Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-167
CLXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 31. 1867.) 11 magának követel, nem követelteteít. Soha eset nem fordult elő. hoggamegye ily tökéletes függetlenséget a centralis kormánytól, hogy azon jogot követelte volna magának a központi kormány ellenében, hogy rendeleteinek végrehajtását egyszerűen megtagadja. En tehát mindezekből ugy vagyok meggyőződve, hogy azon jog, melyet Heves vármegye magának követel, nem tartozik azok közé, "melyeket a 16. törvényczikk a megyei bizottmányoknak fentartott, és azért meg vagyok győződve arról is, hogy a kormány, midőn a megyét saját körébe visszautasította, ez által nem csak nem sértette a törvényt, de kötelességét teljesítette. (Elénk tetszés a középen. Mozgás a bal oldalon.) Tisztelt barátom Nyáry Pál figyelmessé tett beszédében arra, hogy a 48-iki törvények a megyét alkotmányunk véd bástyájának nevezik, és kétségtelen, hogy azok nem azért nevezték az alkotmány védbástyáinak, hogy azon jogokat elvegyék a megyétől, melyek által a megye az alkotmánynak védbástyája voít. Tökéletesen osztozom e nézetben. Én részemről azon befolyásról, melyet a megyék alkotmányunk föntartására gyakoroltak, más nézetben vagyok, mint sokan. Sokan azt vélik, hogy alkotmányunknak 48 előtt ez volt egyetlen vagy legalább legfőbb és leghatalmasabb garantiája. Én ezt nem hiszem, nem hiszem pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint az alkotmánynak valóságos garantiája 48 előtt, mint utóbb, a törvényhozásban keresendő. | (Helyeslés a középen.) Á valóságos garantiát az alkotmánynak nem a megye, mely a sérelmeket följegyezte, hanem az országgyűlés képezte, mely ezen sérelmeket orvosolta. (Helyeslés.) Es meg vagyok győződve, hogy ha 48 előtt a megyék alkotmányunk föntartására cakugyan nagyobb befolyást gyakoroltak, mintsazok most gyakorolhatnak , ennek oka épen azon állásban fekszik, melyeta magyar országgyűlés irányában elfoglalt, épen abban, hogy a törvényhozás nem a népképviselet alapján alakult, hanem egyes megyék követeiből állott; és épen azért meg vagyok győződve most is, hogy hacsak a népképviselet elvét föladni nem akarjuk, ha csak vissza nem akarunk menni régi rendszerünkre, a megyét oly alkotmányos garantiává tenni, minő az hajdan volt, nem is áll hatalmunkban. (Helyeslés a jobb oldalon, ellenzés a bal oldalm.) De megengedem, hogy a megyék alkotmányunk föntartására többet tettek, mint az országgyűlésen kívül hazánknak bármily más institufroja; megengedem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy miután föladatunk nem lehet az, hogy a constitutionalis garantiákat kevesbítsük, hanem az, hogy azokat szaporítsuk, egyik fő kötelességünk elkövetni mindent, hogy a megyék állásának azon része megmaradjon, mely által azok az alkotmány garantiáivá váltak. De kérdem, vajon a megyének oly hatásköre, minőt Heves vármegye magának követelt, garantiája-e az alkotmánynak ? (Zaj a bal, helyeslés a jobb oldalon) garantiája-e azon alkotmánynak, melyet 1848-ban átalakítottunk, mely a népképviselet alapján fekszik, és melynek fő garantiája a kormán) 7 " teljes felelőssége? (Helyeslés a középen.) Én részemről erről nem tudok meggyőződni, mert nem látom át a megyéknek adott ily hatáskör miben és mi által erősíthetné 1848-iki alkotmányunkat. Hogy a megyék tág hatásköre 1848 előtt akkori viszonyainkban szükséges volt, elismerem ; de nem fogja senki tagadni, hogy 1848ban alkotmányunk teljes átalakításon ment keresztül, és hogy ennélfogva azon hatásnak, melyet egyes institutioink alkotmányunkra gyakoroltak, szintén változnia kellé. Csak hármat említek: 1848 előtt nem volt felelős kormányunk, azaz, ha törvényeinkre hivatkozva, követeltük is a felelős kormányt, a felelős kormányt practice kivinni lehetetlen volt; 1848 előtt az országgyűlés törvény szerint is csak minden három esztendőben gyűlt össze; végre 1848 előtt összes törvényhozásunk a megyei rendszerre volt alapítva. Ezen viszonyok alatt nem szenved semmi kétséget, hogy a megyéknek tág hatásköre, melyben azok előbb mozogtak, az alkotmányosság biztosítására határozó befolyással volt. Nem felelős kormánynyal szemközt, oly kormánynyal, melynek tagjai a törvényhozással semmi összeköttetésben sincsenek. melynek tagjai a törvényhozás majoritásával igen sokszor világos ellentétben álló elveket követnek, a nemzet azon befolyást, melyet a törvények végrehajtására gyakorolnia kell, nem gyakorolhatta máskép, mint az által, hogy a végrehajtás egy részét maga vette kezébe; és hogy ezt a megyék tették, ez ismét annak volt természetes következése, mert a törvényhozás maga csak a megye képviselőiből állott, a megye volt tehát azon unitás, melyből Magyarországon minden kiindult és hová minden visszavezetett. De kérdem, vajon a megye által gyakorolt hatalomnak ugyanazon következései lesznek-e egy felelős kormánynyal szemközt is? vajon oly viszonyok alatt, hol az országgyűlés évről évre összegyűl, hol a kormány minden pillanatban minden lépéseért feleletre vonható, hol végre a kormány nem kormányozhat, ha a törvényhozás a bizalmat tőle elvonja , vajon ily viszonyok közt azon jognak, melyet Heves vármegye követel, most is csak az volna következése, mint 1848 előtt? vajon a
