Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

312 CLXXXI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1867.) központi bizottság elfogadtatni ajánl, s mely azt fog­lalja magában, hogy a törvény csak akkor lépjen ^Ictbe, ha az ahhoz kötött feltételek teljesítve lesz­nek : mert ez, t. ház, elismerése annak, hogy a je­lenleg tanácskozás alatt lévő törvényjavaslat csak bizonyos feltételek teljesítése után léphet életbe, előbb életbe nem léphet. De miért akkor törvényt alkotni, ha életbe nem léphet? Nem egyszerűbb a törvényt akkor megalkotni, midőn életbe léphet ? {Helyeslés a hal oldalon.) Azon mód közt, melyet én indítványozok, és a közt, melyet a központi bizottság javasol, nagy gyakorlati különbség van. (Halljuk !) Mert ha az a kérdés, hogy vajon a tanácskozás alatt lévő törvény­javaslat életbe lépésének feltételei már teljesítve vannak-e vagy nem ? ezen törvényjavaslat királyi szentesítés előtt kerül megbirálás alá: akkor arról az országgyűlés, mint a törvényhozásnak önálló factora, önállóan fog itélni; ellenben ha az a kér­dés, vajon ezen quota-törvény már életbe lépett-e, vajon életbe lépésének feltételei már teljesittettek-e? ezen törvényjavaslat királyi szentesítése után jön bírálat alá: akkor ezen kérdést vagy ugy sem fogja már bírálni, és az mint meghaladott, mint elidősült, feledékenységbe megy, vagy azt a korona fogja bírálni saját tetszése szerint, vagy, mikép én vélem, a törvény ezen záradékának, mint törvényzáradé­kának magyarázata ő felségét és az országgyűlést együtt véve illeti. Ha már most a törvényhozásnak ezen két factora azon kérdésre nézve, hogy va­jon a közösügyi törvénynek feltételei teljesittettek-e vagy nem ? különböző véleményben lenne: ak­kor lesz is quota-törvényünk, vanis. Mindenesetre arra, hogy a törvény, mely most alkottatik, foga­natba lépjen, egy uj törvényre lesz szükség, mely kimondja, hogy ezen törvény életbe lépésének fel­tételei már teljesíttettek. A mi azt illeti, t. ház, hogy azon ut, melyet én indítványozok, téves körbe vezet, melyből nincs menekülés, és itt is, amott is fenakasztja az egyez­kedés fonalát: ez nézetem szerint nem áll. A dolog megfejtése igen egyszerű. A minisztérium közölje az országgyűléssel a közös ügyek kezelése módjára, a delegationalis eljárásra nézve közbejött megál­lapodását a birodalmi tanácsnak. Ez szükséges azért, hogy az országgyűlés meg legyen nyugtatva arra nézve, hogy közösügyi törvényünknek alap­elve, az t. i., hogy csak két közös ügy van, a kül- és hadügy, ő felsége többi országai által is elismerte­tik ; de szükséges ez azért is, mert tudva van, hogy a delegationalis törvényre nézve a birodalmi ta­nácsban több, nem lényegtelen módosítások tétet­tek, és ezeknek el- vagy el nem fogadása most már a magyar országgyűléstől függ. Tudassa továbbá a minisztérium a képviselőházzal, hogy azon alkot­mányos törvények, melyeket a birodalmi tanács az alkotmányosságnak az ő kebelében teljes életbe lép­tetésére okvetlenül szükségeseknek tart, ő felsége ál­tal szentesíttettek. Végre tudassa a minisztérium az országgyűléssel, hogy a közös ügyek költségeinek arányára,az államadósságra, a vám-és kereskedelmi szerződésre vonatkozó törvényjavaslatok ő felsége többi országainak országgyűlésén miképen tár­gyaltattak és fogadtattak el. És ha azután a dele­gationalis törvényben tett módosításokban a ma­gyar országgyűlés is megnyugszik ; ha kitűnik, hogy az emiitett törvényjavaslatokban foglalt ál­lamügyekre nézve egyetértő megállapodás jött létre: a kérdéses törvényjavaslatoknak szentesítés végetti felterjesztését semmi sem fogja gátolni. De mindezen közlemények nem csupán magán hír­lapi czikkekből merithetők, melyek tévedhetnek is, hanem hivatalos tudósításokból, melyek tételére a minisztérium van hivatva. Hogy az általam említett három törvényczikk­re nézve közbejött vagy jövendő megállapo­dása ő felsége többi országainak a magyar ország­gyűléssel közöltessék, azt szükségessé teszi azon körülmény, miszerint mindezen törvényjavaslatok oly államügyekre vonatkoznak, melyek a közös­ügyi törvényben a két országgyűlés szabad egyez •• kedésétó'l tétettek függőkké- az egyezkedésnek természete kívánja pedig, hogy valóban létesüljön is a kölcsönös megegyesülés; és ez csakúgy történ­hetik meg, ha az egyezkedő felek kölcsönösen ér­tesíttetnek eltérő vagy megeg}^ező nézeteikről. Ezt a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényja­vaslatra nézve, mely a közösügyi költségek ará­nyára vonatkozik, és melynek sorsától a másik két törvényjavaslat sorsa is függ, a törvény hatá­rozottan követeli. Jelesül az 1867-iki XII. t. ez. 20. §. ezt mond­ja : „A küldöttségek javaslatát mindenik miniszté­rium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető miuiszteriumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni." Azt, hogy az emiitetthárom törvényjavaslat egy­idejűleg terjesztessék szentesítés alá, és hogy azok ugy Magyarország, mint őfelsége többi országaira nézve egész összességökben szentesittessenek: ta­lán fölösleges indokolnom: ezt is a törvény rende­lete kívánja, mely azt határozta el, hogy ezen ál­lamügyek egyidejűleg intéztessenek el; ezek elin­tézése pedig nem országgyűlési határozat, ha­nem ő felsége szentesítése által történik: és ha pél­dául megtörténhetnék, hogy e három törvényja­vaslat közül csak egy szentesittetnék, a többiek pe­dig nem: akkor azon államügyek közül, melyekre ezen törvényjavaslatok vonatkoznak, csak az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom