Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

CLXXXVIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13.1867.) 95 népünket e négy folyam árjával s az apák vérével áztatott szent földre ? Valamint hajdan a keresztyénség, utóbb a polgárosodás terjesztésében, ugy jövőben e világrész alkotmányos jóllétének központosításában vagyunk mi hivatva teljesíteni missiónkat. És hogy rendeltetésünket betölthessük, saját érdekünket az európai nemzetek érdekeivel rokonitanunk kell. Érdeklődnünk kell hát mindenek eló'tt az osztrák birodalom jóllétének biztosítására nézve, mert jegyezzük meg, némileg e részben szentesitett törvényeink által is köteleztük magunkat. Ma itt helyén találom azon nézetnek is kifejezést adni, miszerint törvényesség szempontjából alig lehet kétségbe vonni a törvényjavaslat alaposságát. Az adott szót beváltani erkölcsi, de ha törvény parancsolja, polgári kötelesség is. Már pedig, hogy az 1867.12. t. ez. 55. §-ban köteleztük magunkat az államtérnek egy részét elvállalni, az iránt egyezkedésbe bocsátkozni, tagadni nem lehet, és e törvényjavaslat ez egyezkedés eredménye. Törvényesség szempontjából tehát vitatkozni nem is lehet az iránt, vállaljunk-e terhet magunkra? csak az lehet kérdés: mennyit ? Megkísértem bebizonyítani, hogy eszélyesség szempontjából annyit kell vállalnunk, mennyit •a törvényjavaslat tartalmaz. Van egy hasonlítás, mely azt tartja, hogy az államkormány hasonló egy órához, melyet hogy folyvást járjon, rendesen fel kell húzni, tengelyeit néha olajozni, néha siet, néha késik, és ha egyes részei elkopvák és már egész gépezete majdnem haszonvehetlenné válik, mégis azt hiszi mindenki, hogy igazithat rajta. Nekünk, hogy a birodalom órája, mely a fejedelem adott szava szerint a Lajtán tul új gépezetet nyert, haszonvehetővé váljék, tengelyeit olajoznunk kell, nehogy késsék, mert az idő nem vár, vele haladnunk kell, és ezután tudnunk kell mindig, hányat ütött az óra. A mit mi a törvényjavaslatban évi járadéknak nevezünk, elég-e? azt a birodalom népei által szabadon választott delegatiok alkudozás alapján határozták meg. Lehet, hogy sokan azt mondják ránk nézve, több mint elég. Ha ez állítást elfogadnék, az egyezkedők másik része azt fogná rá mondani: ugy kevés; tebát több a kevésnél közelebb áll az eléghez. E többnek, hogy az államóra folyvást jól járhasson és mi is hasznát vehessük, elfogadását pártolom, pártolom pedig azt azért, mert a 12-ik törvényezikk 54-ik szakaszában nem volna értelme a törvény azon szavainak: „a törvény szabta kötelesség mértékén tul is.* Már pedig, hogy e mérték méltányos, elég és arányos, arról engem a deputátio 19-ik ülése jegyzőkönyvének tartalma győzött meg. | De pártolom a törvényjavaslat elfogadását azért is, mert a terhekben való osztozás kizárja annak lehetőségét, hogy az egyik vagy a másik rész e teher alatt összeroskadjon, míg ha vagy mi, vagy a lajtántuliaknak össze kellene roskadnunk, egyik a másikon többé nem segíthetne. De nagy külömbség is van, t. ház a törvényjavaslat szerinti teherben osztozás és az eddigi teherhordozás közt: mert eddigelé megkérdezés nélkül rótták reánk azokat, és a jóban nem részesítettek ; ezután ismert terheink lesznek, melyeknek könnyítése magunktól fog függni, és emellett a jót is magunknak tarthatjuk, melynek elnyerésére nem is kívántatik igen sok, csak egy kissé több nékülözni tudás, egy kissé több szorgalom és takarékosság. A nemzet, mely az alkotmány minden attribútumaival bir, mert a legfelsőbb hatalom módja, hatásköre szabályozvák a közjog alaptételei szerint, önmagáról szabadon rendelkezik, tehát ura helyzetének, csak az kívántatik, hogy józan politikát kövessen. A józan politikának pedig. t. ház, szerintem első föltétele a helyzet fölismerése; második a helyzet megbirálása; és harmadik a végczélra alkalmas eszközök megválasztása. Én helyzetünket abban ismerem fel, hogy követnünk kell a fejedelem jelszavát, a szabadság, alkotmányosság és anyagi jóllét megszilárdítására, egyesült erővel kell törekednünk ezekben egymást segítenünk; a második föltétel, a helyzet megbirálása tekintetében azt tartom, hogy iparkodjunk saját érdekeinket az európai államok, de különösen az osztrák állam érdekeivel rokonitani; a vég czélra alkalmas eszköznek pedig, mint egy önjavát belátni tudó eszélyes nemzettől várni lehet. e közösügyi törvények mielébbi életbe léptét tekintem. És mert óhajtom, hogy a fejedelemnek, ki első nyújtotta az engesztelődés jobbját, a birodalom élére léptekor választott jelszava: „Egyesült erővel" azzal, mit mint magyar király koronáztatása idejében választott: „Bizalmam az ősi erényben* valósuljanak: ha ugy az osztrák császár, mint a magyar király jelszava teljesesedésbe megy: ez lesz a paritás alapján a dualismus legnagyobb áldása : e nézetektől áthatva pártolom a törvényjavaslatot és azt a részletes vita alapjául egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés jobb/elöl.) Oláh Miklós: Annak kijelentése mellett, hogy Madarász képviselőtársam indítványa engem teljesen kielégít, pártolom az 6' indítványát. BadiCS ÁkOS jegyző: Somssich Pál! (Holnap !) Elnök: T. ház, én nem érzem magamat föl jogosítva a t. ház végzése nyomán arra, hogy az-