Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-190

CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1867.) 149 Eötvös József kifejezett, hogy alkotmányos szabad­ság és önállás mellett saját vagyonunk feletti ön­álló rendelkezés folytán nem csak anyagilag és szel­lemileg felvirágozhatunk, hanem azon terhet is, me­lyet elvállalunk, könnyen elviselhetjük. (Ugy van!) Azt mondja Debreezen város érdemes képvi­selője, hogy ő. mivel nem akar frázisokkal élni, kijelöli azon utat, melyet követendőnek tart: és ez nem más, mint a kamat-reduetió, még pedig oly mértékig , hogy ennek folytán államadóssági évjáradéhunk sokkal kedvezőbb legyen. Nem aka­rok ezen kényes kérdés részletes elemzésébe bo­csátkozni ; én is azt tartom, tisztelt ház, hogy be­kovetkezhetik oly időpont a nemzetek életében, midőn egyes terhek annyira felszaporodnak és sú­lyosodnak, hogy a 1 ényszerú'ség oda viszi a tör­vényhozást, hogy ezen utolsó eszközhöz is nyúljon; de azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen eszközt csak akkor és csak oly mértékig szabad és lehet alkalmazni, midőn a felvállalt terhek teljesí­tésére az államnak minden ereje elégtelen és az állam azoknak elviselésére teljesen képtelen, midőn azon meggyőződést szerezte magának a nemzet, hogy erejének minden megfeszítése mellett is kö­telezettségének megfelelni egyátalában nem képes. (Ugy van!) Deigazságos és méltányos lett volna-e a minisztérium elj'árása, ha látván, hogy a biroda­lom másik felében a deficit végleges megszünteté­sének elkerülhetlen szükségességéről még nincse­nek meggyőződve; midőn hiszik, hogy más eszkö­zök igénybe vételével megküzdenek- a nagy ter­hekkel : a reductiót erőtetni és a kiegyezés feltéte­léül kötni akarta volna, mint azt Debreezen város érdemes képviselője kivánja? Részünkről, kik az által kétségkívül kevésbbé szenvedtünk volna, ez bizonyára nem lett volna loyalis és békülékeny eljárás; azt erőtetni annyit tett volna., mint az egyességet lehetetlenné tenni, mi ellenkezik a tör­vénynyel. (Igaz ! Ugy van !) Beszédének folyamában Debreezen város ér­demes képviselője többször hivatkozik arra, hogy az általunk javaslatba hozott egyezmény magában foglalja a solidaritást. Azt hiszem, erre nézve már többen feleltek és kifejtették ezen nézetnek alap­talanságát ; magam részéről is azt tartom, (Hall­juk!) hogy azon pontokat, melyekből a solidari­tást a tisztelt képviselő kimagyarázza, melyek a birodalom másik felére vonatkoznak, csak azért volt szükséges megemliteni az egyezményben, mert ezen törvényjavaslat a törvény értelme szerint kö­tött egyezmény, egyezmény két fél között, tehát midőn benne az egyik félnek kötelezettsége meg­emlittetik, szükséges volt a másik félnek kötelezett­ségét is megemliteni. Egyébiránt határozottan nyilvánítom, hogy a solidaritásnak eszméjét más­kép nem foghatom fel, mint azt tegnap Pest bel­városa nagyérdemű képviselője, DeákFerencz jel­lemzete; a minisztériumnak sem volt szándéka az egyezmény megkötésénél solidaritás eszméjét kife­jezni. (Helyeslés), s az egész szerkezetben nem is foglaltatik semmi olyas, a miből azt kimagyarázni lehetne. Tisza Kálmán t. barátom roszalja az egyez­ményt azért is, mert nem a tőkéket osztottuk fel, de — mint a törvény rendeli — évjáradékot, válto­zatlan évjáradékot hozunk javaslatba. Tehát itt mi állunk a törvényes téren. De, mint az a vita folya­ma alatt többször megjegyeztetett, van a törvény­javaslatnak egy, az eredeti szerint 9, a mostani szerkezet szerint 6. pontja, melybjn fen van tart­va számunkra az évjáradékot adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőkevisszafizetés ál­tal csökkenteni. Nem annyit tesz-e ez, hogy az évjáradéknak megfelelő értékpapírok beváltása és visszaszolgáltatása által megszabadulhatunk rész­ben vagy egészben a terheltetéstől a nélkül, hogy a tőkeelkülönzés által a magán hitelezők érdekeit sérteni kellene, a nélkül, hogy el lenne végkép zárva az ut előttünk, czélszerű hitelmíítétek által saját megszilárdult hitelünk alapján terheinken könnyíteni ? A tegnapi nap tartott beszédében emiitett azon állítását, hogy az államadósság conversi­ója folytán elvállalandó egy millió az országnak örökös terhe, mitől semmikép se szabadulhat, ezen állítást nem tartom helyesnek, mivel ezen teher­től ép ugy, mint a, többitől, az ország végkép fel­mentheti magát, mihelyt annyi államkötvényt szol­gáltat át, melynek évjáradéka az egy millió évi jövedelmének megfelel. Nem akarok részletesebben bocsátkozni azok­ba (Halljuk!) miket Komárom város érdemes kép­viselője elmondott; sőt örvendek azon. hogy kitű­nő szorgalommal búvárkodva a multak adatai kö­zött, összeállította mindazon követeléseket, melye­ket a birodalom másik fele iránt támaszthatunk, visszamenve egész József császár idejéig ; megval­lom, hogy ezen igen örvendek, már csak azért is, mert sokan vannak a birodalom másik felében, kik szemünkre vetik a még régibb áldozatokat, melye­ket a lajtántuli részek érettünk hoztak, midőn a török járom alól kiszabadítani segitettek, melyek pedig a kamatok kamatjaival tőkésítve a mai na­pig szép összeget tehetnek. (Derültség.) De, engedje meg a t. képviselő ur, itt ily szá­mításokról szó se lehet: mert kimondá az 1867-ki XXII. t. czikk 45-ik §-a átalában az egész adós­ságra nézve, hogy ez jogilag bennünket nem kö­telez ; tehát ki van mondva az, hogy még az sem kötelez, mi Komárom város érdemes képviselőjé­nek számitása után talán megmarad. Itt egyez­ségről, politikai indokokból és méltányosság szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom