Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-184
362 CLXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) mányzat előnyeit s eddigi eredményeit, melyek egy szebb jövőnek biztos alapját képezik. De ne csodálkozzunk azon, ha egy hosszas zsarolás által anyagilag megrongált és elkeseredett nép, vagy annak egy része, mely ez átalános romlást idézett rendszer maradványai, institutioi és közegei által még mindig környezve látja magát, kétévi politikai diseussiok után, biztatások és Ígéretek helyet, tőlünk egy kézzelfogható practicus eredményt vár; s valamint egy részről vigasztalást nem lát a létező terhek stabilitálásában. ugy más részről a halasztás s a folytonos negatioban sem lel megnyugvást; hanem óhajtva várja anyagi kérdéseinek mielőbbi megoldását, égető szükségeinek kielégítését, s nem annyira a terhek leszállítását, mint az általa gyűlölt rendszer és adónemek megváltoztatását. Ismerem én azon akadályokat, melyek kormányunk legjobb akaratának útjában állanak; de véleményem az, hogy azokat minden áron le kell küzdenünk, nehogy azon ösvényre tereitessünk, hol a gyűlölt sistemák iránti ellenszenvvel minduntalan küzdve, haladásunk bizonytalanná váljék, sőt tán kitűzött ezélunk is veszélyeztessék. Megvallom, e kérdés tárgyalásánál nem volt szándékom vitatkozásokba bocsátkozni, miután Tisza Kálmán képviselőtársam nyilatkozatából láttam, hogy a dolog érdemére názve elvi különbség nincs közöttünk. De Várady képviselőtársam egy hasonlatot hozott fel, mit szó nélkül nem hagyhatok. Ha jól fogtam fel, ö párhuzamot vont egy részt a szomszéd ember háza előtt lerakott kincsek miatt éhező mezitlábos gyermekek, más részt az államadósság elvállalásának ténye között. Megvallom, hogy az ügyesen vont párhuzamot, a vitatkozás éles és czélszerü fegyverének tartom, a poesist pedig az emberek phantasiájára ható hatalmas eszköznek tekintem. De bocsánatot kérek, — meglehet, rósz ízlésem, vagy rósz felfogásom az oka, hogy az általa felhozott párhuzamban — egy részt nem lelem fel sem a hasonlat azonban fókellékét, mely a midőn talál egyszersmind győz; sem a poesis azon magasztos irányát, mely a midőn gyönyörködtet, egyszersmind felvilágosit. Mindezeknél fogva tehát a napirenden lévő kérdésben, én részemről, az adósságban való részvét vagy nem részvét feletti principialis vitába nem bocsátkozom, mert azt hiszem, hogy ez iránt már megválasztatásunk alkalmával mindnyájan tisztában voltunk, sőt feliratainkban is nyilatkoznék. A saját bizottságunk által kiszámított összegben annyival inkább is megnyugszom, mert azt hiszem, hogy ekérdésnek, nem a számtan és méltányosság alapján, hanem az érdekek szempontjából leendő eldöntése,könnyen veszélyeztethetné azon ügyet, a kiegyenlítés nagy munkájának befejezését, mit e hongyülés egyik főföladatául tűzött ki. Pártolom a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelölj Elnök: Holnap 10 órakor folytatjuk a tárgyalást. Az ülés végződik d. u. 1 3 / 4 órakor.
