Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXXIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.); 125 mányt — és mellé még az ország anyagi jólléte megsemmisülésének azon örvénye felé tereltetik, mely most készülőben van: ekkor nem lehet hivatkozniuk, hogy a nemzeti jellem az alkotmányos szabadságot biztosithatná. Én hivatkozom önökre, hogy hazám ezen mostani alkotmányos szabadsága, a melyet önök most inaugurálni akarnak, határozzák el önmagok, vajon ez is a nemzet jelleme által biztositható-e ? Szabad legyen mindezek után tisztelt miniszterelnök úr tegnap előadott néhány észrevételeire ellenészrevételeimet megtennem. Azt volt ó' szives mondani: „miután a „Magyar Ujság

íc-ot, annak jogi alapját és érveit tekintve erkölcsileg szegénynek tartom;" tehát főleg a „Magyar Ujság"-ot és annak szélső bal oldali politikáját roszalja. Bocsásson meg a t. miniszterelnök ur, hogy én, a ki szintén azon jogi alapon óhajtok 'állani, t. i. a personál unió mellett, az önálló Magyarország jogalapján, a melyet nekünk 1723-tól fogva 1848-ig legtöbb törvényeink biztositottak, megfogja engedni nekem a t. miniszterelnök ur, ha — nem mondom, hogy 65-ben — még 65-iki beszédében is találni nyomát — de egész határozottan állítom, hogy ő, önmaga a miniszterelnök ur is e jogalapon állt 1861-ben, és ezen állt az egész országgyűlés. Tehát ha ez erkölcsi szegénység, akkor bocsássanak meg nekünk, ha mi ugyanazon alapon állunk, melyen a „Magyar Újság ;

Cí és ha ez mégis erkölcsi szegénység, akkor ne vessék szemünkre azt, a mit önök magok is követtek. Ha pedig azon törvények által biztosított országos önállásunk a 67-iki 12-ik törvényczikk szerint nincs meg többé, miként ezt mi vélelmezzük, alkotmányosan küzdünk ellenében, miniszterelnök ur pedig küzd mellettök: ha e küzdelem, uraim, lelki gazdagság, nem irigyeljük ezt a t. miniszterelnök úrtól. Monda a t. miniszterelnök ur, hogy a reactió felülteti a „Magyar Újság" érdemes szerkesztőjét. En óhajtom, hogy fel ne ültesse; de viszont meg vagyok ugyan győződve a t. miniszter elnök úrról, hogy hazámat bizonyára boldogítani óhajtja, engem azonban, bocsássanak meg önök; ha tegnapi nyilatkozatai, habár osztozom abban, hogy ő azokat valóknak véli, engem nem nyugtathatnak meg: nem azért, mert hiszen 48-ban is, nem fogja senki tagadhatni, a haza mártírjának Batthyány Lajosnak jóakaratáról is meg voltunk győződve, s mégis ő sem tudta, hogy van-e reactió, és mégis 6' ellenében fel lett az hazánk alkotmányos szabadsága ellen használva. És engedjék meg önök őszinte óhajtásom kimondását : adja a mindenható, hogy ezen minisztériumot és a t. miniszter urat ép oly kevéssé ültesse fel a reactió, mint én osztozom azonmeggyo- ! zödésben, hogy a „Magyar Újság" szerkesztőjet nem fogja az felültetni. (Helyeslés a szélső halon.) Meg fog nekem még bocsátani a tisztelt miniszterelnök ur, hogy felfogjam Amerikára hivatkozását : és fel azért, mert noha én a pénzügy részletes tárgyalásába beleavatkozni nem fogok, de azon okot, melyet Amerikára nézve hozott fel, kötelességemnek tartom megtámadni. Kötelességemnek tartom pedig megtámadni először azon tételét, mintha a nagy és szabad Amerikának egyesülete és kormánya leigázta volna a déli államokat. (Zaj. Ellenmondás.') Uraim! meglehet, hogy roszul olvastam kinyomott szavait a tisztelt miniszterelnök urnák és roszul jegyeztem fel, de így jegyeztem föl, és így nyomatott ki: hogy folytonosan kényszeríti Amerikának déli részét, hogy azon költséget fizesse, melylyel leigáztatott. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Legyőzte! Madarász József: Elfogadom e helyreigazítást ; és óhajtottam is ezt: mert azt hiszem, hogy hazánk és hazám kormányának oly virágzó culturáílamnak, mint a minő az amerikai egyesült állam, ilyen mind alkotmány tekintetében, mind állami és egyéni szabadságban tökéletes állam, és annak kormánya ellenében ily szót soha sem kell használni ; elfogadom tehát, hogy legyőzetett; de nem fogadom el, hogy leigáztatását elfogadhatnám. (Derültség, kaczaj.) Uraim, ne nevessék azt, hogy elfogadom a helyreigazítást, mert oly nagy állam ellenében használni e szót, az se Magyarországnak, se kormányának tekintélyére vagy befolyására nem fogna javunkra szolgálni: (Helyeslés a balon) és ime, ezért fogadom el, hogy legyőzetett. De nem fogadom el az okoskodást, melyet a miniszter ur abból önhazámra nézve levont. Mert azt állitom, nem ismeri Amerikának helyzetét, nem Európa polgárisulásának követelményeit, ki azon helyzetet ne tudná, mikép a dél épen azért támadt fel az összes éjszaki, az összes állami kormányzat ellenében, mert a kormány a létezett törvényeket akarta fentartani, a dél pedig, a mint Pulszky Ferencz képviselőtársam bizonyosan fogja tudni, feltámadt Európa némely hatalmainak is közbejötte, sőt insinuatiója folytán, mely utóbb a mexikói ügyekbe való beavatkozást is okozta. A déli államok, uraim, tehát a törvények ellen támadtak fel, s midőn Észak-Amerika ezt megtörni köteles volt, meg akarta törni egyúttal azon európai hatalmaknak az önkényszerü absolutismusra, a szabadságot elölő imperialismusra irányzott kárhozatos törekvéseit. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szabad legyen ezek után átmennem Deák Ferencz t. képviselőtársam némi állítására. Azt mondja ő, politikai okok azok, melyek őt a törvényjavaslat elfogadására késztetik. Kijelent-