Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

CLXXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 13. 1867.) 103 miniszterelnök ur nem rég tett azon kérdésére : „mi legyen akkor, ha az egyezkedés nem sikerül?" Megfelel, mondám, maga a törvény : az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja. s minden jogai e részben is sértetlenül maradnak. De hát, miért emlittetik meg a törvényben az egyezkedés ? Felelem: azért, mert ahhoz is kell megegyezés, hogy az adós maga elvállalja, ha valaki érette fizetni Ígérkezik. P. o. én megvallom, mert 20 évi viszontagságaim után nem szégyen, hogy vannak adósságaim; de ha pénzügyminiszter ur azokat abból a nagy tárezájából ki akarná fizetni, azt mondanám: mig képviselő vagyok, el nem fogadhatom , (Derültség) mert kinek-kinek megvannak maga okai. Az államadósságok elvállalásának alapja a méltányosság. De véleményem szerint e méltányossághoz nem tartozik, hogy a nemzet azt, mi érdekein kivül, vagy épen ellenére vétetett fel, kötelességképen elvállalja. Mindnyájunktól közönségesen tisztelt képviselőtársunk Grhyczy Kálmán hosszú sorát adta elő beszédében azoknak, mik e tekintetben méltányosságnál fogva lerovandók volnának, még ha Magyarország ugy tekintetnék is, mint bármelyik az örökös tartományok közül. E méltányossághoz p. o. szerintem nem tartozik , hogy azon adósságokat, melyek 1848 — 49ben egyenesen a magyar nemzet alkotmányos állami és nemzeti életének letiprására vétettek fel, maga a nemzet, bár részben is, fizesse meg; holott a másik fél igazságos védelmi harczunk költségeiről tudni mit sem akar. Ez annyit tenne, mint nagyon is betű szerint venni az evangéliom azon szavait: jHa valaki téged kővel hajit, te azt kenyérrel hajítsd vissza." A szentírás azt is mondja : „Ne add hamar kezedet (jótállásra) barátodnak." Nem tartom, hogy a méltányossághoz tartozik, miszerint részt vegyen Magyarország azon adósságokban, melyek magok az örökös tartományok népei mint alkotmányos nép által 1861 óta tiltakozásunk ellenére felvétettek. Maga az 1861. magyar országgyűlés, mely a méltányosság alapján a terhek egy részének elvállalását megígérte, azt is nyilván kimondotta : „Semmi kötelezettséget, mit a birodalmi tanács megállapít, semmi kölcsönt, melynek felvételét elhatározza, stb., Magyarországra nézve kötelezőnek el nem ismerünk." Kell, kivánja ezt a nemzet méltósága, hogy legyen ura szavának. De az államadósságok egy része méltányos elvállalásának ígérete nem történt feltétel nélkül. E feltételt így fejezi ki maga a törvény az 54. §-ban : „Ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő felsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lép." Már, kérdem, t. képviselők, áll-e <ez tettleg ? Nem is ok nélkül tette a törvény ezen feltételt: mert csak annak van fizetési képessége, a kinek van hitele. Magán emberek közt is, csak annak van hitele, a kinek van biztositéka és a ki valóban ur a magáéban. Gyámság alatt levőnek senki sem hitelez. A tékozló atyának tulajdon fia is csak ugy vállalhatja el adósságait, vagy ugy állhat jót azokért, ha annak vagyonában a feltétlen rendelkezés neki átadatik. így az államnak is csak ugy lehet hitele s ezzel fizetésképessége, ha feltétlen rendelkezik maga pénzéről. Biztositéka pedig az államnak, népek közt egyedüli reál biztosíték a nemzet ereje, tulajdon hadügy a körülményeknek megfelelő czélszerü szervezettel, melylyel a nemzet akaratán és érdekein kivül senki se rendelkezhessék. Igen, t. képviselők! legyünk elhatározottak önálló nemzet lenni, önálló pénz- és hadsereggel, és látni fogjuk, hogy az európai pénzpiaczokon talál a nemzet tőkét 4, sőt 3 percenttel; nem ugy mint most kénytelen pénzügyminiszter ur felvenni országos beruházásokra 7 % percentes tőkéket, melyekről még kétség, ha fognak-e hajtani 6 pt. hasznot. Akkor lehet majd a nemzetnek tulajdon szükségein kivül önmegrontása nélkül járulnia a szomszéd 5 percentes adósságaihoz ; de addig hasztalan beszél nekem bárki Magyarország önállásáról, mig maga a nemzet képviselői bécsi bankókban veszik fizetésüket, (Felkiáltások a jobb oldalról: Hát minek veszik?) hasztalan beszél valaki nekem paritásról, mig viszont a bécsi birodalmi képviselők nem fognak magyar bankjegyekkel fizettethetni. Igen, fizettük mi már 1848 előtt is az osztrák államadósságokat az osztrák bankjegyek által, melyek az országot elhalmozták, s mennyire átkosan hatott e valóságos közös ügy az ország érdekeire, tudják azok, kik emlékeznek, hány ember akasztotta fel magát kétségből az 1811. devalvatio után, és hány intézet, hány árvák juttattak tönkre. Mig a megszorult magyar ember, hogy folytathassa üzletét, megfizethesse adóját, kénytelen gyakran 12 — 20 percenten venni kölcsönt, és a t. pénzügyminiszter ur, hogy a szegény magyar ember megtermeszthesse dohánykáját, kénytelen engedélyét oly árhoz kötni, mely feléri a föld örökárát: addig mások 5 percentes adósságai fizetésére köteleztetni nem méltányos dolog. Vannak nekünk, t. képviselők, tulajdon adósságaink, jogi kötelezettségeink. Ide tartoznak, melyek iránt naponkint terjesztetnek kérvények az ország minden részéről a t. ház elé, miként Pap Pál t. képviselőtársunk határozati javaslatában elősoroltatnak, követelményeik azoknak, kik az 184% igazságos védelmi harczra áldoztak verőkkel és iparukkal. A magyar nemzet mindenkor megfelelt tartozásainak, csak az 184% forradalom (nem forradalom, hanem önvédelmi harcz) áldó-