Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-190

148 CXC. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 3 867.) a multat, hogy ítélhessünk a jövőre ; de Magyar­ország, mely épen ezen egyezmények árán jut önálló pénzügyi rendszer megállapításához, az államköltségvetésnek miképen felállítása által te­szi le alapfát jövő háztartásának. Azt, lesz-e defi­citje ? még most meghatározni alig lehet. De lássuk, mitől fog függni, vajon lesz-e vagy nem lesz-e hazánknak deficitje? Az államháztartásnak ugyanazok szabályai, mint a magán háztartásnak; az anyagi boldogu­lás és felvirágzás magánosoknál ép ugy, mint a nemzeteknél, állandó, változatlan törvényekhez van kötve, melyeknek a leghatalmasabb nemzetek ép ugy, mint a legkisebb család alája van vetve: ha azokat követi, boldogul; ha ellenök cselekszik, romlás felé siet. (Igaz! Tetszés a jobb oldalon.) Hazánk e tekintetben uj életet kezd, most ké­szül először rendezni háztartását. Mitől függ, fog-e boldogulni, fogja-e a dificitet kikerülni ? Ha szi­gorúan és állhatatosan ragaszkodni fog azon vál­tozatlan igazságokhoz, melyek valamint a magá­nosokra, ugy a népekre nézve is fenállanak, ez eset­ben a siker el nem maradhat; ha azok ellen vét, még azon esetben is, ha ma semmi terhe sem volna, anyagi romlásnak indul. (Mozgás a bal oldalon élénk helyeslés a jobh oldalon.) Tehát lesz-e dificit ? (Halljuk !) Meggyőződé­sem szerint ez egyedül tőlünk függ, (Zaj és ellen­mondás a bal oldalon; helyeslés a jobb oldalon) mert épen ezen egyezmények alapján vásárolja meg a szabad cselekvést (Mozgás a bal oldalon), azon meg­becsülhetetlen előnyt, melynél fogva saját szeren­cséjének munkása lehet. (Ugyvan!) Ki mondja az árt csekélynek ? — Én csekély­nek nem tartom; de azért hazánkra nézve a leg­szerencsétlenebb tanácsnak tartanám azt, mit Mára­marosmegye egyik képviselője mondott: nem kell biztatni ezen nemzetet. E szomorú tanács ellenében, mely csak a kétség-beesésre vezethet, azt állitom, hogy azon nemzetnek, mely kitünőleg bir azon erénynyel, mely a legnehezebb körülmények kö­zöl is kimenthet, s minek épen az utolsó korszak­ban adá kitűnő bizonyságát, hogy tűrni, nélkülöz­ni s magasabb czélokért együtt tartani, következe­tesen és állhatatosan munkálni tud: az oly nem­zetnek nem a csüggedést, de a bátor előhaladást kell javasolni. (Helyeslés.) Azon kérdésre, hogy a jövő 1868-dik évben lesz-e deficit, (Halljuk!) felelve, én valószinünek tartom, hogy Magyarországnak az első évben lesz deficitje. Ezen előrelátásból tétetett a szerződésbe a jövő 1868-ki átmeneti év, melynek hiánya, hogy uj kamatterheltetés elkerültessék, államjegyek által lett volna fedezendő; de ezt se a t. ház, se a biro­dalmi tanács pénzügyi küldöttei nem óhajtván, az utolsó egyezményből kihagyatott. Arról azonban 1 meg vagyok győződve, hogy ha cs"ak csapás nem | éri az országot; ha a bel- és külbéke megőriztetik ; ha az államháztartásban szigorú takarékosságot hozunk be; az adórendszer megállapításánál a szük­' séges reformokat létesítjük, s megköveteljük, hogy mindenki vagyon és jövedelem aránya szerint ré­szesüljön az állam terhében; s végre másrészt, ha nem könnyelműen, de meggondolva teszünk hasznos beruházásokat, hogy az anyagi jóllét gyorsan gya­rapodhassak ; ha a közlekedési eszközök, hitel­intézmények és az iparnevelés előmozdítására, az anyagi felvirágzás ezen főtényezőinek mentül szélesebb mértékben terjesztésére mindent megte­szünk ; ha végre nemzetünk elsajátítja azon két tulajdont, melyek közül az egyiket csak részben, a másikat csak kevéssé birja —- értem a kitartó munkásságot és a takarékosságot — : ugy semmi kétségem az iránt, hogy nem csak semmi deficitünk nem lesz, de nem sokára anyagi jóllétünk az alkot­mányos szabadság és önállás védelme alatt végte­len gyarapodásra képes. E tekintetben mostani önállásunk első korsza­kából is már idézhetek egy meggyőző példát. (7Ja/Z­juk!) A pénzügyi kormányzat átvétele után a mi­mi szterium fo elvül tűzte ki a takarékosságot, s ámbár a miniszteri rendszer e kiadásokat nö­velte, az első kilencz hónap alatt a költségvetési előszámitás azon tételeinél, melyek a közigazga­tásra voltak előszámitva, másfél millió forintot gaz­dálkodtunk meg. (Elénk tetszés és éljenzés a jobb oldalon.) Továbbá idézem azon körülményt is, hogy az egyes jövedelmi ágaknál behozott hazai kezelés azoknak emelkedését idézte elő. Egyébiránt ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a törvényhozás következetesen meg fogja adni az adók jobb és igazságosabb , de egy­szersmind szigorúbb kezelésére nézve a szüksé­ges eszközöket ; ha az adók ezélszerübb ren­dezése által azok is meg fogják hozni a ha­zának méltányos és arányos hozzájárulásuk által illetékeiket, kik eddig az adózási rendszer hiányai folytán az adó terheiben csekélyebb mértékben vettek részt; ha egyszer ki lesz mondva és követ­kezetesen keresztül vive, hogy az, ki az államot tudva és szándékosan megkárosítja jövedelmeiben, a törvényesen megszavazott adókban, közroszalás­ra és büntetésre méltó tényt követ el; ha végre nemcsak a pénzügyminiszter, de mindenki, ki a közjövedelemnek biztosítására hatni hivatva van, I egyaránt felelős lesz, felelős lesz az általa okozott í kár megtérítésének terhe alatt: ugy bizonyára nem csak deficitünk nem lesz, de fölöslegre is számitha­tunk, melyet hasznos beruházásokra fordíthatunk, és rövid idő alatt hivatkozhatunk azon tételnek igaz­I ságára, melyet t. barátom és minisztertársam báró

Next

/
Oldalképek
Tartalom