Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

102 CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) szép, ékes beszédet: a jobb oldalról csak kiválólag a kénytelenséget, egyéb argumentumot pedig nem igen hallottam hangsúlyozni; a bal oldalról pedig s különösen Komárom városnak igen érdemes képviselője részéről oly érveket hallottam, melyek reám s mindenkire meggyőzőleg hatottak; mind­azonáltal én e törvényjavaslat további megvita­tásába nem bocsátkozhatom azért, mert meggyő­ződésemnél fogva semmi dualisticus elvből kifolyó törvényre szavazatomat adni soha nem fogom. (Zaj.) Huszár István: Nem tartom fölöslegesnek, sőt szükséges talán, hogy e jelen nagy fontosságú kérdésben a véleménykülönbség mindenféle for­mában tisztázva legyen. Mert meg vagyok győ­ződve, hogy ha másként sem parancsolná hely­zetünk, a jelen esetben mindnyájan, pártkülönbség nélkül, szívesen elfogadnék azt. a mit igen tisztelt képviselőtársam Madarász indítványozott. Mert mindnyáján tudjuk, hogy nem mi vettük fel, annál kevésbbé költöttük el ezen összeget; sőt tudjuk azt is, hogy ezen összeg egy része ellenünk használtatott. Szomorú körülmény azonban, de az is tény, hogy azokat, kik a bajt előidézték, megszámol­tatnunk sem lehet; és ma alkotmányos, velünk ugyanazon érdekű, nemzetekkel vagyunk alku­ban, kik szintén ártatlanok, és velünk együtt csak fizetni fogják az absolut kormány által fel­kölcsönözött és el is költött tartozásokat. Ha tehát paritást követelünk egy részről, nagyon méltá­nyos, sőt igazságos, saját érdekünkben pedig szükséges, hogy veszni ne hagyjuk azon népeket, kik a tett szerződések alapján jó és bal sorsban osztozni fognak velünk. Tagad katlanul nehéz viszonyok között va­gyunk : egy hosszú évek során át kizsarolt gaz­daságot vettünk át tőke, felszerelés nélkül, teli adósságokkal; és ez nehezítette a kiegyenlítést, ez nehezíti ma pártunk helyzetét. Régi öröklött bajok tehát, és nem a kiegyenlítés, nem mi va­gyunk okai, hogy az adót rögtön leszállitani nem lehet, és nem vagyunk oly szerencsés helyzetben, hogy rögtön tehessünk kézzelfogható könnyí­téseket. De azért a nehéz helyzetet is könnyíteni, ugyanazon czélhoz többféle utakon is eljutni lehet: s ez feladatunk, feladata különösen a kor­mánynak a jobblét előmozdításával a réven vissza­szerezni azt, mit a vámon elfizetni kénytelenek vagyunk. Én legalább részemről nem szeretném gaz­daságunkat azzal megindítani, hogy szellemi és anyagi hitelemet Európa előtt tönkre tegyem: mert ma már nem pénz többé, hanem a hitel a tényező. Hitel nélkül nem érvényesíthette volna a kor nagyszerű találmányait, nem tehetnénk mi sem anyagi érdekeink előmozdítására elkerül­hetlenül szükséges beruházásokat. Nem szabad tehát saját önmagunk érdekében is megölni a tényező erőt. Azért is nem csak mél­tányosság, de, a fenálló körülmények közt, számí­tás alapján is czélszerünek találom a javaslatot. És megvallom, nem tartok attól se, a mi mondatott, hogy a nép szavazatomat rósz néven veszi: mert a mióta én is nép, és adófizető nép va­gyok, a népnek feltenni rólam nem lehet, hogy az ő érdekét, mely egyszersmind saját érdekem, más, bármiféle érdekeknek alárendeljem, mert tudja azt jól a nép, hogy az adót birtokomhoz aránylag én is fizetni fogom. (Helyeslés jobb felöl.) Bobory Károly : Eszméimet az eddigi szó­nokoknál csak részben, s töredékesen találtam fel, s vannak a tárgyhoz magából a törvényből teendő némi felvilágosításaim : minélfogva a tárgy fontos­sága tekintetéből kötelességemnek tartom rövid időre igénybe venni a tisztelt ház figyelmét. Mindnyájan s maga a törvény is elismeri, hogy az osztrák államadósságok jogilag Magyar­országot nem terhelik, s a törvény azok elvállalása egyedüli alapjául állítja, a méltányosságot az örö­kös tartományok népei iránt. Egyedüli alapjául, mondom, s ennélfogva visszautasítom azokat, kik egyrészről kénytelenséget, másrészről az elválla­lásból veendő hasznát az országnak emiitvén indo­kul, magában a törvényben felállított nemes indokot és annak erkölcsi érdemét elhomályosítják. Ugyan­is : ha kénytelenség, mi végre szándékoltatik az önkéntes megajánlás? Én —és ugy hiszem, min­den nemes természet — ugy vagyok alkotva, hogy a hol tennem kell kényszerüleg, annál kevésbbé teszem önkéntesen. A haszon, az előnyök Ma­gyarországra még lesznek-e, kérdés. Méltányosság* tehát a tettigéret alapja; de a méltányosság fogal­ma különböző. Én a méltányosságra nézve axió­mának tartom, hogy annak mértékét meghatározni, egyedül azt illeti, ki a méltányosságot teszi, nem azt, kinek tétetik. Mert ha egyezéstől függ, már nem méltányosság, hanem kényszerűség. Ennél­fogva maga a közösügyi törvény, a kiegyezésnek ezen nagy okmánya, ámbár megemliti az egyezke­dést, de a 68. §-ban azt mondja : „Magában érte­tődik, hogy ha és a mennyiben az 58—6 7. §§-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerül­ne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sér­tetlenek maradnak." Tehát se a kiegyezés nagy müvének feltételéül az államadósságok elvállalását nem teszi, se, ámbár megemlít évi járulékot, le­gyen-e az tőketörlesztésben vagy kamatban, kez­dődjék-e már 1868. évi januárius 1-ejével, vagy mikor, meg nem^ határozza. S ez a felelet tisztelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom