Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXX1X. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14 1867.) 113 alkotmányunk és az ő alkotmányuk megszilárdulva, mennyire fejlődött volna azóta, s ezen alkotmányosság sok ballépést, különösen az államadósságok oly óriási növekvését bizonyosan meggátolta volna. A tapasztalás nagy kincs; de gyakran drága áron kell megszerezni, oly áron, hogy utóbb néha kétkedik az ember, ha nem adott-e többet érte, mint a mennyit tán ér. Azonban a legnagyobb pazarlás és a pazarlás legeszélytelenebb neme az, midőn megfizetjük a tapasztalás nagy árát és azt nem használjuk. (Zajos tetszés a középen.) Okuljunk mi is a magunk kárán, s ne ismételjük a hibát, melyet e részben 48-ban elkövettünk. A negyedik politikai tekintet, melyet meg kell említenem, egyszerűen az, hogy bármit határozzunk mi most ezen adósságok kérdésében, azok terhét határozatunk által magunkról el nem hárítjuk. Fizetni fogjuk mi azt utóbb tán akaratunk ellen, és pedig valószínűleg a méltányosság azon mértékéig, melyet most a törvényjavaslat ajánl. Megemlítem már, hogy az Európaszerte elágazott érdekek , melyek ótalmára egyesek ugy, mint államok szövetkeznek, minő döntő súlyt gyakorolnak az efféle kérdésekre. Elég legyen e részben jelen századunk történelmére, s Belgiumnak és az Ausztriától elszakadt lombard-velenczei királyságoknak példájára, hivatkoznom. Ezeket szerenesés forradalom s külhatalmak segítsége szakasztotta el azon országoktól, melyekhez tartoztak, és mégis el kellett vállalniok nem csekély részét azon adósságoknak, melyek előbbi kapcsolatuk ideje alatt az ő befolyásuk nélkül tétettek, mert az európai közvélemény követelésével nem harczolhattak. Meg vagyok győződve, hogy még akkor is, ha az osztrák birodalmat az események bontanák szét, s nekünk uj viszonyt, uj alakulást kellene keresnünk, az ausztriai adósságok nem csekély része ránk nehezednék: mert ugyanazon hatalom, mely az osztrák hatalmat szétbontotta, kényszerítene bennünket arra; és ha a birodalom egyes tartományai más államokhoz csatlakoznának is, azon hatalom, melyhez csatlakoztak, gondoskodnék arról, hogy minél kevesebb teherrel vegye őket át, és minél többet hárítson reánk. {ügy van ! Helyeslés a középen) Nem fekszik, ugy hiszem, hazánk érdekében azon terhet, melytől utóvégre ugy sem menekülhetünk, most visszautasítani magunktól, s inkább a véletlen események kényszerítő hatalmát bevárni. Sokkal czélszerübben cselekszünk, ha kölcsönös egyezkedés utján, minden tekintet számba vételével, önként, szabad akaratbői teszszűk azt, a mit valószínűleg önkéntelenül is kénytelenek volnánk megtenni, mert ily módon támaszt nyerünk szövetségeseinkben és a közvéleményben, KÉPV H. NÁPJLÓ, 186%. VI. amúgy pedig valóságos haszon nélkül, csak ellenségeket szereznénk magunknak. (Elénk tetszés a középen.) Ezek azon politikai tekintetek, melyeknél fogva saját érdekünk és politikai létünk biztosítása végett részt kell vennünk a méltányosság mértékéig az államadósságok fizetésében. Azt mondtuk a 61-ki feliratokban, és azt mondja a jelen országgyűlésnek XII. törvénye, hogy „méltányosság alapján, politikai tekintetekből megteendünk, a mit tennünk szabad, és a mit az ország önállása, alkotmánya és jogainak sérelme nélkül tehetünk, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, ő felsége többi országainak jólléte, s ezzel együtt Magyargyarországé is össze ne roskadjon, és a lefolyt nehéz időknek káros következései elhárittassanak." Ugyanazon törvény szabad egyezkedés által rendeli megállapitandóxiak az évi járulékot, melyet Magyarország elvállaíand. Az eg}^ezkedés megkezdődött, a minisztérium és az országos küldöttség az egyezkedési javaslatot elénk terjesztette. Most kell beváltanunk igéretünket s teljesítenünk a törvény rendeletét. De csak félig felelnénk meg igéretünknek és a törvény rendeletének, ha ajánlatunkat oly kis mennyiségre szabnók , mely a törvényben kitűzött czélnak és a legfontosabb politikai tekintetek követelésének meg- nem felel. E kérdés megoldását a kiegyenlítés művének befejezése szükségessé teszi. Azok előtt, kik a kiegyenlítés művét nem helyeslik, sőt károsnak, veszélyesnek tartják, s inkább óhajtanák, hogy hazánk a kiegyenlítés előtti állapotban maradjon, a kiegyenlítés bevégzése bizonyosan nem oly tekintet, melyet figyelemre méltassanak : mert hiszen, ha ez be nem végeztetnék, sőt még inkább, ha ez felbomlanak, attól menekülnének meg, a mit rosznak tartottak. De minden körülményeket méltó tekintetbe véve. én a kiegyenlítés művét az országra nézve hasznosnak, sőt szükségesnek tartom mind azokért, a miket általa elértünk, mind azokért, a miknek tért nyitottunk s a miknek magvát elhintettük, (Élénk tetsz 's a középen.) Vonjunk párhuzamot azon állapot között, melyben a kiegyenlítés előtt tettleg voltunk, s jelen helyzetünk között: és lehetetlen tagadnunk, hogy a jelen állapot hazánkra nézve kedvezőbb. (Igaz! Ugy van! a jobb oldalon.) Tettleg semmi politikai jogokat nem élveztünk, súlyos terhek nehezedtek reánk, s azokat nem magunk állapítottuk meg. Az absolut hatalom és annak gyakran fonák kezelése minden erőt, minden tevékenységei megzsibbasztott és minden felelősséget meggátolt. Azt mondják némelyek, hogy az ország nem örül ezen kiegyenlítésnek, s azt nem szereti. Igenis, ha ugy állítjuk fel a kérdést, hogy ki vannak-e 15