Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-184
CLXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) 353 Ez tehát kérdés többé nem lehet. Erről nem szólanék ; hanem a mennyiben a mikéntje a törvény applicatiojának némileg a kérdéssel kapcsolatban van, és a mennyiben cultusminiszter úr a kérdést alaposan és tüzetesen tárgyalta: csak egy pár szót, fogok elmondani. A mint mondám, a nemzet elismerte azt, hogy politikai szempontból szükség az államadósságokban részt vennie. És melyek voltak ezen politikai szempontok? Kétféle volt: egyik az, hogy szabadságunkat ez áron visszaszerezzük, és a nemzet önjóllétének szabad fejlesztetését önmaga által visszaszerezze; a másik az volt, hogy segítsünk ő felsége többi országait annyiban, hogy a súlyos teher alatt ők is le ne roskadjanak. De a nemzet ezen czél eléréséhez kötött egy feltételt : azt t. i., hogy olyan legyen a tehervállalás, hogy magunk is alatta le ne roskadjunk: mert ha a tehervállalás nagyobb lesz, akkor az eszközért megöljük a czélt; pedig a tehervállalás csak eszköz lett volna, hogy t. i. elérjük a szabadságot. De ha oly eszközt választunk a czél elérésére, mely a czélt lehetetlenné teszi, akkor roszul számítottunk. Az sem lehet kérdés többé, a mit t. képviselőtársam Kemény Gábor felállított, hogy illetik-e Magyarországot az államadósságok ? Hiszen maga felolvasta a törvényt: ebből a törvényből láthatja, hogy az államadósságok Magyarországot nem illetik. Mert a törvény világosan kimondja, hogy csak méltányosság szempontjából, politikai tekintetekből vesz bennök részt Magyarország. Ha ez iránt akar tisztába jönni a t. képviselő úr, nem kellett volna neki az államadósságok rovatait olvasgatni, hanem meg kellett volna olvasnia a magyar törvényeket, s azokból meglátta volna hazánknak soha senki által kétségbe nem vont jogát, hogy önterheiről, önkiadásairól mindig maga rendelkezett, és a mi nélküle rovatott reá, mint törvénytelen őt nem illeti. Egyébiránt, amint mondám, az többé kérdés nem lehet. A legközelebbi törvény óta, melyben a nemzet kimondotta, hogy méltányosság szempontjából kész ezen terhekben részt venni, többé ezen kérdés elő nem állhat;' igen is, ezen államadósságok egy része, a nemzet Ígérete nyomán, már minket is illet. Csak az a kérdés szerintem is, mennyiben illet minket ezen teher, s mennyiben vegyünk részt ezen teherben ? A kérdés csak az applicatio kérdése: és pedig az, hogy a törvényjavaslat, mely a ház asztalára letétetett, megfelel-e azon czélnak, melyet a XII. t. ez. kitűzött, hogy segítsünk az örökös tartományokon a teher megosztása által ? és egyszersmind megfelel-e azon feltételnek, hogy ezen segítség ugy történjék, hogy önmagunk is ezen teher alatt össze ne roskadjunk ? E tekintetben bővebben szólani nem akarok, KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. v. ismétlésekbe esni nem kívánok; kifejtette nézeteimet tökéletesen Debreczen városa érdemes képviselője. Csak egyet az ő érveiből vagyok kénytelen fölemlíteni azért, mert az általa emiitett és ajánlott módra, igen tisztelt cultusminiszter úr azt mondotta, hogy az jelenleg a nemzetre nézve nagyon káros volna: t. i. a reductio. Kérdem, ha a teher oly nagy, hogy összesen sem bírjuk meg ; ha az csakugyan áll, hogy a teher megosztása után is bekövetkezik ismét a deficitek korszaka: kérdem, ki lehet-e kerülni a reductiot ? En ezt lehetetlenségnek tartom ; és ha elismerem is azt, hogy Európa mostani állásában igen nehéz dolog ily kényes kérdést bolygatni, — mert ha az európai események megrohannak bennünket, szükségünk volna a hitelre — de ha oly szerencsétlen helyzetben vagyunk, a melyről az egész világ tudja, hogy a teher megosztása után sem leszünk képesek azt elbírni: kérdem, nem kárositja-e hitelünket az, ha az egész világ tudja, hogy az események következménye ujabb deficitek hosszú sora lesz ? (Helyeslés balfelöl.) Ily idősült bajok ellen gyökeres curát kell alkalmazni: inmedicabile vulnus ense rescinden dum est>: nincs annak más módja. Annál fogva én részemről, ha azt tekintem,, hogy ezen törvényjavaslat megfelel-e a czélnak? kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem felel meg, mivel ő felsége örökös tartományainak segítséget nem nyújtunk; ha azt kérdem, megfelel-e a feltételnek? azt kell mondanom, hogy azt, vajon a feltételnek megfelel-e, abból látom, hogy mennyi. lesz a mi kiadásunk, melyet szükségesképen, ha anyagi és szellemi érdekeinket előmozdítani ésmagunkat a teher viselésre képesekké tenni aka-r juk, szükségesképen fedeznünk kell. Ezeknél fogva JTisza Kálmán barátom indítványát pártolom. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Borcsányi János: Alig lehet tagadni, hogy egy állam sokoldalú közkormányzati és socialis érdekeinek sikeres megóvása, sőt nem ritkán magának az állami létnek megmentése is nagy részben a polgárok vagyoni jóllététől, az állami pénzügynek kedvező állásától van feltételezve. A mely állam mostoha financiális körülmények közt folytatja hanyatló existentiáját, annak fenállása, kivált fenyegető politikai erisisek közepett, mindannyiszor komoly veszélyben forog. Kellő segélyforrásokkal rendelkező államok ellenben mindenkor oly helyzetben vannak, hogy nem csak a civilisatio vívmányait, de védelmi eszközeiket is a mindenkori szükségletnek megfelelőleg sikeresen biztosithatják magoknak. Igen találóan emelte ki az anyagi érdekeknek fontosságát, különösen állambiztossági szempontból, ama genialis uralkodó, ki azt monda, hogy egy háború sikeres folytatásához először, másodszor 45
