Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 139 Beszédében igy szólt: „Ha az általam ajánlott javaslat elfogadtatnék is, nem vonna az hosszas haladékot maga után, sőt egyenesen kimondona, a t. minisztériumon áll, hogy a haladék igen rövid legyen. A múlt idők adatai kezeinél vannak, és fel nem tehetem a t. pénzügyminiszter úrról, hogy most, midőn az év vége közelget, a jövő budget számára az ország bevételéről és kiadásáról az előmunkálatok készek ne volnának." Igaz azonban , tisztelt ház, hogy mindenki legjobb magyarázója saját szavainak, ép azért e nyilván a jövő évi budgetre vonatkozó szavak idézésével csak igazolni akartam azok felfogását, a kik a t. képviselő szavait ugy fogták fel, a mint előadtam. És ezt, t. ház, azért tartam szükségesnek, mert ha egyszer azon szavak lőnek itt elmondva; és ha egyszer azok, és pedig teljes joggal, ugy lettek felfogva s vita tárgyávátéve, a mint előadtam ; ha egyszer a bennök foglalt gondolat a nép közé kiment: akkor azt nekem figyelmen kivül hagynom nem lehet, bármint magyarázza is most szavait a t. képviselő ur. (Helyeslés a jobb oldalon.) A kérdés hát az, hogy vajon az általa megjelölt ut és mód alkalmas-e arra, hogy megtudhassuk, mily nagy azon összeg, a melyet megbirunk ? Én határozottan állítom, hogy az nem alkalmas arra, és pedig nem csak azért, mivel teljesen igazuk van azoknak, kik azt mondják, hogy ez utón járva, évről évre újra kellene meghatározni az évjáradékot, hanem azért sem, mivel ezen nézet különben is alapjában hibás. Hibás pedig azért, mivel egy évre szóló előszámitásból vél kiindulhatni akkor, a midőn nem egy évre kell vállalnunk terhet, s igy nem az a kérdés, hogy mit birunk meg mindig? Nyilván hiba ez, mivel azon adatokból, melyek csupán a jövő évről állanak, nem lehet megtudni azt, mennyit fogunk megbírni, nem a jövő évben, hanem tartósan és mindig. Semmi összeget sem vállalhatunk el mindenkorra, csupán azért, mivel 1868-ban megbirjnk azt, de vállaljuk el csak azt akkor, ha meggyőződtünk róla, hogy aztán is mindig megbírjuk. (Helyeslés a jobb oldalon) És megforditva, ha én azt látnám is a többször t. képviselő ur által kívánt adatokból, hogy az átvállalni szándékolt terhet 1868-ban deficit nélkül nem birjuk el: mégis nyugton járulnék annak elvállalásához, ha különben arról győződhetném meg, hogy később folyton megbírjuk azt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyébiránt az igazsághoz híven be kell ismernünk, hogy egészen más a Tisza Kálmán képviselő ur által ajánlott methodus, ugy a mint ő' azt ajánlotta, mint a miként elsajátiták azt a bal oldalról hozzá csatlakozott szónokok szinte mindj annyian. Nála az sokkal inkább komoly. O ugyanis nem csinál titkot abból, hogy lehető jövedelmeink kiszámításánál ép ugy hajlandó lenne elfogadni az eddigi adólábat, mint szükséges kiadásaink megállapításánál is nem venni tekintetbe a szükséges befektetésekte, hogy jusson valami, a mit felajánlhassunk. Másként pártjának nem egy tagja, indítványának nem egy szószólója. Ezek mélyen hallgatnak arról, mely alapon akarnák kiszámítani a lehető jövedelmeket; de annál inkább megmondják, mi mindent értenek a szükséges kiadásokon, épen ezért nem hagyván fen semmi kétséget a fölött, hogy ez utón haladva, nincs bevétel, a miből maradna, mit felajánlhatnánk az államadóssági terhek egy részének elhordoz ására. Hiszik-e ez urak, hogy ily módon be lesz váltható az adott nemzeti ígéret, hogy átalában lehet kiegyezés ? S ha nem lehet, hiszik-e, hogy több figyelemben fognak részesülni például gazdasági iskoláink s tornaegyleteink, ha addig várunk, mig idegen, de Tisza Kálmán szerint is érdeklett hatalmaknak fog nyílni alkalom eldönteni a vitát közöttünk? Én nem hiszem. (Helyeslé:, a jobb oldalon.) A mondottaknál fogva én nem tartom, t. képviselőház, a jövő évi budget tételeit és azoknak egymáshoz viszonyulását azon biztos alapnak, melyről a fenforgó kérdés eldönthető lenne. Azért meg kell mondanom, mit tartok hát annak ? — Nem holnapra, nem a jövő évre, hanem mindenkorra kelivén vállalnunk a terhet: mi más sem szolgálhat alapul, mint a nemzetnek azon érték-forrásai átalában, a melyekből fog az meritni mindenha, ezen Isten áldotta föld s a munkakedv és erő, melylyel Isten e szinte páratlanul józan nemzetet megáldá. Ezeket kell mérlegelnünk és egyszersmind gondolóra vennünk azon föltéteket, melyek közt és alatt fog hathatni az emberi munka, hogy a természeti alapokat megtermékenyítse. Ha mindezt figyelembe venni készek vagyunk, akkor, minden habozás és kételkedés nélkül merem ezt mondani, nem fogunk kétkedni, hogy e nemzet meg fogja birni azon terhet.mit magára vészen a törvényjavaslat elfogadásával, meg fogja birni azon teher-többletet is, mely az első évek netaláni deficitjeiből támadni fog. Századokon át méltán panaszkodtunk, hogy hátramaradásunknak s szegénységünknek oka a mostoha bánás, melyben részesültünk az idegen kormányok részéről; csak e viták folytán is alaposan tüntette fel e bánásnak igaztalan és kirivó voltát Komárom város igen t. képviselője: sazt akarjuk-e mégis mostan állitani, hogy adóképességünk nem fog megváltozni, habár önkezünkbe lett is téve sorsunk intézése ? Meghazudtolnók mindazon vádat, melyet valaha szeme közé dobtunk azon hatalomnak, ha most azt mondanók, hogy bár sáfárkodni megszűnt, állapotunk mégis nem változik. (Élénk helyeslés.) 18*