Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

116 CLXXXIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) Végre, a mi az adósságok mikénti elvállalását illeti, erre nézve a törvény maga szolgál útmutatóul, midőn kölcsönös egyezkedésre utasitja az évi járulék mennyiségének meghatározását. Ezen módot tartom én egyedül helyesnek, mert csak ez zárja ki a solidaritás eszméjét, melyet én semmi czim alatt el nem fogadnék. {Helyeslés.) A solidaritás csak jogi kötelezettségnek lehet eredménye, más jogi kötelezettséget pedig az államadósságokra nézve senki irányában el nem ismerek, mint azt, a mit e törvény és törvényes egyezkedés, mely alkotmányos beleegyezésünkkel jön létre, határozottan megállapít. Ez az én véleményem az államadósságokról szóló egyezkedésre és a részünkről meghatározandó törvényjavaslatra nézve. (Zajos és hosszas tetszés és éljenzés a középen.) Pap Pál: T. ház! Midőn az 1861-iki országgyűlés Magyarország részére az 1848-diki alkot mányt és alkotórészeit, a pénzügyet, a hadügyet, a magyar hadsereget a tettleges hatalommal szemben visszakövetelte, s azon Ígéretet tette, hogy az örökös tartományok adósságainak egy részét elfogadja : tette azt azon reményben, hogy Magyarországnak 1848-iki alkotmánya teljesen és tettleg visszaállittatik; és én hiszem, hogy ez az egyedüli politikai ok, mely 1861-ben az országgyűlést oda vezette, hogy az államadósságok egy részének elvállalását megígérje. Az 1867-iki 12-ik tör vény czikk a követelt jogoknak nagy részét feladván, a pénzügyet, a hadügyet, az alkotmány biztositékát teljesen megsemmisítette : mert ha elméletileg állana is, hogy az alkotmány biztositéka a nép; igen, de a gyakorlati életben tagadhatlan az, hogy népeknek véréből és pénzéből felállított hadsereg felett szükségkép a nép maga intézkedjék. Azon állítást, mintha jövő boldogságunk magva a már feladott alkotmányunk után még elviselhetlen államadósságok elvállalásában volna letéve, mint oly állítást, mely semmi nyomatékos érvvel bizonyitva eddig ninesen, el nem fogadhatom, bármily tekintélyes helyről jöjjön is azon fogalom, mert a gyakorlati életben abfcurdumnak tekintvén, el sem fogadható. Azon összehasonlítás, mely a túlsó oldalon tétetett az 1848. előtti állapotok és a jelen helyzet között, legkevésbbé sem tanúsítja azt, hogy előnyösebb volna a jelen helyzet a 1848-iki helyzetnél ; de azt sem tanúsítja, mintha 1848-ki alkotmán jmnk helyre volna állítva. Az is kevéssé meggyőző indok, hogy az 1867. 12-ik törvényczikk csak ugy élhet, ha ama tetemes adósságokat elfogadjuk. Én, tisztelt képviselőház, ki az 1867-iki 12-ik törvényczikk születését soha sem óhajtottam, annak természetesen hosszú életet sem kívánok, Nem kívánok pedig azért, mert nem hiszem, hogy ezen törvények alapján az örökös tartományok s Magyarország egymás védelmébenkölcsönösen, s az európai érdekeknek is eleget tennének. Én igen is ugy hiszem, hogy a teljes alkotmányossággal kielégített örökös tartományok s a 48-iki jogokon és alapon nyugvó önálló s független Magyarország lelkesülhetnek csak annyira, hogy szellemis anyagi erejöket a mérlegbe vetve igy az egymás iránti kölcsönös védelmet, mint Európa iránti kötelezettséget is teljesíttethessék, és én azt hiszem,hogy ezen utón és alapon felelhetnek meg a sanctio pragmatica követelnyeinek is. Tekintsük a fenforgó kérdést a méltányosság alapján. Miután az 1861-iki feliratban az államadósságok elfogadása Magyarország 1848-diki törvényeinek. alkotmányának visszaállításához volt kötve : nem teljesülvén az ok, az alkotmány visszaállítása , megszűnt nézetem szerint az okozat is, az adósságok elvállalásának kötelerettsége. Ámde az 1867. XII. törvényczikkben újólag tett ígéret nyomán azon törvénynek, mely, bár nem hozzájárulásommal, alakíttatott, engedelmeskedve : a méltányosság alapján én is hozzájárulok az államadósságok egy részének elfogadásához . még pedig azon mértékben, mely mérték szerint tehetségünkhöz képest tehetünk. Azt hiszem, ez a legszélesebb értelemben vett méltányosság. Habár a tul oldalon az állíttatik is, hogy a számtan a politika előtt tagit, mégis részemről azt hiszem, hogy a minden számvetés nélküli önfeláldozás csak politikai rajongás, szerelmi őrjöngés, vagy épen a kétségbeesés szüleménye lehet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én tehát a számtau alapján tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán indítványához járulok, azon hozzáadással, hogy határozati javaslatomban kifejtett okoknál fogva mind azon becsületbeli és törvényes kötelezettségek, melyek Magyarország államadósságát képezik, előlegesen biztosíttassanak s az elvállalandó összegből levonassanak. Tisztelt képviselőház! Ha tekintem a törvénynek azon szavait, mely szerint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedik az államadósságok felett: legyen szabad kétségbe vonnom ezen tétel alkalmazásának valódiságát. Akkor, midőn a tul oldalról sokszorozva hallom, hogy. mert olcsóbban az örökös tartományok nem egyezkedhetnek, mert a 6 7-diki XII. törvényczikk élete a miniszteri törvényjavasbit elfogadásától függ, mert a küldöttség egy garassal sem fogadott el többet, mint a menynyit elfogadni kellett, és mert épen előttem szóló tisztelt képviselőtársam a visszaesés kétségbeejtő állapotával fenyeget : a kérdésnek egyesség általi szabad elintézését nagyon kétségbe vonom. Mindezen állitások után a t. képviselő házat felkérem, vegye gondos figyelme alá, feladott al-