Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-184
CLXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) 361 gunkat egy jobb év kecsegtető képe által, hanem tekintsük a szomorú valót. Igen is ott állunk, hogy a 18-ik évi folytonos zsarolás, s a bekövetkezett rósz évek a földbirtokosok tőke vagyonát támadván meg, a drága pénz használata mellett azoknak nagy része a bukás szélére jutott. Pedig ez hazánkban, mint kiválólag földmivelő országban, nagy figyelmet érdemlő körülmény. Nem látjuk-e azon akadályokat, miket a pénz drágasága gördit az ipar emelkedésének elébe? Hiszen ki fektetné be pénzét jelenleg egy iparvállalatba, midőn azt a pénzkereskedés utján sokkal nagyobb haszonnal forgathatja ? Nem tapasztaltuk-e legközelebb, hogy a közlekedési eszközök, s illetőleg a kereskedés emelésére szükségelt pénzt, habár relatíve fenforgó viszonyokhoz képest tűrhető, de abstracte véve mégis csak áldozattal valánk képesek előteremteni'? Es ez nem a mi hibánk, sem a minisztérium hibája, ennek oka a fennálló, s nagy részben az államadósság rendszere által előidézett pénzviszonyokban rejlik. Igen is uraim, a munka nélküli gyors meggazdagodás korszakunk jelleme, s azon egyedüli bálvány, mely ellenállhatlan erővel tereli le a szellemileg elsatnyult henye emberek tömegét az improductiv üzérkedés pályájára. Nem látjuk-e, hogy némely emberek, érték hiányában, nagy nominális összegekkel rendelkezve, rövid idő alatt igen könnyű módon nagy vagyonhoz jutottak ? S hogy e fajta emberek a szegény dolgozó nép gúnyja, a legnagyobb fényűzéssel élnek ? Igen is látja a nép azt. hogy ily viszonyok között, s ily üzletekkel szemben reális munka nyomorult kereseti móddá aljasult. Hová fog ez vezetni ? Nem támadt-e kétség a nép lelkében a társadalmi lét jövője felett? Nem kötelessége az államnak ezen bajokból kifejlődhető, s a társadalmi lét alapjait megrenditő crisiseknek elejét venni ? Nem kötelességünk-e nekünk e szomorú állapot további fejlődését megakadályozni ? Más országok viszonyait hozzák fel ellenünk, például Angliáét, mely állam roppant adóssága mellett az anyagi jólét legmagasabb fokára emelkedett. Igaz, hogy ez állam történelmében és politikai életének kifejlésében a mienkhez több hasonló mozzanatot találunk, de anyagi viszonj-aink korántsem hasonlítanak egymáshoz. Tudjuk, hogy ott a közhitel eszméje minden utóbajaival együtt, s ezzel kapcsolatban a pénzviszony nem oly módon s nem oly formában fejlődött mint itt. S a midőn ott az átalános vagyonosodást előmozditá, ! HÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /,. v. itt a basznos beruházás szülte anyagi felvirágzás helyett nem hagyott hátra egyebet számunkra azon tehernél, a minek rendezéséről jelenleg tanácskozunk. Egy mostoha apának hagyatéka az, minek rendezése akkor tűzetik ki feladatunkul, midőn azt csak nagy áldozattal vagyunk képesek eszközölni. Ebből láthatjuk tehát, hogy a mi öröklött bajaink, azért mondom öröklött, nehogy azokat valaki a mi és kormányunk intézkedésének vagy hanyagságának tulajdonítsa, — mondom öröklött bajaink nem oly természetilek, miken a napirenden levő kérdés eldöntése, a teher elvállalása vagy egyszerű megtagadása által rögtön segíteni lehetne. Átlátom én, hogy az osztrák államadósság egy részének elvállalása nemcsak politikai okok és adott szavunk köteleznek, hanem követeli azt tőlünk saját subsistentiánk és jövőnk biztosítása. ! Meg vagyok arról is győződve, hogy a jelen vi! szonyok között, az élőnkbe terjesztett alkunál jobj bat nem is tehettünk volna. De a midőn ily nagy, I rendkívüli teher elvállalására adom szavazatomat, kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy én e törvényhozás nemesebb feladatát nem egyedül e teher rendezésében, hanem inkább azon módok alkalmazásában keresem, melyek a bajt gyökeresen orvosolva, a visszaesést lehetetlenné, a terhekbőli kibontakozást pedig lehetővé tegyék. És ebben rejlik a jövőnek garantiája. Csak a jövőben helyezett remény leend képes eloszlatni a teher elvállalásából keletkező aggodalmakat. Ha tény az, hogy a rólunk nélkülünk contrahált terhek alól semmi módon nem menekülhetünk, miről én meg vagyok győződve: ugy valamint egy részről nem lehet feladatunk, hogy tán jogi szempontból megtagadjuk azt, mit tényleg viselni kénytelenittetünk, mert akkor megtörténhetnék, hogy ismét rólunk, nélkülünk tán, a mi hátrányunkra fognának rendeztetni • ugy más részről ez adósság elvállalása és rendezéséből folyó kötelességünk egész erővel oda működni, hogy e teher elviselését lehetővé és tűrhetővé tegyük. Mi csak azon erkölcsi és gyakorlati eszközök által lehet utóiérhető, melyek egyrészt a fenálló állapot iránti bizalmat, más részt a nép adóképességét növelendik. Sokan velem együtt — a terhek nem nagyvoltából és szaporodásából következtetve, vigasztalást látnak a bevételek és kiadások között kilátásba helyezett, sőt e törvényjavaslat egyik szakaszában megrendelt — sulyegyen helyreállításában. A 18-ik évi ferde közös gazdálkodás után nagy haladásnak tekintem azt; ismerem az önkor. 46
