésbbé bir, mert azon csupán theoretikus ismereteket, melyekkel némelyek közölünk kisebb-nagyobb mértékben birhatnak, s melyekkel bir különösen tagtársunk Kautz Gyula úr is, én mége tárgyra Jnézve valódi szakavatottságnak nem tartok ;"s azért elkerülhetíen, hogy meghallgassuk azok véleményét is, kik saját tapasztalataik' után szerzett gyakorlati ismereteik folytán leginkább képesek kijelölni a hiányokat, melyek az e részben fenálló rendeletekben léteznek és jövőre elkerülendők lesznek. Ha ez némi időt kivan, az időmulasztást nevetem szerint a rendelkezés czélszerüsége eléggé kifogja pótolni. Ha ez utat követjük, nem fogunk, miként ezt t. barátom Trefort Ágoston mondta, erkölcsi szegénységünkről adni bizonyítványt, mert csak azon utat fogjuk követni, melyet más, •előbbre haladott törvényhozások hasonló esetekben szintén követnek. Sőt ellenkezőleg, ha nem ezen utat követjük, ha rögtön akarunk intézkedni oly tárgyakról, melyeknek tökéletes és kellő ismeretével nem bírunk: akkor azon vádnak teszszükki magunkat, hogy túlbecsüljük ismereteink körét, és ezt a haza és polgártársaink keserülendik meg. Ezeknél fogva én Várady Gábor barátom indítványát pártolom. {Élénk helyeslés a bal oldalon.) Zsarnaylmre: T. ház! A mint észreveszem, a háznak többsége kívánja az átalános tárgyalásnak azonnali befejezését. Ebbe én sszivesen benyugszom, annál inkább, mert maga Grhyczy Kálmán képviselőtársam is, mint máskor tartott, ugy mai beszédében is jelét adta annak, mennyire óhajtja ő, hogy az országgyűlésnek minden tette, minden törvénye, melyet hoz, a hazára és annak lakóira boldogító legyen. (Halljuk! Halljuk!) Igen, de ezen jelen beszéde által engem csak arról győzött meg, a mi ennek előtte is véleményem volt: hogy bár mennyit fogunk mi itten vitatkozni átalánosságban ezen vám-és kereskedelmi szerződésre nézve készült törvényjavaslat felett, mind ezen vitákban nagy részt csak azokat adjuk elő és tárgyaljuk, a mik ugyanezen törvény részletes tárgyalásánál , annak egyik vagy másik szakában ismét elő fognak fordulni; és épen erről győztek meg azon képviselőtársaim is, kik tegnapi nyilatkozataikban az elleninditványt pártolták, miszerint egy szakértőkből kinevezendő bizottság kinevezését óhajtván, annak jelentésétől vélik felfüggesztendőnek e törvény hozatalát. Ennek én szükségét nem látom, annál inkább, mert p,gj képviselő társam, ki nem szokta egy vagy más párt véleménye, hanem csak saját meggyőződése után mondani ki véleményét, azt állította, hogy azon bizottság internationalis kérdéseket [ugy sem fog eldönteni, mert a nemzetközi kérdések eldöntése nem a praktikus szakértők, hanem az országgyűlés teendői közé tartozik. A mint Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam mondotta, hogy a törvénynek, ha vannak hiányai, azokat egy ügyes és hű végrehajtó ki fogja pótolni, én ezt magam is elismerem; és tudom, hogy valamint minden rendszer, ugy bár mely törvény, ha legtökéletesebb is,hűtlen kezelés által has zontalanná válhatik. Igen de bátor vagyok kérdeni, hogy tekintve minden törvényeinket, melyeket a magyar törvényhozás valaha a kereskedelmi ügyekre nézve alkotott, van-e azok között csak egyetlen egy is, mely a magyar kereskedelem biztosítására s felvirágzására nézve nem hogy nagyobb, de csak oly befolyással is lehetett, mint a milyennel van e most tárgyalás alatt levő törvény ? Vajon minden törvényeinkben a kereskedést illetőleg nem pusztán egyes kereskede Imi czikkekre engedtetett-e meg kisebb vagy nagyobb szabadság'? Annyira, hogy e tekintetben nemhogy tettleg, de még jogilag sem biztosítottak azon sza-