Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 115 államadósságoknak az előttünk fekvő törvényjavaslat szerinti elfogadása az ország érdekében fekszik ; el nem fogadása pedig nem csak közérdekeinket, hanem politikai létünk biztosságát is veszélyeztetné. A kik e nézetet nem helyeslik, a kik azt hiszik, hogy az elvállalandó teher nagysága sokkal súlyosabb, mint a mit a felhozott politikai tekintetek igazolnának : azoknak ép ugy kötelességük saját lelkiismeretek sugallata szerint a javaslatnak ellene szavazni, mint nekem kötelességem önmeggyőződésemet követni. (Hosszan tartó éljenzés a középen.) De nem akarom hosszas előadásomat még hosszabbra nyújtani, és összevonom röviden a mondottakat. (Zajos felkiáltások: Bálijuk ! Halljuk !) Mivel meg vagyok győződve, hogy a pragmatica sanctióban megállapított szövetkezést nem csak azért kell fentartani, mert ha felbontatnék, vagy czéljának többé megfelelni képes nem lenne, hazánk biztossága volna veszélyeztetve; mivel meg vagyok győződve, hogy ha mi az államadósságok elvállalását visszautasítjuk, vagy abban az erőnkhöz mért méltányosság határáig el nem megyünk, az örökös tartományok népei nem lesznek képesek nekünk a közös védelemre nézve azon támaszt nyújtani, melyet a sanctio pragmatica értelmében tőlök várhatunk, s ennek folytán a védelmi kötelezettség nagyobb része ránk nehezedvén, azt el nem bírjuk, s így a szövetkezés végczélja meghiúsul; mivel az államadósságok ily elvállalásának megtagadásával Európa közvéleményét és a sértett érdekek nagy tömegét zúdítanék magunk ellen, a mi az országra nézve felette veszélyes volna; mivel meg vagyok győződve, hogy az államadósság méltányos részének elvállalásával Ausztria népeit alkotmányunk fentartására nézve is szövetségeseinkké teszszük, az elvállalás megtagadásával pedig érdekeinket az ő érdekeikkel összeütközésbe hozva, hazánk javát koczkáztatjuk; mivel végre meg vagyok győződve arról is, hogy ha mi visszautasítanék is az adósságok elvállalását, attól meg nem menekülnénk, sőt még a birodalom feloszlásának esetében is reánk nehezednék azoknak tetemes része, mely a most javalt mennyiségnél kevesebb alig lenne : nyíltan és határozattan kijelentem, hogy az államadósságok azon részét, mely erőnkhöz képest a méltányosság határáig megy, elvállalni szükségesnek tartom. (Zajos, hosszasan tartó helyeslés a középen.) Ezeket kívántam, mint az átalános tárgyalás köréhez tartozókat, előadni. A mennyiségnek szám szerinti meghatározása és az elvállalás módja, szorosan véve, inkább a részletes tárgyaláshoz tartoznék; de mivel az előttem szólott képviselők majdnem kivétel nélkül a mennyiségre is kiterjesztették nyilatkozataikat, kijelentem én is erre vonatkozó véleményemet. (Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljiik!) En a minisztérium és az országos küldöttség által velünk közlött adatok és feivilágositások folytán, a központi választmány jelentésében kifejtett okoknál fogva, a törvényjavaslatban ajánlott évi járulék mennyiségét olyannak tartom, mely a méltányosság azon mértékét, melyet erőnkhöz képest elvállalhatunk, tul nem haladja, s ennél kisebb 'mennyiségre azért sem kívánok szállani, mert ez által azon politikai érdekeket, melyeket előadásomban felhoztam, koczkáztatnók, s hazánk politikai biztosságának sokkal több kárt okoznánk, mint azon haszon volna, mely ajánlatunk leszállításából származnék. Elvállalom tehát azt, a törvényjavaslat szerint, azon kijelentéssel, hogy mivel én a nemzet és nemzet közti egyezkedést nem kívánom ugy tekinteni, mint vásári alkudozást, ezen összeget olyannak tartom, melyen tul semmi esetben sem léphetünk, s kijelentem, hogy abba sohasem tudnék beleegyezni, miszerint ezen elvállalt összegen felül utóbb bármi követeléseket. is elfogadjunk : mert a súlyos teher is könnyebb, ha bizonyos és határozott, mint ha folyton marad még fen valami, a mi ujabb súrlódásokra adhatna okot és uj terheltetéseket vonhatna maga után. (Elénk helyeslés a középen.) Azon indítványt, hogy előbb alapitsuk meg budgetünket, és, jövedelmeinkhez mérve, azután határozzuk meg az elvállalandó adósságok menynyiségét , nem tartom czélszerünek : mert az adósságok ezen elvállalása nem ajándék, melyet csak fölöslegünkből adhatnánk, hanem oly teher, melylyel hazánk biztosságát és legszentebb érdekeinket mentjük meg. (Tetszés aközépen.) Ezt tehát én legszükségesebb kiadásaink közé helyezem. Egyébiránt minden költségvetést, kivált helyzetünkben, ugy lehetne készíteni, hogy a mellett jövedelmeinkből végre semmi sem maradna fen : majd jövedelmeinket csökkentenők az által, hogy valamely terhes és népszerűtlen adó nemét megszüntetnők; majd beruházásainkat emelnők; smind ezt kétség kivül eléggé indokolva. És kétségtelen az is, hogy évekre előre senki sem képes megmondani, hogy mennyi fölöslegünk marad egyik vagy másik évben : ennélfogva mindig csak egy évre ajánlhatnánk meg valamely összeget, s ez által se az állam hitele biztosítva nem volna, se az érdekek megsértéséből eredő káros következéseket magunktól el nem háritanók; átalában semmit azon politikai előnyökből el nem érnénk, a miért, én legalább az adósságok elvállalását czélszerünek és indokoltnak tartom. (Felkiáltások a középen: Igaz! Ugy van !) 15*