Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXX1X. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 133 jól tudtam, hogy nép és nép egyezkedik egymással, és nemis mondottam soha, hogy nincs kibontakozás lehetősége; sö't ellenkezőleg kimondottam, hogy ily utón kellett volna azt keresni, és megmondottam azt is, hogy mely utón fog az ezután, bár nagyobb anyagi és erkölcsi veszteségünkkel, bekövetkezni. De egyébiránt meggyőződésem, hogy a nép előtt helyzetét feltárni nem csak lehet, hanem szükséges is. Szükséges ez erkölcsi tekintetekből, de szükséges politikai tekintetekből is: mert csak a mely nép meggyőződött arról, hogy az áldozatok, melyek tőle követeltetnek, szükségesek, csak az fog oly nagy erőmegfeszitésre kész lenni, a minő ezen rendkívüli körülmények közt megkívántatik. Egyébiránt épen azért, mert igen tisztelt képviselőtársam maga juttatta eszembe — ha netalán elfeledtem volna — hogy nép és nép áll egymással szemben, igen csodálom, hogy kevéssel alább beszédében a teher elvállalására azzal buzdít, hogy hiszen más népek, jelesen az angol is, terhek elvállalása árán nyertek uj jogokat. Mert kérem, hogy ha itt nem ugy, mint akkor Angolországban, kormánynyal vagy fejedelemmel, hanem ő felsége többi országainak népeivel állunk szemközt: kiktől akar jogokat szerezni ? Hiszen ezen népek, nem gondolom, hogy a Magyarországot illető jogok felől disponálhatnának, az ő jogaikat pedig mi nem kívánhatjuk. (Helyeslés a bal oldalon.) Ha ezeket az egész kiegyezési eljárásra értette t. barátom, akkor engedje megjegyeznem, hogy tisztelettel hajlok én meg azok meggyőződése előtt, kik meg vannak győződve, hogy a hazának java ezen egyezkedésnek ily módon való létrehozását követeli; de engedje meg, hogy kimondjam, miszerint az ily módon kiegyezés folytán a mi sorsunk nem az volt, hogy a terhek elvállalása által jogokat szereztünk volna, de igen is az volt, hogy jogainkat is megszorítottuk és terheiket is vállaltuk el. (Helyeslés a bal oldalon, ellenmondás a jobb < Idaion.) Én elejétől fogva mindig csodálkoztam azon, hogy a többség tisztelt tagjai azon téren igyekeztek védeni politikájukat, melyen szerintem legalább védeni nem lehet, azon t. i., hogy itt a jogok megszorításáról szó nem lehet: mert én azt hiszem, hogy tökéletesen elégséges az 1790. és 1848-iki törvények szövegét összehasonlítani a jelen törvények szövegével, hogy annak ellenkezője kitűnjék. Lehet, elismerem, indokolni, lehet védeni az ő politikájokat — bár engem annak helyességéről meg nem győzhetnek — azon szempontból, melyet előbb is érintettem, hogy az, meggyőződésök szerint, a haza megmentésének föltétele volt; lehet védeni azon szempontból, melyből a meggyözetést, gondolom, mindnyájan óhajtjuk, hogy a helyzet, a mely ez által teremtetett, elég arra, hogy abból hazánk jólléte, felvirágozása következzék; de a törvényesség szempontjából, megengedjenek, azok tiszta értelme ellenében védeni nem lehet. Azt is monda t. képviselő ur, hogy ő nem tudja, mit akarok én, hogy tegyünk. Csodálkozom ezen, mert kifejeztem volt már első beszédemben, azonban ismételve kimondom, hogy én azt soha sem ajánlottam, hogy kezeinket összetegyük, és ajánlani nem is fogom, de még kevésbbé fogok azon elégiái magaslatra emelkedni, hogy e nemzetnek azt ajánljam, hogy sírt ásson önmagának és belefeküdjék a megásott sírba. (Zajos tetszés a bal oldalon, ellenmondás a jobb old d-n.) Én, uraim, ellenkezőleg keblem legtisztább meggyőződéséből azt ajánlom, hogy ha valaha jönne oly idő, melyben nemzetem oly szomorú sorsra jut, hogy vagy magának kellene megtennie azt, mi által ön sírját megássa, vagy annak lenne kitéve, hogy mások teszik meg azt, mindannyiszor azt mondanám, várjuk meg azon időt, míg azt mások megteszik: mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy a mely nemzetet az erőszak hajt a sir felé, az még a szélén is megvetheti lábát, sőt a sírból is kiemelkedhetik, és ismét élni fog; (Zajos helyeslés a bal oldalon) mig a mely nemzet sírját maga ássa meg, a mely nemzet önmaga fekszik bele sírjába, az soha sem fog sírjából kiemelkedni. (Elén!,: helyeslés a bal oldalon, ellenmondás a jobbon.) Epén azért nem fogadhatom el soha azon indokolást, a melylyel sokan élnek, hogy tegyük meg azt vagy ezt, különben kényszeríteni fognak bennünket reá. Azért nem fogadhatok el semmit, a mit hazánkra nézve károsnak tartok, mert inkább elvállalom a kényszerítés következtében, mint hogy magam megtegyem. (Helyeslés, tetszés a bal oldalon.) T. képviselőtársam Bujánovics Sándor mutogatta, hogy az államadósságok egy részét el kell vállalnunk; többen is mutogatták ezt. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezt ellenemben és a balközép ellenében mutogatni legalább is fölösleges volt, mert azt köztünk senkisem tagadta meg. Tisztelt képviselő ur azt is mondotta, hogy a Várady Grábor képviselőtársam hasonlata nem áll. Én vele ellenkező nézetben levén, azt hiszem, hogy áll. Azonban ezt nem vitatom, s elfogadom egy kis módosítással az ő hasonlatát. Azt mondotta ugyanis, hogy mi azon jó szomszéd vagyunk, a ki látván, hogy szomszédjának háza össze akar omlani, az iránti méltányosságból, és hogy ezen ház saját házát össze ne döntse, azt felépiti. Igenis, mi azon szomszéd vagyunk, ki szomszédján segíteni akar; csakhogy nem bírunk elég építési anyaggal, s most neki megyünk, hogy saját házunk fundamentomából szedjük ki a köveket a