Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

286 CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) ben a magyar korona országai a közterheket illetőleg azon időszakban, melyről a hivatalos kimutatások szólanak, nem csak kíméletben nem részesültek ő felsége többi országai felett, sőt vagyoni erőnkhöz képest tul voltunk terhelve." Midőn, ismétlem, ily nagyon is való nyilatkozat után tőlünk a t. küldöttség és a t. minisztérium azt kivánja, hogy a 25-ös quota felett még 5 és így 30 as quotát vállaljunk el, lehet-e annak egyéb alapja, mint nagylelkűsködés ? És valósággal, hogy ha a lajtántuliakban a legkisebb szikrája pislog az igazságszeretetnek és méltányosságnak, és nem a körülmények kényszerűsége, hanem az elválhatatlanság és az abból logice folyó folytonos jó viszony szükségességének érzete vezette volna őket ezen kiegyezés terén, a 25-ös quotára meg kellett volna nyugodniok, mint feljebb mondtam, tehát a quota kidolgozását minden tételek és számitások megvizsgálásának kellett volna megelőzni; de mivel ezt a küldöttség tenni elmulasztotta — és miért ? ismét nagylelkűségből, mit ezen passus: „A küldöttségnek nem volt feladata követeléseket támasztani a múltra nézve, s nem vélte vizsgálandónak^ vajon az érintett zárszámlák egyes bevételei és kiadási tételei valóban közöseknek volnának-e tekintendők," stb. az eleibe terjesztett kimutatásokat, mint változatlan basist a küldöttség elfogadván , Magyarország ok nélküli tulterheltetésére a 25 percentes eltérés helyben nem hagyható. Mind a mellett a mi küldöttségünk az osztrák küldöttség válaszirata következtében, melyben a kimutatások állítólagos hibái feszegettettek — propter bonum pacis —• beereszkedett azon hibás tételek és számitások kutatásába. Ezen munkával a t. küldöttség megbízott egy magyar szakértőt, ki vizsgálódásai és nyomozásai eredményét a t. küldöttséggel közölvén, a változtatott zárszámitásoknál két lényeges eltérést mutatott fel. Egyik a lombárdvelenczei királyság rovására átíratott azon kiadás, mely az ott elfogyasztott virginiaszivarok előállítására bevásárlottkülföldi saközponti kiadásokból kitörlött dohányvásárlási költségeket illeti. Erre nézve megtéve észrevételeit, Weninger Vmcze nem épen kedvezőleg nyilatkozott az államszámvevőség részéről folytonosan eszközlött változtatások és módosítások iránt: s nem is várja, hogy a m. küldöttség ezen már ötödször változtatott öszszeállitáson megnyugodjék, ha csak egy kisebb bizottság által a részletes adatok és az ezekre fektetett számitások az osztrák pénzügyminiszternek kezei közt levő könyvekkel össze nem hasonlittatnak és nem ellenőriztetnek. A másik eltérésre nézve, melyben az 1848/9ből előirt követeléseknek a 1860. és 1861-iki zárszámadásokban Magyarország terheltetésére mintegy nyolczadfél millió mutatkozik, Weninger úr határoaottan kijelenti, hogy az el nem fogadható, valamint azt is, hogy a t. küldöttségnek meg kell maradnia a mellett, mit első ízben kimondott: nevezetesen, hogy azok a magyarországi bevételekből kitörülendők; s egyszersmind figyelmezteti a küldöttséget, hogy ha a hozzájárulási viszonyszám megállapításánál az egyes tételek, kiadások és bevételek elemzésébe kell bocsátkozni, a központi kiadások közt számos oly tételek fognak mutatkozni, melyek egyátalában nem a lajtántuliakjavára lesznek. Egyúttal figyelmezteti a küldöttséget arra is, hogy a mint e térre lép, az összes zárszámadások elvetendők ; és ne n hagyja helyben az oly eljárást, melyet az örökös tartományok és a központi költségeknél a'recriminatio kikerülése miatt mellőzött.s azt egyedül oly tételeknél vegye foganatba, melyek a magyar quota emelésére czéloznak. Mégis, mintha előérzete lett volna, hogy a küldöttség figyelmeztetéseit tekintetbe nem veendi, vagy ő is némi félelmet érzett volna, kijelenté, hogy ha a lombard-velenczei dohányjövedék-kiszámitási eltérés elfogadtatik, akkor is Magyarországra csak 26 és '/

3 % esik; ha pedig azon merőben igazságtalanul Magyarország terhére betudatni szándékolt nyolczadfél milliomot magára engedné erőszak oltatni a nemzet, akkor is csak 27 millió lenne Magyarország quotája. E közben a Weninger javaslata következtében kiküldött albizottság, eljárásáról beadván relatioját, bevallja, hogy a tételek egyenkinti megvizsgálására szükségelt, részint szóval, részint Írásban tett felvilágosításai a főszámvevőségnek pusztán számvezetésiek levén , a kérdéseket nagyobb részben fel nem derítik; s bevallja azt is, hogy az államszámadások oly modorban látszanak téve lenni, melyből ki nem tűnik, épen mennyi a két külön fél jövedelme és kiadása, és így mindazoknak egymáshoz való viszonya? Mindennek ellenére figyelembe nem véve Weninger Vinczének azon valóban lelkiismeretes és komoly figyelmet érdemlő tanácsát, hogy ne alkalmazzon elemezést egyedül csak oly tételeknél, melyek a magyar quota emelésére czéloztatnak, addig kutatja a maga által tökéletleneknek s meg nem vizsgáihatóknak bélyegzett egyes tételek között a hibákat, mig ki nem buchstabirozza, hogy a hat évi átlag szerint a magyar koronához tényleg tartozó országok közvetlen és közvetett bevételei és kiadásai az osztrák tartományok közvetlen és közvetett adóihoz shasonlag összes jövedelmökhöz megközelítőleg ugy állottak, mint 29 a 71-hez. Azonban — megfoghatatlan — a kisebb bizottság ezen megközelített 29 qnotánál sem állapodott meg; hanem ellenére annak, hogy az osztrák minisztérium a magyar korona alá tartozó országok közül a határőrvidéket s Dalmátiát egészen kihagyta és így annak bevételeit és kiadásait i«; el-