Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 127 tartományok is alkotmánynyal ajándékoztattak meg, ezért kell Magyarország állami /ogaiból is föladni bizonyos részt. Megtámadom ezen tételt, s azt hiszem, e tan megállhatóságát egyetlenegy állambölcs sem fogja bebizonyítani, és nem azért, mert oly országokban, melyek hivatvák szokásaik, természetűk, jellemök és nemzetiségök által egy nagy államiságban alakulni, ott igenis van annak helye, de Magyarországban, a hol természetűk-, szokásaik-, jellemökre nézve nem csak ellentétes, de sokszor ellenkező érdekeik is vannak, az ily országok összekötése és conjugatiója, de subjugatiója volna oly egyesítés, mely az e^yik fél függetlenségét csak azért tartaná feláldozandónak és azért venné el, hogy azt itt is, ott is a katonai teljhatalomnak adván át, a túlsúlyt se az egyik, se a másik állam nem gyakorolhatná, de gyakorolná igen is az egyik állam katonai hatalmával a másik felett, és mindkét állam katonai teljhatalmával mindkét állam felett, a katonai teljhatalommal felruházott korlátlan fejedelmi hatalom. Nem is volna ez tanácsos Magyarországra: mert ha Magyarországnak nem volnának is meg három százados tapasztalatai, ha nem tudná is azt, hogy diplomatiai jogainak elvesztése egy oly politikai degradatió, a mely kizárja őt Európa népcsaládai közt őt megillető helyéről: azt minden esetre tudná, hogy elzárja őt minden, függetlenségét megillető azon lehetségtó'l, miként önjavára és tetszése szerint rendelkezzék; azt tudná, hogy ez által feledné azon, a társadalmakra ellenállhatlanul ható bel erőt, a mely minden életképes nemzetet önállamiságára utal; nem venné számba a haderőnek következetes igényeit és az ellenállhatlan európai polgárosulást. Az osztrák, államadósság, t. ház, oly óriási teher, melyet, mint említem, a központi bizottság előadója szerint, Magyarország és az örökös tartományok együtt sem bírhatnak el. Én, uraim, azt vártam volna, hogy a midőn az osztrák császár örökös tartományaitalkotmánynyal ajándékozta meg, azon országuk alkotmányos képviselete akkor, midőn először összejött, számba véve azt, hogy ezen terkek óriásiak, hogy sem őfelsége örökös tartományainak népei, és még ha Magyarország népei hozzájárulnak is együtt sem képesek elviselni, vártam volna, hogy az örökös tartományok azon első alkotmányos képviselőháza mondotta volna ki azt, miként az absolut kormány alatt 8 felsége többi országainak népeire fölvett teherért a kötelezettséget el nem vállalja. De ha ez nem történt, az-e a következés, hogy ezen országgyűlés most elvállalja azon teher bármely részét, azon teherét, a melyről tudja, határozottan tudja, hogy deficitek nélkül azt nem képes fedezni ? Az-e kötelessége ez országgyűlésnek, hogy Magyarországnak nem csak lovagiaesága, de becsülete is koezkáztassók és compromittáltassék ? És koczkáztatnék az, uraim, mert a fizetési képtelenség előbb-utóbb oda fogja vinni, ha nem a jelen, de az utókort, hogy követni fogja a mostani bal oldal által ajánlott módot, hihetően a tőke leszállításával inkább, semhogy a népnek véres verejtékkel szerzett vagyona örökre odaveszszen. Tisztelt képviselőtársam Trefort Ágoston.. . (Zaj: Haljuk!) Elnök: Tisztelt képviselőház ! Minthogy a képviselőház figyelme nagyon igénybe vétetik, de különben szónok ur is óhajtja, 10 perezre az ülést felfüggesztem. (Helyeslés.) Madarász JÓZSef (tizpereznyi szünet múlva) : Tisztelt képviselőház ! Trefort képviselőtársam... Trefort Ágoston: Itt vagyok! Madarász József: Nagyon örvendek rajta. — A múlt ülések egyikén igen helyesen jegyezte meg azt, hogy dolgozzunk s ne ábrándozzunk. Azt hiszem, uraim, hozzá tehetem Kautz Gyula képviselőtársam mondásaként: hogy dolgozzunk s legyünk takarékosak. S azt is hiszem, miszerint e mondat nem csak a népet, de mindnyájunkat, s minket képviselőket is egyaránt kötelez. Ismerem, uraim, Magyaroszágnak hangyaszorgalmú népét, mondhatom, ismerem. Átutaztam Némethont s át még Amerikát is, azt a nagyot, a hol pedig ahenyeség bűn s a munka becsület, s merem mondani, hogy viszonyítva a legmunkásabb népekkel hazánk népét hangyaszorgalmú népnek ismerem, a mely dolgozik, izzad, tűr és szenved, s nem mondom milliók kivételével, a mely jóllétet élvezhet, de állítom, hogy a nagy 10—12 millió nép csak azért dolgozik, izzad és tűr, hogy testét rongyokkal takarhassa s éhségét sokszor könyörfalattal csillapíthassa. (Helyeslés a bal oldalon.) á. nép ellenében ne hivatkozzunk arra, hogy dolgozunk! (Igaz! Helyeslés a bal oldalon.) Csak a nép ne hivatkozzék arra, hogy: „Ti pedig, képviselők, legyetek takarékosak ! Megtakarítsátok s élne pazaroljátok a népnek véres verejtékével szerzett keresményét! El ne pazaroljátok az által se, hogy évenkint majdnem harmadfél milliót szavaztok s adtok meg azon lelki nyomorékoknak, a kik a 18 évi absolut hatalom alatt az önkényes kormánynak szolgálva elkövettek mindent, hogy még súlyosabbá tegyék a hazának s a népnek helyzetét. [Helyeslés a bal oldalon.) El ne pazaroljátok, a midőn 1848-ik évben a népnek dicső csatájában megsebesülteknek mankókat hagytatok ! * (Helyeslés, tetszés a bal oldalon.) Csak a nép azt ne mondja: „Ti pedig megtakarítsátok s el ne pazaroljátok a népnek nem csak véres verejtékü szerzeményét, de magán vagyonát is meg ne tá-