Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 16. 1867.) 163 niszter ur által előhozatott, nem hasonlítható az előbbeni helyzet a mostanihoz, azon idő tudniillik, a midőn még nem volt se birodalmi tanács, se alkotmány. A mi t. barátom Simonyi Lajos által előadatott a kényszerkölcsön szaporítására nézve, méltóztassék visszaemlékezni, hogy midőn volt már Ausztriának alkotmánya és alkotmányszerű képviselete, ezt nem kérdezte meg az ausztriai minisztérium, kibocsássa-e a legelső 150 milliónyi államjegyet, hanem kibocsátotta. Tegyük fel a háború esetét: ekkora magyar országgyűléstől vagy a birodalmi tanácstól nem fogják megkérdezni, mennyi államjegyet bocsássanak ki? És, ha ezek ki lesznek bocsátva, nem fogjuk mondhatni, hogy nem fogadjuk el, mert nem mutathatjuk meg, hogy melyik bankó volt az, a mely akkor bocsáttatott ki, s melyik volt, a mely már hamarább bocsáttatott ki. Harmadik indokom, a melyért Simonyi Lajos barátom módosítványát pártolom, az: hogy ha mi jövendőre kimondjuk, hogy minden kibocsátott osztrák államjegyért a solidaritást elvállaljuk, akkor elzárjuk az utat az elől, hogy Magyarország valaha saját rovására bocsásson ki államjegyeket. Ha ezen scrupulusaimra nézve a pénzügyminiszter ur meg nem nyugtat, akkor okvetlenül kénytelen vagyok Simonyi Lajos barátom módositványára szavazni. Pap Pál: A ház asztalára letett határozati javaslatomban benne foglaltatik, hogy Magyarország függő adósságát, azon 62 milliót, melyet az 1848-iki országgyűlés bocsátott ki az akkori nádor megerősítése után, ezen függő adósságot, én, épen ezen pontban, a 8-ik szakaszban kívánnám biztosítani. Azért is igy kívánnám szerkeszteni a 8-ik pontot : „Az államadósságokból álló függő adósságokra nézve, ide értve Magyarország államadósságaiból álló függő adósságát is," stb. A többi ugy maradna, a mint a szerkezetben van. Azt gondolom, t. ház, hogy inig az állam kötelezettséggel tartozik saját maga iránt, addig más államoknak magát leköteleznie nem lehet : mert mig valaki maga adós

; addig más adósságát fizetnie lehetetlen; mig magának eleget nem tett, méltatlan volna saját maga iránt, ha másért vállalna kötelezettséget. Nem szükséges e nézetemet hoszszasan támogatnom : ez, ugy hiszem, maga magát támogatja. Deák FerenCZ : Tisztelt képviselőház! Én ugyan nem tarthatok attól a veszélytől, mely az önkéntes kölcsön jegyeinek megszaporitásánál történt : nem tartok pedig azért, mert akkor absolut hatalom uralkodott, és az senki előtt nem fedezte föl terveit, dolgait, és azokba senki bele nem szólhatott. Jelenleg máskép áll a dolog. Bizony szaporításokat a kormány ma már nem tehet, saját szerivel, mert ott is felelős kormány lesz. és az ilyen dolgok titokban nem maradhatnak. Ha nem volna constatálva, mennyi azon papiros pénz összege, akkor természetesen azt kellene mondani, hogy mindenek előtt azt ki kell tisztázni. Hanem ez összeg határozottan meg van állapítva a leszámítás szerint, a mint maga miniszter ur is előadta, és háromszáz milliót tesz forintosokban és nagyobb papírpénzekben, tizenkét milliót tiz krajezárosokban. Ez tehát positiv szám. mely hivatalosan constatálva van. De hogy minden aggodalmat elenyésztessünk — minthogy a világ mai napon gyanakszik, sőt nem csak gyanakszik, hanem gyanúsít is — tegyük azt, hogy a jegyzőkönyvben mondjuk meg, hogy mennyi ezen összeg. En részemről arra is rá állok, hogy miután ez összeg constatálva van; miután a leszámolás megtörtént : mondjuk meg, hogy ez összeg a leszámolás szerint jelenleg' 300 millió ilyen pénzben, és 12 millió ilyen pénzben. (Helyeslés.) Igaz. hogy ez némi kis gyakorlati nehézségekkel jár, mivel a lajtántuliak már szóról szóra elfogadták ezen törvényjavaslatokat. De azt hiszem, ez nem áthághatatlan akadály, és elhárítható ugy, hogy a magyar minisztérium fölszólítja a túlsó minisztériumot, a túlsó minisztérium pedig a birodalmi tanácsban legközelebb előterjeszti, hogy a magyar országgyűlés ezt ki akarja mondani. Mivel pedig ők is csak ennyit akarnak — mert hiszen önön magok terjesztették elő a számokat — okvetlenül el is fogják fogadni. Nem azért vélem ezt helyesnek, mert magára a dolog lényegére nézve szükségesnek látom, de mert sokak megnyughatására fontosnak tartom. Méltóztassanak fölvenni, hogy az ország közvéleménye oly emberekből alakul, kik a financiális tudományokban nem annyira jártasak, hogy mindjárt a dolog fenekére néznének. Nem akadna-e igen sok ember, ki azt mondaná : „íme mindegyik rész, a miniszter is, a jobb oldal, de a másik oldal is azt mondotta, hogy ez összeg 300 milliót és 12 milliót tesz; az egyik rész sürgette, hogy ez beletétessék a törvénybe, a másik még sem akarta beletétetni : ez alatt lappang valami!" (Elénk derültség.) És az ily gyanúsításoknak sokkal roszabb következései vannak. Itt a minisztérium őszintén járt el, nyíltan előadta a dolgot, és a túlsó oldali küldöttségek is nyíltan, őszintén cselekedtek. Tegyük meg tehát még ezt a lépést is : ugy hiszem, kárt nem teszünk vele, sok nehézséget pedig elhárítunk. (Elénk helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminisztere T. ház! A kormány részéről csak azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy a minisztérium kötelességnek fogja ismerni mentül rövidebb idő 21*