Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

140 CLXXXIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) A bal oldalról folytonosan hangzik át felénk: Ne engedjük magunkat a félelem politikája által vezettetni! Jó; de ne engedjék ők se, és bízzanak velünk e nemzetben s higyék, hogy a midőn felszabadult s visszanyerte jogát, hogy sorsát intézhesse, a termelés mezején is bir majd eredményt mutatni (Helyeslés) s nem fog mögötte maradni azon Ausztriának, a melynek kormányairól szintén nem mondhatni, hogy emelésére mindent megtőnek, s a mely már mégis 200 milliós budgetet bir el. Fele sem kell, hogy elbírjuk azon terhet, melyet vállalandók vagyunk. De tán az nem történt meg, hogy visszanyertük volna sorsunk intézését? Komáromnak tisztelt képviselője legalább azt monda, hogy figyelembe véve azokat, mik a delegatiókhoz utasíttattak, és más részről különösen figyelembe véve azt, hogy nemzetgazdasági factoraink iránti intézkedésekben, a ház által nem sokára tárgyalandó kereskedelmi törvényjavaslat szerint intézkedéseink mennvire vannak mások hozzájárulásától függővé téve, nem lehet legalább kétségét nem táplálnia az iránt, hogy a magyar kormány és törvényhozás képesek legyenek anyagi érdeksinket ugy fejlesztem, miként azt felvállalandó terheink nagysága kívánja. Mai beszédében csaknem hasonlóan szólott Tisza Kálmán ur is. Kétségeikben — megvallom — nem birok osztozni, s azt tartom, jó lesz szemébe nézni azon felfogásnak, a melyből születtek, Én, t. képviselőház, ugy tartom, hogy nincs nemzet, mely nemzetgazdasági factorai iránti intézkedéseiben mások beleegyezésének szükségétől egyátalán felmentettnektekinthetné magát. Hol kereskedelmi szerződések nem kötik, köti s korlátolja az érdekelt nemzetek részéről való visszatorlás joga és lehetősége, melyeknek provocaíásától tartózkodni kell. (Helyeslés.) Oly fegyver ez. melylyel, igaz, mindegyik nép élhet minden más nép ellen, de olyan is, melylyel azok mindnyájan élhetnek ellene. Épen azért veszélyes használni. Ez oka, miérthogy az e téren a legügyesebb népek szivesen kötik meg magokat kereskedelmi szerződések által, leteszik a fegyvert, hogy mások által is letétessék azt, azon fegyvert, melyet minden felé forgathatnának ugyan, de ha a csapást mindenfelől visszakapnák, azt sok felől kellene érezniök. (Elénk helyeslés.) Ez oka, miérthogy e téren az erő és virtuozitás nem a függetlenség aggódó őrizgetésében, hanem inkább abban nyilatkozik, ha minél több népet bírtunk rá, hogy megkösse magát irányunkban, habár ez csak kölcsönben történhetik is meg. S ha ez átalában igaz, mennyivel igazabb, t. képviselőház, a mi helyzetünkben, azon helyzetben, a melyben sajátságos viszonyainknál fogva ama fegyvert egy bizonyos irányban nem is használhatnók, mert a kéz, melynek azt hordani kellene, azon irányban is el van kötelezve. Ily helyzetben, oly mód, mi a nemzet szabad intézkedési jogát minden baj és hátrány nélkül megvalósíthatná, kereskedelmi szerződésen kívül egyátalán nincs is. S mert ha ennek terén állunk, bizton állithatjuk, hogy sorsunk intézésének jogát valójában bírjuk és meg is tarthatjuk. (Helyeslés.) Épen mert ez igy áll, nem érthetek egyet Nikolics képviselő úrral, ha állítja, hogy mivel az eddigiek segélyére uj erő nem jövend, aztán se bírjuk meg. Nem érthetek egyet, mert cultusminiszter úrral állítom, hogy igen is jön, sőt már jött is segélyül uj erő, és pedig nagy és varázserő: a szabadság ereje. Igaz, hogy ott a túlsó oldalon többen azt kérdezték, hol van a szabadság ? De e kérdésekre már adva a felelet, s nekem nem maradt fen egyéb, mint az illetőkről viszont azt kérdeznem: ha itt nincs, hol, melyik rendezett államban van hát az általok keresett szabadság ? (Elénk helyeslés.) Hol azon szabadság, a mely mellett AbonyésEger azt tehetnék, a mit a törvény tilt, tilt a kormány s a képviselőház egyező Ítélete szerint ? Szándékosan mondtam, hogy a képviselő házé szerint, mert e kérdésben már az is nyilatkozott. Hol azon szabadság, hol nem az egészet, de a részeket illetné a tör vény magyarázás joga? (Elénk helyeslés.) A felelet könnyű és rövid: egyikben sincs, mivelhogy nem lehet, mert ha volna, ez nem a szabadság, hanem féktelenség lenne. (Elénk helyeslés.) Azoknak sincs miérthogy feleljek, kik azt vélik, hogy visszanyert szabadságunk befektetések hiányában fog meddő maradni, a melyeket, mint mondják, tennünk nem lehet, épen mivel a szőnyegen forgó törvényjavaslat elfogadásával megfosztjuk magunkat az azokra szükséges tőkéktől. Mncs miért feleljek, miután már Tisza Kálmán megmondotta nekik, hogy idegen pénzzel sem lehetlen sokszoros haszonnal megtenni e szükséges befektetéseket. S ha Bónis képviselő ur azon kételkedik, ha vajon az itt kétségtelenül létező szabadság bir-e mindazon attribútumokkal, melyek szükségesek, hogy termékeny legyen? ugy távol van tőlem is, hogy e kérdésnek bírójává akarjam felvetni magamat; annyit azonban merek állítani, hogy e kérdésnek egyedül illetékes bírája csak maga az élet, a mely pedig már is igennel válaszol, nyilatkozva azon vállalkozási kedvben, a melynek már is örvendő tanúi vagyunk mindanynyian, és a melyre Bánó és Fest képviselő urak joggal mutattak volt. (Elénk helyeslés.) Hasonló tünemények mutatkoznak a Lajta másik oldalán is, világos bizonyságul arra, hogy itt és ott ugyanegy ok munkál, ok, a melynek mííködés2 hiányáj ban történt, hogy a provisoriumnak némely, kü> 1 lönben nem kevésbbé szerencsés évében, hasontüne-