Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

U4 CLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14.1867.) vágyaink ás óhajaink tJégitve, nincs-e még sok bajunk, sok panasz, a mi orvoslást igényel ? kétségenkivül azt fogják felelni, hogy vannak, hogy óhajainkból sok teljesítetlen maradt, kivánataink kielégítve nincsenek, s még igen sok a baj, sok a panasz. Merőben ellenkezőt én sem állithatok. De hiszen ki az, ki ne óhajtaná nemzetét önerejében nagynak és hatalmasnak? ki ne kivánna minél biztositottabb alkotmány mellett, minél kevesebb terhet viselni ? Azonban, mivel mindent elérni nem lehetett, mivel sok van, a mit még elérni óhajtunk : nem lehet állítani, hogy a mi megvan, az teljesen értéktelen. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) Állítsuk ugy a kérdést, hogy óhajt-e az ország inkább visszamenni ismét azon állapotra, mebyben a kiegyenlítés előtt volt? s alig hiszem, hogy sokan legyenek, kik komoly megfontolás után, őszin ;én igennel felelnének. (Ugy van! Igaz! a jobb oldalon.) Nyújtsanak bár a népnek kecsegtető reményeket, hogy majd bel- és külháboru többet és jobbat szerez: e kecsegtetés mellett, s talán épen e kecsegtetés miatt, nem fog az ország arról, a mi van, lemondani, s nem fogja önként ellökni magától az alkotmányos tért, melyen sokat kivívhat, a mi még nincs, s mely nélkül azt sem bírhatná, a mi most van. (Helyeslés a középen.) Többször hallottam azon ellenvetést, hogy mi az adósságok elvállalásával nem a nemzet közvéleménye szerint cselekszünk. Lehet, hogy a kövélemény e részben változott; de ha tekintetbe veszszük azt, a mi 61-ben és azóta történt, szabad legyen ezen kétkednünk. Az 1861-ki országgyűlés mondta ki legelsőben, hogy „ámbár jogilag nem köteles az ország azon adósságokat fizetni, melyek alkotmányos beleegyezése nélkül tétettek, kész mégis méltányosság alapján, politikai tekintetekből, a törvény szabta kötelesség mértékén tul is megtenni, mit tennie szabad, és a mit az ország alkotmányos jogainak sérelme nélkül tehet, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, ő felsége többi országainak jólléte, s azzal együtt Magyarországé is össze ne roskadjon, és a lefolyt nehéz időknek káros következései elhárittassanak." Midőn a felirat, mely ezen kijelentést foglalja magában, legelsőben tanácskozás alá került, nem annak tartalmáról , hanem alakjáról folytak a tanácskozások, mert egy rész nem feliratban, hanem határozatban kívánt nyilatkozni. Midőn azonban a felirat módját határozta el a többség, s annak tartalma vétetett tanácskozás alá, a legtöbb pont hosszas vitatkozás tárgya volt. Még a felett is terjedelmesen tanácskoztunk, hogy fátyolt vessünk-e a lefolyt eseményekre; de az államadósságra vonatkozó pont azon kevés pontok közé tartozott, mely ellen senki fel nem szólalt; én legalább ily felszólalásnak nyomát a naplóban nem találtam, Közel 300 képviselő volt jelen, s azok közakarattal fogadták el az említett pontot. Mondhatná valaki, hogy ez a képviselőház egyértelműsége volt, de nem az országé. Miből lehet megítélni, hogy az ország valamely, már megállapított határozatot helyesel ? Egyedül, vagy legalább legbiztosabban a következő választásokból. Azon közel 300 képviselő közül, kik ezen határozatban megállapodtak, a többséget ismét megválasztotta az ország 1865-ben: pedig tudta, hogy ezen képviselők mondták ki az államadósságok elvállalásának eszméjét; tudta, hogy ezen eszmét megtestesíteni, s a kimondott szót beváltani, a közelebbi országgyűlésnek lesz föladata. Még sem tudok eseteket, melyekben a megválasztott képviselőtől nyilatkozatot kívántak volna a választók arra nézve, hogy az államadósságokat elvállalni nem fogja. Átalán az 1865-diki képviselői választásoknál magok a megválasztottak sem tették programmjokba azt, hogy az államadósságok elvállalására szavazni nem fognak, s ezt tőlök, tudtomra a választók nem kívánták. Ezekből méltán lehet következtetni, hogy a nemzet véleménye nem volt ellentétben az 1861diki felirat emiitett pontjával, melyet az 1867-diki törvény újra kimondott, s melyet most létesíteni szándékozunk. (Tetszés a középen.) így áll-e jelenleg is ? nem tudom. Hiszem, hogy ha kérdeznénk bárkit, óhajt-e 29 millió forintnyi adósságot elvállalni, és az országra ily tetemes terhet róni ? mindenki, valószinüleg mi is, azt mondanók, hogy azt nem óhajtjuk. (Derültség.) De ha fontolóra venné azon tekinteteket, melyek erre épen hazánk érdekében kényszeritnek bennünket, hiszem és reményiem, hogy az ország többsége még e súlyos áldozatot is készebb volna elvállalni, mint hogy hazánk és alkotmányunk biztosságát koczkáztassa. (Tetszés a középen.) Azonban, mint emlitém, meglehet, hogy változott e részben a közvélemény, a mit felette sajnálnék. Tudom és érzem a felelősség súlyát a közvélemény irányában; de én három hatalmat ismerek, melynek véleményemre és annak törvényszerű nyilatkozataira nézve felelősséggel tartozom : mindenek felett az Istent, azután saját lelkem ismeretét, s az ország közvéleményét. Nagy fontosságot tulajdonitok ez utolsónak is, de ha az Isten és saját lelkiismeretem előtt tisztán állok, fájdalmasan bár, de nyugodt lélekkel tűröm a közvélemény kárhoztatását. (Hosszasan tartó zajos tetszés-nyilvánitások a közéjben.) Nincs nagyobb csapás, mint ha valaki saját lelkiismeretével jön meghasonlásba. Még a közvélemény hatalmának sem szabad feláldoznunk belső neggyőződésünket és keblünk nyugalmát. (Elénk tetszés d középen?) En lelkem legbelső meggyőződéséből mondom,, hogy a?/