Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

174 OXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) zet, szabad nemzettel intéztünk el, hogy megszűn­jenek a viszálkodások elvégre közöttünk. Minden nemzetre nézve, még a legszerencsésebbekre nézve is, a legkedvezőbb körülmények között is nehéz egy államéletnek, állami háztartásnak megindítása és rendezése. (Igaz !) Es ha nehéz ez szerencsés kö­rülmények között, kétséget nem szenved, hogy igen nehéz feladata lesz ez nemzetünknek akkor, midőn igen nagy terheltetéssel megyünk által ezen uj államéletbe. A nemzeti értelemnek egész súlya, a nemzet polgári erényeinek egész hatalma kell hogy közbe járuljon, hogy e feladatot szerencsé­sen megoldhassuk. A múltkori viták alatt felhozatott a históriá­ból több példa, hogy sok nemzet nehéz körülmé­nyek között is tudta államháztartását nem csak megindítani és megállapítani, de ki is fejteni. De épen a történelem tanúskodik a mellett is, hogy vannak oly nemzetek, melyek kivívott önállásuk, teljes függetlenségök mellett sem tudtak boldo­gulni. Miért ? Mert köztök sem az egyetértés, sem a munka nem tudott meghonosulni. Ez eszmének keresztül vitelénél engedjen meg a tisztelt ház egy kis kitérést. (Halljuk!) A múlt­kori vitákból semmi sem tapadt lelkemhez annyi­ra, mint egyik képviselőtársunknak, Várady Gá­bor képviselő urnák azon szavai, melyekkel igen melegen és élesen festette azon körülményt, hogy több szükségletei a nemzetnek födözetlenülfognak maradni. Igaza van a t. képviselő urnák. Mindnyá­junk lelkére a fájdalom borul, ha meggondoljuk azt, mennyi égető szüksége van a nemzetnek, s hogy azokat bizonyára az első években fedezni nem leszünk képesek. Fáj ez különösen nekünk, a kormány tagjainak, kikben polgári hűségünkön fölül hivatalos állásunk- és kötelességünknek a,z ön­érzetet kellett felébreszteni, hogy mi, kik talán némi tehetséget, minden esetre a legtisztább szán­dékot érezzük magunkban, minél több örömet sze­rezhetnénk e sokat szenvedett hazának. De mi azt hisiíszük, hogy valamint bennünket, ugy a nemze­tet sem vezérelheti más, mint azon nézet, hogy vannak idők, midőn a nemzetekre nézve is az ön­megtagadás épen oly polgári erény, mint a szi­lárd elhatározás : megszerezni, kiküzdeni a sorstól azt holnap, a mit ma nélkülözni vagyunk kényte­lenek ; (Elénk tetiZés-nyilvánitások.) Én is azok közé tartozom, t. képviselők, kik­nek alkalmok volt közelebbről tekinteni más nem­zetek nagyságát, s noha örvendenem kellett az em­beriség haladásán, mindannyiszor fájdalom borult lelkemre, ha meggondoltam, hogy mindezekre nézve — és nem önhibánkból, — mennyire maradt el nemzetünk. De valamint én nemzetem jövőjében hittem mindig, ugy megerősödött bennem a hit akkor, midőn azt láttam, hogy oly 18 év alatt, a milyenen keresztül mentünk, e nemzet össze nem roskadott: s ebben térek el t. Várady képviselő­társunktól. Nem csak nem roskadott erkölcsileg, de nem roskadott anyagilag sem; s e hitemben még inkább meggyőződtem most, midőn alkalmam van látni, pedig van alkalmam látni, s ezt szeren­csém is lesz a nemzetnek legközelebb feltárni, milyen munkásság, milyen pezsgő tettvágy lepte meg nemzetünket. (Tetszés.) S e kitérés után engedje meg a t. képviselő­ház, hogy magára a vám- és kereskedelmi szerző­désre térjek vissza. (Halljuk!) Az-e ezen állapot, melyet a vám- és kereskedelmi szerződés felmutat,, vagy a melynek birtokában a nemzet már ugy is. van, a melyet, a múltkori viták alatt, tisztelt kép­viselőtársam, Komárom városának érdemes kép­viselője oly élénken festett? az-e ezen állapot, mi­dőn a kereskedelmi téren az országgyűlések leg­esélyesebb felszólalásai is nyom nélkül hangzot­tak el ? az-e ezen állapot, midőn a monarchiát ille­tő szerződések megkötéséről csak hírből hallot­tunk valamit ? az-e ezen állapot, midőn egyes hi­tel- vagy kereskedelmi intézetek megalakítása évek­| re terjedt? Hivatkozom itt csak a földhitelintézet történetére, melynek megalakulásán 15 éven kel­lett küzdenünk; és nincs-e különbség azon állapot között, melyben, mint például, hogy csak egy tár­gyat említsek, a magyar hitelbank a kormány be­leegyezését hat hét alatt képes volt kinyerni ? (Elénk tetszés a középen.) Az-e ezen állapot, midőn legfőbb hatóságaink, a consilium, a kanczellária, egy pos­tamestert nem volt képes önállólag kínevezni, vagy egy postaállomást felállitani ?! S igy fonhatnék ezt tovább is. (Elénk tetszés a középen.) E változásokhoz igenis mi is hozzájárultunk mindnyájan. Nem érdem ez, t. képviselők, melyet mi magunknak követelnénk; az érdem a nemzeté, s a nemzet polgári erényeié, és az érdemnek jutal­ma is legyen a nemzeté: annak nagysága és bol­dogsága. (Helyeslés.) Mi csak egyet óhajtunk : hogy ugy éljünk a nemzet emlékeiben, mint hűséges úttörők akkor, midőn már e nemzet nagy lesz és virágzó. (Hosszasan tartó élénk helyeslés.) Várady Gábor : Tisztelt ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat reám különböző és részint egymással ellenkező benyomást tett: mert kétség­telen, hogy vannak azon törvényjavaslatban ha­zánk kereskedelmi, közgazdasági és forgalmi vi­szonyaira nézve előnyös tételek, habár nincs is azokban annyi előnyös tétel, mint a mennyit az előttem szóló tisztelt kereskedelmi miniszter ur kijelölni méltóztatott. Más oldalról vannak azon törvényjavaslatban az én nézetem szerint hazánk anyagi, kereskedelmi forgalmi viszonyaira nézve hátrányos, káros tételek is, és e tekintetben a tisz­telt kereskedelmi miniszter ur indokolásai engem

Next

/
Oldalképek
Tartalom