Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-188

96 CLXXXVHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 13. 1867.) ülést eloszlassam; ennek következtében kérem a t. házat, legyen szives a szónokokat figyelemmel kihallgatni. (Helyeslés.) Somssieh Pál: T. ház! (Halljié! halljnk!) Senkisem esodálkozhatik, ha ezen tárgy vitatásánál a szokottnál több képviselőtársaink szólalnak fel, indokolni kívánván szavazataikat, áthatva lévén azon nagy felelősségtől, a mely reájok háramlik az által, hogy Magyarország vállaira nem ugyan uj és eddig ismeretlen terheket raknak, hanem azokat törvényesítve meghatározott összegben állandóan elvállalják. Érzem én is ezen felelősség terhét egész mértékében, ugy is mint országos képviselő, ugy is mint tagja azon országos küldöttségnek, mely e tárgyban a birodalmi tanács küldöttségével értekezett. Érzem a nagy áldozatot, s megvallom, soha sem küzködött keblem nagyobb aggodalmakkal, zaklatóbb tűnődések soha sem szorongatták szivevemet annyira, mint azon időben, mig ezen értekezések folytak, mig még egy határozott véleményben kellett megállapodnom, és mig a körülmények követelése folytán kénytelennek érzem magamat, fájó kebellel bár és szomorúan, ily nagy terheket elvállalni. A mit e tekintetben ellenzéki szempontból mondani alaposan lehetett, Debreczen városának egyik érdemes képviselője majdnem mind elmondotta. Mellőzve minden frázisokat, elhagyván minden kitéréseket, tüzetesen a dologhoz szólott, állított egy törvényes alapot, erre állította fel elveit, és azokból vonta ki okoskodásait. S ha ezen elvek helyessége iránt t. képviselőtársamnak saját belátásán alapuló meggyőződésén kivül még támpontokra volna szüksége, ugy biztosithatnám őt, hogy az országos küldöttség ugj^anezen alapon állott, ugyanazon elveket vallotta, és ha nem is szóról szóra, de bizonyosan tételről tételre ugyan akképen okoskodott a bécsi küldöttség ellenében, kivált annak túlzó követelései irányában. Az országos küldöttség szintén kimondotta, hogy Magyarország a monarchia adósságainak fizetésére jogosan nem kötelezhető, mindig kinyilvánította és kinyilatkoztatta, hogy a mit Magyarország e részben tenni kész vagy tenni fog, nem kötelességből, hanem csak politikai tekintetből a méltányosság alapján, habár az igazság határain tul is, fogja egyedül tenni. Eddig tehát a bizottság okoskodása és elvei tökéletesen egyeznek a t. képviselő ur elveivel és okoskodásával. Ezen elvekből kiindulva, utasitotta vissza a bizottság a birodalmi tanács küldöttségének és a bécsi kormánynak túlzó követeléseit, és midőn arról volt szó, hogy közösek levén az adósságok, azokat ugyanazon arány szerint kell felosztani, mint a közös ügyek költségei osztattak fel. ezen elveknél fogva nem egyeztem ezen nézetbe í mert arányról csak ott lehet szó, hol jogi kötelezettséglétezik ; a hol jogi kötelezettség nincs,hanem csak politikai tekintetekből történik meg az ajánlat, ott arányról szó nem lehet, hanem csak határozottan megállapitott, bizonyos változatlan összegről. Az elvek alkalmazásában tér tehát el képviselő ur a bizottság nézetétől: őaztállitja, a törvényjavaslat, mely a ház asztalára letétetett és az országos bizottság által ajánlva lőn, nem felel meg a 1867 iki 12-iktörvényczikk által felállított czélnak, de nem felel meg feltételének se. Czélja ezen törvénynek az, hogy Ausztriának államadósságoktól terhelt helyzetében segély nyújtassák; feltétele pedig az, hogy bár az igazság mértékén tul haladna is, ne legyen akkora, hogy saját jóllétünket veszélyeztesse és saját romlásunkat idézze elő. Már a t. képviselő ur nézete, okoskodása szerint,, ezen czéi nincsen elérve a törvényjavaslat által: mert nem nyújt Ausztriának annyi segélyt, mely által zilált pénzügyi viszonyait rendezhesse; részünkre pedig több terhekel vállalel, minta menynyit Magyarország elbírhat. A mi az első tételt illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy előre könnyen nem állithatni azt, hogy Magyarország részéről nyújtandó ennyi évi járulék mellett ő felsége többi országain segitve nem lenne. Rendesebb pénzügyi kezelés, a visszaélések és pazarlások kiküszöbölése és korlátozása mellett, jobb számitás, jobb financiális működés által egyátalában nem lehetlen, hogy a. rajok maradott terheket el birják viselni. Azonban nem is ez volt a törvény által kitűzött czél: a törvény nem azt mondja, hogy annyit ajánljunk Ausztriának, a mennyi az ő adósságainak elviselésére megkívántatik; hanem azt mondja, hogy e czélra áldozzon az ország; mértékét ezen áldozatnak pedig nyomban meghatározza, midőn világosan kifejezi, hogy adjon az ország annyit, amennyi saját jóllétét nem koczkáztatja. De nem is 'erre fektette t. képviselőtársam okoskodásának fő súlyát, hanem inkább arra, hogy daczára annak, hogy a tett ajánlat által a czél el nem éretik, mégis annyi teher rovatik Magyarországra, a mennyit az megbirni képes nem lesz. E tekintetben az országos bizottság más véleményben volt, s azt hitte, habár nagyon súlyosak is az elvállalandó terhek, s habár ezen terheket a. múltnak jövedelmeivel összehasonlítva, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy az első évben, vagy talán években hiány is fog mutatkozni háztartásunkban, de azért mégis, ha Magyarország saját gazdaságának ura leszen, s ha czélszerübb kezelés és saját rendelkezése alatt megfognak szüntettetni az eddigi visszaélések, és átalában jobb adózási